Danila Castelli gyógyulása az orvosok által is elismert 69. csoda, amely Lourdes-ban történt, és amit tudományosan nem lehet megmagyarázni.
Az 1946-ban született olasz Danila Castelli, egy nőgyógyász szakorvos felesége és négy gyermek édesanyja betegségének első, legérezhetőbb tünete a magas vérnyomás volt, ami éles, gyakran visszatérő rohamokban jelentkező fájdalmakat okozott. 34 éves korában, 1989. május 4-én a lourdes-i szentélybe zarándokolt. Miután megmártózott a medence vizében, megmagyarázhatatlan módon hirtelen nagyon jól érezte magát. Meggyógyult ott, ahol Szűz Mária 1858-ban megjelent Bernadette Soubirous-nak.
„Mint Bernadettet, minket is várnak Lourdes-ban. Még ha látszólag csupán csak a kíváncsiság hajt is oda, a valóságban a Szűzanya hív minket” – fogalmazott Castelli asszony.
Hét év kezelés és több fájdalmas műtét után (méhét és hasnyálmirigyét eltávolították), a teljes kimerültség határán volt. Férje arra az elhatározásra jutott, hogy mielőtt ismét az USA-ba utaznak azért, hogy orvosspecialistákkal konzultáljanak, elviszi feleségét Lourdes-ba.
Danila – a végsőkig legyengülve – teljesen bizonyos volt abban, hogy ez életének utolsó útja lesz. „Kérni akartam az Urat, hogy vigyen el, legyen vége már. A végét jártam. Nem csak én, a családom is. De nekünk mindig az életet kell kérnünk. Szégyelltem magam, mert vannak olyan emberek, akiknek sokkal rosszabb a helyzete, az állapota, mint az enyém. Hát ezért inkább az életet kértem, hogy legalább a gyermekeimnek tudjak még adni.”
A harmadik csoda a megbocsátás csodája volt. Egy család, amelynek egységét szétrombolta nemcsak a betegség, hanem még a jogviták is, amik szembeállították őket azokkal, akik felelősek a hatástalan kezelésekért.
Röviddel a gyógyulás után bejelentette az esetet Lourdes-ban, a gyógyulási tényeket jegyző hivatalban (Office of Medical Observations Sanctuary of Lourdes). Több mint húsz év vizsgálat, ügyintézés után a több mint száz orvosból és szakértőből álló hivatal egyhangúlag elfogadta Castelli asszony tartós és végleges gyógyulásának tényét. Ezzel igazolták, hogy az a szindróma, amitől huszonegy éven át szenvedett, teljesen megszűnt, s ennek nincs tudományos magyarázata. 2011-ben egy másik, nemzetközi tudományos bizottságot bíztak meg, hogy klinikai diagnosztikával erősítsék meg, a gyógyulás valóban csoda volt.
A hivatal elnöke, Alessandro di Franciscis orvos közölte a Giovanni Giudici padovai püspök által szervezett egyházmegyei bizottság véleményét. „A püspök úr elismerte a gyógyulás csodáját, s ezt a gyógyulást mint »jelet«, ahhoz hasonlót, mint amilyeneket Jézus visz végbe az evangéliumban.”
Az asszony így vallott a lourdes-i csodáról: „Tizenhárom éven át a kereszten szerettem Jézust, s Ő azt kérte tőlem, ezentúl jó egészségben szeressem tovább. Önző voltam, de rájöttem, hogy nem magamért élek, hanem mások javát kell szolgálnom, a gyerekeimért kell tevékenykednem, segítséget kell nyújtanom másoknak. Azért szabadulunk meg a halál torkából, hogy végre elkezdjünk járni, haladni a mi utunkon… Teljesen szabadnak éreztem magam arra, hogy igent vagy nemet mondjak. Még mindig vétkezem, követek el bűnt. A csoda engem normálissá tett, egy normális teremtménnyé, minden nyomorúságommal és gyengeségeimmel együtt. Jézus nem tagadja meg barátait. Boldoggá tesz, hogy tanúskodhatom az örömről. Annak a mélységes öröme ez, amit akkor érzek át, ha Lourdes-ba megyek, ahol Istennel találkozom, és beszélgetek Vele.”
Forrás: Ateleia
Fordította: Mézner Mariann
Fotó: Wikipédia; Caminoways.com; Aleteia.org; En.lourdes-france.org
Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése