Csíkszeredai imahét: A mi vallásunk az öröm vallása - beszámoló és beszéd

Január 19-én, kedden este, az ökumenikus imahét második alkalmán zsúfolásig megtelt az unitárius imaház, olyannyira, hogy egy másik teremben kivetítve követték az egybegyűltek József Darvas-Kozma örömről szóló elmélkedését.
Szívemben Szent Guido szavaival tértem haza: „szegények vagyunk, mégis gazdagok, mert miénk Isten szeretete.”
Köszönet Alpár Solymosinak a vendéglátásért!


**
Szerdán 18 órától a zsögödi plébániatemplomban Szatmári Ingrid református lelkész tart istentiszteletet.

 Iochom Zsolt 

**

Elhívottan az öröm hirdetésére

(Iz 61,1-4; Zsolt 133; Fil 2,1-5; Jn 15,9-12)

Keresztény Testvéreim!

Anyaszentegyházunk papi Zsolozsmája minden reggel az örömre, imádságra hívással kezdődik: „Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak,/ és ujjongjunk üdvünk sziklája előtt!/ Lépjünk színe elé háladallal,/ magasztaljuk őt hangos énekszóval!” (Zsolt 95,1-2.)

Jézus Krisztus a talentumokról szóló példabeszédében Isten ajkáról hangzik el a hűséges szolga dicsérete: „Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!” (Mt 25,21.)

Testvéreim, örömre születtünk és örömre hívattunk! A keresztény vallás az öröm vallása.

1.   Az emberi élet örömei Isten ajándékai és ígéreteinek egy részét alkotják, ahogy azt olyan csodálatosan találjuk Mózes V. könyvében: „Áldott leszel a városban és áldott a határban. Áldott lesz méhed gyümölcse, földed termése, jószágod ivadéka, teheneid ellése és juhaid szaporulata. Áldott lesz puttonyod és dagasztóteknőd. Áldott leszel, ha jössz és áldott leszel, ha mész....” (MTörv 28,3-8.)

-       A házastársak egyszerű életének öröme (Iz 62,5; Préd 9,9), munkájuk gyümölcsében (3,22), az étkezésben és a jól eltöltött időben való öröm (2,24; 3,12). A tréfálkozás öröme, amely feledteti az élet bajait (8,15). A gyermekáldás öröme, a jó gyermekek fölötti öröm (1Sám 2,1.5; Péld 10,1).

-       A barátság öröme (Zsolt 133), egy jó szóval (Péld 12,25), egy jóakaratú tekintettel (15,30) szerzett öröm...

Isten csak azokat a bűnös örömöket ítéli el, amelyeket a rossz cselekedetek által hajszolunk (Péld 2,14.).

2.   Isten, aki az élet forrása, népének a legmagasabb rendű örömöket kínálja fel.

Az egyiptomi kivonuláskor megtapasztalták Isten csodajeleit. Azt hogy velük van, vezeti és ígéreteit teljesíti.

-       A törvény által is növelte népe örömét. Mózes mondja: „Nézzétek, parancsokra és törvényekre tanítalak benneteket, ahogyan az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy hozzájuk igazodjatok azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek. Tartsátok szem előtt és kövessétek őket! Így tesztek szert bölcsességre és okosságra azoknak a népeknek a szemében, amelyek hallanak ezekről a törvényekről. Azt fogják mondani: „Valóban bölcs és okos nép ez a nagy nemzet!” Mert hát hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk?” (Mtörv 4,5-7).

-       A lelkesedés és ujjongás légkörében megült ünnepek, arra a napra emlékeztetik a népet, amelyet „az Úr rendelt örömére és vidámságára” (Zsolt 118,24). Bizonyos ünnepek, amit megtartottak, főleg a Sátoros ünnep, amikor Ezdrás, miután felolvastatta a Törvényt, a népet örvendező lakomához hívta meg, és kihirdette: „Szent nap ez... Ne szomorkodjatok, az Úrban való öröm az erősségetek” (Neh 8,10).

-       Örömüket fokozta az évi három nagy ünnep, amit Jeruzsálembe összegyűlve nyerték el az isteni áldásokat (Lev 23,40; Mtörv 16,11.14k).

-       A mindenkinek felkínált öröm az alázatosak osztályrésze. Akik bizakodó egységben élnek az Úrral, és ő megmutatja nekik az örök örömök távlatait: „Mindig szemem előtt lebeg az Úr, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak. Ezért örül a szívem és ujjong a lelkem s testem is békében fog majd nyugodni. Nem adod lelkemet a holtak országának, s nem hagyod, hogy szented meglássa a sírt.” (Zsolt 16,8-10).

-       A végső idők öröméről is szól a Szentírás. Isten akkor egyetemes üdvözítőként nyilatkoztatja ki magát: „Térjetek hozzám és megszabadultok, ti, határai a földnek, mind! Mert én vagyok az Isten, és nincsen más.” (Iz 45,21). Akkor majd Isten tettei előtt örömtől kiáltanak az egek, ujjong a föld és a szívek öröm ujjongásától lesz hangos a Sion (Iz 49,13; 62,1-5; 66,10).

3.  Jézus Krisztus az üdvösség örömét hozta és hírdette az alázatosaknak és keresztáldozata által meg is adta.

Az Üdvözítő jövetele az öröm légkörét teremti meg. Újszövetség az örömre szóló felhívással kezdődik. Gábor angyal így szólította meg a názáreti szüzet: „Chaire Mária” – Örvendj Mária! (Lk 1,28) Csak mi magyarok Üdvözléggyel fordítottuk le és ezt megszoktuk.

Szűz Mária érkezésekor, az ő köszöntésekor Erzsébet méhében Keresztelő János megmozdult az örömtől (Lk 1,41).

Jézus születésekor örvendeznek az angyalok és nagy örömet hirdetnek a pásztoroknak, majd az egész népnek (Lk 2,10).

Jézus bemutatása a templomba örömet hozott az agg Simeon és Anna próféta asszonynak (Lk 2,25-38).

A napkeleti bölcsek Betlehembe érve a csillagot megpillantva nagyon megörültek, majd boldogan tértek vissza hazájukba (Mt 2,10-11).

-       Jézus Krisztusban Isten országa jelent meg. Keresztelő Szent János bátran tanúskodik róla, mint az Isten Bárányáról, majd kijelenti Jézus a Vőlegény, akinek hangja örömmel tölti el a keresztelőt (Jn 3,29).

-       A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza Jézushoz. „Uram – mondták –, nevedre még az ördögök is engedelmeskedtek nekünk.” Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi. De mégse annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.” (Lk 10,17-20).

-       A tanítványok örvendeznek a Jézus küldetését tanusító csodáknak, mert megértették az elveszett bárányról, az elveszett dracháról és a tékozló fiát hazaváró apáról szóló történet örömét (Lk 15,1-32).

-       Lázár feltámasztását követő Jeruzsálemi bevonuláskor a tanítványok öröme a tömegre is átterjedt. „Már közel jártak az Olajfák hegyének lejtőjéhez. Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt: „Áldott az Úr nevében érkező király! – kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!” A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, hallgattasd el tanítványaidat!” „Mondom nektek – felelte –, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.” (Lk 19,39).

-       A feltámadás öröme. Nagypénteken a  kereszt lábánál Jézus ellenségei gonosz örömüket fitogtatták (Lk 23,35), tanítványait pedig a félelem és rettegés fogta el. Elhervadt minden örömük, pedig Jézus megmondta: „Ha szeretnétek, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörtént volna, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek” (Jn 14,28-29), mivel nem értették, hogy a kereszt által megy az Atyához, így távozásának célját sem értették: a Szentlélek elküldését (Lk 16,7).

-       Húsvét örömét az emmauszi tanítványok története jól mutatja: „Hát nem lángolt a szívünk – mondták –, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?” (Lk 24,32).

-        Jézus húsvétvasárnap este megjelenésével szilárddá teszi tanítványai hitét és örömét. „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” (Jn 20,22k).

-       Mennybemenetele előtt pedig megígéri a Szentlelket: „megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8).

- A Szentlélek eljövetelével megszületik az Egyház. Az apostolok pedig örömmel tesznek tanúságot a feltámadt Krisztusról. Kezük sok jelet és csodát művelt a nép között. A főpap és akik vele tartottak féltékenységből felléptek ellenük. De ők így válaszoltak: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.” Amikor megvesszőzték és szabadon engedték „boldogan távoztak a főtanácsból, mert méltók lettek rá, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek.” És hirdették, hogy Jézus a Krisztus! (ApCsel 5,41-42).

Egy öreg európai misszionárius, aki negyven évig apostolkodott a vietnami hegyi lakók között, a következő történetet mesélte el P. Häringnek. Missziós munkája kezdetén, amikor még nem ismerte ezeket az embereket, hosszas érveléssel Isten létét akarta nekik bizonyítani. Hallgatósága egyre közömbösebb lett, mígnem az egyik napon valaki határozottan odamondta neki: De Páter, te bolond vagy! Mióta a világ világ, soha senki sem kételkedett Isten létében. Mi csupán azt akarjuk tudni, hogy Isten méltónak tart-e bennünket, szegény ördögöket arra, hogy törődjék velünk?” Hát Jézus ezt az igazságot tudatta velünk, hogy Isten nagyon szeret minket. Kinyilatkoztatta Istent, megismertette akaratát és lényegét, mert ő egy az Atyával.

4. Jézus az új élet öröme.

- Akik Hisznek és megkeresztelkednek, azok az öröm teljességét birtokolják. Erről az örömről tett tanúságot a 11. században Brabanti Szent Gujdó (+1012). A szolgalegény Laekenben, a Boldogságos Szűz Mária kegyképe előtt imádkozott. A templom papja felfigyelt a derűs arcú, buzgón imádkozó fiúra. Megkérdezte, mi szél hozta ide? A legény elmesélte, hogy odahaza bizony szegénységben élnek, de zúgolódás és elkeseredés nélkül. A legnagyobb nyomor idején is így imádkozunk: „Elég gazdagok vagyunk, mert szeretjük az Istent. És akkor öröm költözik szívünkbe.” A plébános Gujdót sekrestyésnek alkalmazta, aki örömmel látott feladatához. Attól a pillanattól egészen Gujdó haláláig ragyogott a templom, mert a sekrestyés mindent Jézus iránti szeretetből tett.

- Az öröm a kipróbált hit osztályrésze. A tanítványnak, hogy Krisztus örömében, békéjében éljen, osztoznia kell Krisztus szenvedésében is (1Pt 4,13). 2015. dec. 20-án a budai Szent Imre

templomban mutatta be hálaadó szentmiséjét P. Olofson Placid bencés atya, aki 100. évébe lépett. Ismerős a Duna Tv-ből. A harminc éves bencés tanárt a kommunisták a szovjetek kezére adták, aki kereken tíz évet töltött a szovjet Gulagon. Ott ismerte fel hívatást: „Azért küldött engem a Jóisten ide, hogy tartsam a lelket a fogolytársaimban.”

Meg is fogalmazták az életben maradás négy feltételét:

1. A szenvedést nem szabad dramatizálni. Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember.

2. Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni és tudatosan kell keresni naponta az élet apró örömeit.

3. Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most meg kell mutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál. Ez mozgósítja az életenergiákat.

4. A negyedik szabály egy kicsit vallásos: akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi, hívők, ha a Jóistenbe kapaszkodunk, rájövünk, hogy ő is akarja túlélésünket. E négy szabály áthatotta az egész lágeréletünket. Senkit sem engedtünk panaszkodni. … Az apró örömök felkutatására pedig versenyt rendeztünk. Egész nap lestük az örömöket, s este … aki a legtöbbet tudta felsorolni, az lett a győztes.

1955-ben engedték haza. Csak kétkezi munkás lehetett a kommunizmusban. A Jóisten visszaadta neki a rabságban elvesztett éveit. Járja az országot, erőben, egészségben, szellemi frissességben. „Többször elmondta: jegyezzék meg, az Úristennek van humora! A Szovjetunió tíz évig mindent megtett, hogy tönkretegyen. Én mégis itt vagyok száz évesen, de hol van a Szovjetunió?”

-       Az a szeretet, amely igazságosságban egyesít minket, olyan állandó örömmel tölt el, amely imánkat és szüntelen hálaadásunkat táplálja. „Ha ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, a bensőség és együttérzés, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértetek, ugyanúgy szerettek és egy lélekként ugyanarra törekedtek.” (Fil 2,1-5). „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek.” (4,4). Ujjongva dicsérjük Istent, mert hitünk kimondhatatlan örömet szerez, amely már a dicsőség előíze. (1Pt 1,3-9). Ezért az apostolok készek voltak mindent elveszíteni a földön, hogy a tökéletes örömet elnyerjék. (Jak 1,2).

5. Az örök öröm. A földi élet véget ér, nagy örvendezés lesz az égben, ahol a Bárány menyegzőjét ünneplik, és akik ezen részt vesznek, örvendezve dicsőítik Istent (Jel 19,7). Ez a tökéletes öröm megnyilvánulása lesz, amely ezentúl az Isten gyermekeinek osztályrésze, mert hozzá leszünk hasonlók és látni fogjuk, amint van (1Jn 3,2). Erre készült Szent Mónika, aki fia megtéréséért sok könnyet hullatott és sokat imádkozott Istenhez. Ágoston 387 nagyszombat éjszakáján megkeresztelkedett. Mónika ünnepelt és hálát adott Istennek. Mónika még az ősz elején fiaival Afrikába indult, de útközben megbetegedett és Ostiában meghalt. Utolsó kívánsága: „földeljétek el bárhol ezt a testet. Csak arra kérlek titeket, hogy az Úr oltáránál emlékezzetek meg rólam, akárhol is lesztek.”

Testvéreim, éljük Isten gyermekeinek örömében. Mindennapi gondoskodó szeretetét megtapasztalva mondjuk mi is: „Elég gazdagok vagyunk, mert szeretjük az Istent.”  És kérjük Urunkat: Add nekünk az egység ajándékát, hogy örömmel szolgálhassunk téged, szeretetedet pedig megosszuk másokkal is. És akkor öröm lesz kereszténynek lenni. Ámen.

Darvas-Kozma József beszédének szerkesztett változata.