A gazdasági élet, a
szolgáltatások és üzemeltetések meghatározói az anyagi források. Egészséges
fejlődésünk miatt naponta testi-, lelki-, szellemi forrásokra szorulunk. Ezeket
más-más formában kapjuk, de leginkább az ünneplésben. Ünnepet tartani annyi,
mint tudatosan kiemelkedni az élet egysíkúságából, az anyagvilág alakításából,
kapcsolatba kerülni az élő Istennel és az emberekkel. Ez az egyetlen olyan
cselekedet, amit csak mi tudunk tenni, vagyis ünnepelni. Ezért az Úrban való örömünk,
ünneplésünk, a mi erősségünk (Neh 8,2-4a. 5b. 8-10).
Morus Szent Tamás
(1478–1535) ügyvéd, az angol parlament tagja, lelkes humanista, költő
volt. Mindennap részt vett a szentmisén. Sokszor ő maga ministrált a papnak.
Azt szokta mondani: "Nagyobb tisztességnek
tartom az Isten oltáránál szolgálni, mint királyom udvarában." 1529-ben
lordkancellár lett, a király után az első ember. E tisztségéről 1532. május
16-án lemondott. Nem ismerte el Henrik király Boleyn Annával kötendő
házasságát, sőt az esküvőjére sem ment el. Közben Henrik az angol egyház
fejének ismertette el magát a parlamenttel, és minden alattvalóját esküre
kötelezte. Morus Tamás megtagadta az esküt, ezért a londoni Towerbe zárták.
Hite miatt szenvedett, de minden vasárnap felvette ünneplő ruháját a cellában
is. A börtönőr meg is jegyezte: "De hiszen hiába öltözködik, mert nem látja
senki." Erre ezt válaszolta: "Nem az emberek kedvéért, hanem a szent
nap miatt teszem." 1635. július 6-án elnyerte a vértanúság
koronáját.
Példája bátorítsa idős és beteg testvéreinket, akik vasárnap nem tudnak
szentmisére jönni, akkor a maguk módján tartsanak ünnepet: a Mária Rádión sugározta
szentmise, vagy csendes imádkozás által.
Egykor Babilonba hurcoltak is
igyekeztek az Úr napját megtartani. Amikor hazatértek Jeruzsálembe (Kr. e.
538), félév alatt felépítették házaikat, kijavították és megerősítették a város
falait. A közös sors, az együtt munkálkodás összekovácsolta őket, de nagy
szükségét érezték az istentiszteletnek. Ezdrás pap össze is hívta a népet a Víz-kapu
előtti térre, ahol virradattól délig könnyek között hittel és engedelmességgel
fogadták Isten szavát. Így lett az Istennek szentelt nap mindenki számára az
örvendezés és erő forrás napja.
Az evangélium arról szól, hogy Jézusban
beteljesedtek az isteni ígéretek, és megvalósult Isten országa: „Ma
beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.” (Lk 1,1-4; 4,14-21) Jézus
személye az örömhír, benne van az üdvösség. Rajtunk múlik, hogy befogadjuk-e Őt.
Ha igen, akkor az Ő testének tagjaiként be tudjuk mutatni az Atyának tetsző
áldozatot (1Kor 12,12-30). A Szentlélek, aki az egység ihletője és biztosítéka,
ő halmoz el különféle ajándékokkal, hogy az újszövetségnek megfelelően,
egységben tudjunk élni.
„Urunk szent napja
ez! Ne szomorkodjatok!” (Neh 8,10)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése