Tamás
1225/26-ban a nápolyi Aquinói grófok családjából született.
Már öt éves korában a közeli montecassinói bencés kolostorba adták nevelésre. Tizennégy
éves korában a papi hivatás forgott a fejében. Ezért magasabb tanulmányokra Nápolyba küldték,
és itt megismerte a dominikánusok rendjét. Elhatározása, hogy életét a szent
tudományoknak áldozza. 1244-ben a nápolyi domonkosok kolostorába ment, ahol a rendbe
való fölvételét kérte. Családja hevesen ellenezte, hogy kolduló szerzetbe
lépjen. Rendi elöljárói tudományos kiképzésre Rómán és Bolognán át Párizsba irányították.
Rómától északra testvérei elfogták, majd az atyai várba hurcolták és ott fogva
tartották. Tamás végig ellenállt minden csábításnak, míg végül is tizenöt hónap
után a domonkosok segítségével kiszabadult.
Johannes Teutonicus általános
rendfőnök személyesen kísérte 1245-ben Párizsba. Itt találkozott először a rend
nagytekintélyű hittudósával, Nagy Szent Alberttal, kinek előadásait három éven
át hallgatta. 1248-ban Tamás együtt ment tanárával Kölnbe az új rendi
főiskolára, és négy évet töltött tanulással. Tamás 1252-1259 között Párizsban főiskolai
tanár.
Akadémiai előadásaiban elsősorban eredetiségét, nyitottságát és
önállóságát dicsérték. Ez időben számos kommentárt, értekezést írt. 1259-1269 között
Itáliában teológiát tanított.
1260-ban IV. Orbán a pápai udvarba hívta, ahol a
görög császárral folytatott uniós tárgyalásokat. 1262-ben közben jár IV. Orbán
pápánál, hogy fogadja Esztergomi Özsébet, a magyar alapítású remeterend elöljáróját.
Tamás 1265-ben átvette Rómában a rendi főiskola vezetését, 1267-től 1269-ig
pedig VI. Kelemen udvarában tartózkodott. Közben fáradhatatlanul végezte
tudományos munkáját, köztük a legjelentősebb hittudományi munkáját a Summa
Theologiaet. 1269-1272 között a párizsi egyetem teológiai professzora, tudományos
munkásságának csúcspontjára ér. Termékeny irodalmi munkásság és súlyos harcok
évei ezek. 1272-ben Nápolyban központi teológiai főiskolát szervez.
1274-ben X.
Gergely pápa a lyoni uniós zsinatra küldte Tamást, aki súlyos betegsége
ellenére útra kelt, de nem jutott messzire. Március 7-én a kora reggeli órákban
Terracina mellett meghalt a fossanuovai ciszterci kolostorban. XXII. János pápa
1323-ban szentté avatta. XIII. Leó 1880-ban minden katolikus tanító tevékenység
védőszentjévé tette. Földi maradványait 1369. január 28-án szállították
át Toulouse-ba.
**
Urunk Istenünk, add
meg nekünk, hogy értelmünkkel átlássuk, amit Tamás szolgád tanított, és szívünkkel kövessük,
amit cselekedett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése