IV. évf. 1. szám
A januári lapszám tartalmából:
A hit átadása az Egyházban, ez a katekézis. Folyóiratunk is egész terjedelmében ezt szolgálja. Mostantól a Katolikus Katekizmus Kompendiumát is folyamatosan fogjuk közölni, hogy szilárdan álljunk a hitben (1Kor 16,3).
Ne sírjatok! – szólít fel Korom Imre gyulafehérvári spirituális. Az Egyház a különböző korok és kultúrák változása ellenére hirdeti az örök igazságot, az evangéliumot. Egy-egy korban fölszedett külsőségekről néha azt hisszük, hogy az örök igazsághoz tartoznak. Korunk is ilyen átmeneti helyzetben leledzik az örök igazságot tekintve, amikor a hagyományos népegyház eresztékei recsegnek-ropognak. Hogy miért ne sírjunk, ezt megtudhatjuk a cikkból, és megkapjuk a bátorítást: menjünk tovább a történelem útján Ővele, aki legyőzte a világot.
Gazdag januári születésnapi csokorral ajándékozott meg Sárközi Sándor piarista. Ehhez kapcsolódik január 22., a Magyar Kultúra Napja. Mirk László tanár úr válogatásában szebbnél-szebb gondolat zengi a magyar nyelv dicséretét.
Könyöklő férfiak, tűnődés az esetek felett, amit egy nő autóvezetés során átél. Végkicsengése, hogy az okosabb enged, de ki az okosabb? – ezen mi is eltűnődhetünk.
G. Desvalliéres festő, konvertita életútját mutatja be Kopacz Katalin a Kájoni János Megyei Könyvtár igazgatónője, egészen az igazi művész céljainak megfogalmazásáig.
Problémamegoldó képességeink – A régi értékeken alapuló életközösségünk hat évtized alatt a nincstelenségbe, a fejadagos szocializmuson át a piacra vitt liberális kapitalizmusba torkollott. Kilábalás? Lehetséges – Bányász József szerint. Ennek viszont komoly ára van. A munkaalapú társadalom feltámasztása. Ezt csak együtt tehetjük meg, és ez nem is utópia.
A csíkszeredai Psallite-ifjak felléptek a freisingi Renovabis konferencián, s annak záróakkordjaként felhangzó igazi székely himnusz, az Ó, én édes Jóistenem… pentatóniája egy új világot tárt fel az emberek szívében.
A KEK kompendiuma segítség a Hit évében, a kezdeti lelkesedést felszítani.
A derűs oldal és a keresztrejtvény az élet sója akar lenni, mert a szomorú szent nagyon szomorú szent lenne. Ezt is olvassuk, mert az idő kedvez az olvasásnak. És ezt megerősíti a székely időszámítás is:
-Édesapám! Miért hosszabb a nap nyáron, mint télen?
- Te szamár! Hát azért, mert dologidő van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése