Az öregember és a halál

Egy öregember az erdőn fát szedegetett. A hátára vett kötegfa terhe alatt vánszorgott, majd összeroskadt. Oh, kegyetlen halál – sóhajtott fel az öreg –, szabadíts meg terheimtől. Alig hogy kinyögte ezeket a szavakat, már is ott termett a halál. 

- Eljöttem, - úgymond – kívánságodra, mivel lehetek szolgálatodra?

Meggondolta magát ekkor az öreg és így szólt: 

- Köszönöm, hogy nem hagytál magamra, uram… ezt a fát add fel a hátamra, mert még sok tennivalóm van.

**

Igaza van Kamondy Lászlónak: “Kócos kobakokban is születhetnek “jól fésült” gondolatok.”