Inkább a tanúságtevőket hallgatják

Akik hisznek, azokat a Szentlélek képessé teszi, hogy Isten gyermekeinek hűségével éljenek (ApCsel 10,34-38). Szent Péter apostol Kornéliusz házában hitvallást tesz Isten nemzeti és vallási kereteket áttörő szeretete és Jézus istenfiúsága mellett. Az apostol rámutat Jézus keresztelkedésének igazi értelmére és céljára: ekkor kente fel őt Isten Szentlélekkel és kapott papi, királyi, prófétai megbízatást. Jézusban azért hiszünk, mert az Atya maga igazolta őt jelekkel és csodákkal, s működése Isten irgalmának kiáradását jelezte. Mikor a legmélyebbre jutott, a halálba, az Atya akkor tett mellette a legdicsőségesebben bizonyságot, feltámasztotta. Az Atya azt is igazolta, hogy akik hisznek Fiában, azokra kiárasztja a Szentlelket, s ezzel megadja nekik a képességet, hogy a fogadott gyermekek hűségével éljenek.

Örvendetes, hogy a 2. vatikáni zsinat után nagyon sok lelkiségi mozgalom keletkezett. Tagjaik velünk egyetemben átérzik a keresztségi és a bérmálási kegyelem fontosságát:

- hogy a Szentlélek segítségével mélyebben tudjuk érteni a kinyilatkoztatott igéket;

- hogy öntudatos keresztényekké váljunk, vagyis a kegyelemben szentháromságos életet tudjuk élni;

- hogy felnőtt és a világ felé tanúságtevő keresztényekké váljunk;

- hogy hitünk szerinti élettel, áldássá legyen bennünk mindaz a jó, amit keresztségünk óta szüleink és keresztszüleink, valamint az egyházközösség értünk tettek. (vö. KEK 1303).

Ne feledjük el, hogy Jézus a Krisztus, azaz Szentlélekkel felkent. Mindenkinek hinnie kell benne, mert csak általa jutunk el az Atyához.

Keresztségünk óta sorsunk Krisztusba van oltva, és neki számadással tartozunk. Amennyiben befogadjuk Szentlelkét, annyira alakítja át életünket és napjainkat. Csak Vele élhető az istengyermeki élet. Csak Vele építhető Isten országa és csak Benne teljesedik ki életünk. Jézus búcsúbeszédében így szólt: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni” (Jn 14,23). A. M. Carré ténymegállapító sorait idézem: „Krisztus közössége nem az írott evangéliumból, hanem a megélt evangéliumból született.”

Ma már nem elégségesek a szavak. „A mai ember inkább a tanúságtevőket hallgatja meg, mint a tanítókat – mondta VI. Pál –, ha pedig meghallgatja a tanítókat, az azért van, mert előtte tanúságot tettek. Az Evangélium hirdetése akkor lesz hatékony, ha az élet tanúságtételén alapul, mint az első keresztények esetében, akik elmondhatták: „Azt hirdetjük nektek, amit hallottunk, amit saját szemünkkel láttunk…” (1Jn 1,1) Akkor lesz hatékony, ha rólunk is elmondható lesz majd, mint róluk, amit Tertullianusz írt: „Nézd, hogy szeretik egymást, készek az életüket adni egymásért.”

D-K. J.