Amikor Aquinói Szent
Tamás (1226-1274) Rómában élt, és tudásával a pápát és rendjét
szolgálta, a következő eset történt:
A kolostorba, amelyhez tartozott, az egyik napon idegen magiszter érkezett, aki igen tudatában
volt hivatala rangjának. Csomagjával a Lateráni bazilikához igyekezett, s
körülnézett, hogy ki segíthetne neki. Meglátott egy feszület előtt imádkozó
testvért.
,,Hé, te dagadt! – kiáltott oda a
szerzetesnek. – Elöljáród azt üzeni, hogy kísérj el, és vidd a csomagomat!”
A szerzetes, Tamás, akit az idegen
magiszter nem ismert, megfogta és vitte a nehéz útizsákot, mezítláb. Útközben
az idegen még szellemeskedett is kísérője rovására, akit együgyűnek nézett.
Ám egyszer csak szembe jött velük a
Szent Péter-bazilika plébánosa. Tamáshoz sietett, megcsókolta ruhája szegélyét
és fölkiáltott: ,,Tamás atya, mit művelsz te itt?''
A magiszter akkor tudta meg nagy
szégyenkezve, hogy kit alázott teherhordó szamarává, s bocsánatot kért
Tamástól.
Tamás csak annyit mondott: ,,Nincs mit megbocsátanom. Sosem leszek más,
mint szolgáló testvér.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése