Darvas-Kozma József csíkszeredai plébános |
Darvas-Kozma
József
pápai káplán, címzetes esperes-plébános, a Gyulafehérvári
Érsekség csíkszeredai Szent
Kereszt főplébániájának lelkipásztora. Igazi székely pap, aki keményen küzd
hívei szellemi-lelki emelkedéséért. Lelkipásztori és templomépítői munkája
mellett tudós pap is, aki könyveiben földolgozta az erdélyi szórványok múltját
és jelenét, írt a pálos rend történetéről Erdélyben, Partiumban, Bánságban,
Kárpátalján, és a csíksomlyói búcsú eredettörténetéről is többek között.
Keresztény munkáscsaládban
született Csíkszentsimonban, mélyen hívő környezetben nevelkedett. Politikai és
vallásellenes támadások sora sújtotta már felmenőit is, s őt is többször papi
szolgálatában. Egyik nagyapját és édesapját is a románok elhurcolták kényszermunkára,
családjuk földjeit a Ceausescu-érában elvették, állataikat elhajtották.
Nagycsaládjukból szeretettel emlékezik dédmamájára, aki félárván maradt
édesanyját is felnevelte testvérével együtt, s aki maga 16 gyermeknek adott
életet, és a küzdelmek rengetegében számos istenélménye volt. Ezeket mindig
elmondta édesanyjának is, idézi az atya, aki pedig tovább mesélte nekik, gyermekeknek. Így láthatták meg már kicsi korunkban, hogy Isten
miként vezeti, irányítja az egyes ember életét.
Plébánosuk, Szabó Sándor áldott jó ember, igaz magyar pap volt, nagy hatással
volt a fiatalokra. Ennek nyomán a falujukból heten lettek papok az ő szolgálata
idején. Mikor első áldozó lett József atya, már megfogalmazódott benne a
gondolat, hogy pap legyen. De az volt a rendszer akkoriban, hogy akiket
kulákságért vagy bármilyen politikai okból elmarasztaltak, vagy
rendszerellenesnek tekintettek, azoknak a gyermekei nem végezhettek
középiskolát, egyetemet. Ezt megtapasztalta később két éven át Gyulafehérváron
is. A kisszemináriumba ugyanis felvették, de a helyi rendőrség nem adta meg neki
a tartózkodási engedélyt, s el kellett hagynia az intézetet. Így végül csak 1977-ben
végezhetett a teológián. Jakab Antal
segédpüspök szentelte fel 1977-ben. Jelmondatát a Miatyánkból választotta: „Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te
akaratod!”
Fölszentelése után egy ideig nem
engedték, hogy mint pap dolgozzon, ezért gyárba akart menni, mint munkáspap, de
Márton Áron püspök ragaszkodott
hozzá, hogy várjon. S aztán Bukarestben a vallásügyi osztály jóváhagyta lelkipásztori
munkába állását Gyergyószentmiklóson káplánként, de az állami segítséget
megvonták tőle, nem kapott kongruát. Negyedik kápláni évét Csíkszeredában töltötte
le. Ott is, de Gyergyóban is a nyomában jártak a szekuritáté emberei, mondja. Megfigyelték,
behívogatták a rendőrségre, házkutatást tartottak nála, mert nem akarták, hogy
mint pap tevékenykedjék. Ő azonban szorgalmasan végezte feladatát, a hitoktatást.
Szinte hihetetlen, hogy egy csoportban 300 gyermek volt akkoriban első áldozó, idézi.
Első plébánosi szolgálata azután Nyárádtőre vezette, Maros megyébe, ahol szórványban,
11 faluban kellett lelkipásztorkodnia. Mivel a Ceausescu-érában a papnak autóval
sem lehetett közlekednie, ezért gyalog járta a falvakat, egy-egy vasárnap
legalább 25 km-t is megtett, hogy a hívekkel találkozzék, a misét bemutassa.
Sok-sok emlékezetes papi élménye kötődik az itt töltött húsz esztendőhöz. Mindig volt néhány falu, ahol csak igeliturgia
volt vasárnap, s ebbe a szolgálatba bevonta a középiskolás diákokat is. A
legtöbb helyen nem volt templom, így családi házaknál misézett. A hívekkel egészen
közvetlen kapcsolatba került így, s a prédikáció is amolyan lelki beszélgetéssé
vált, bárki elmondhatta az evangéliummal kapcsolatos gondolatait. Templomépítő
tevékenysége is itt kezdődött, nem is akárhogy. Maroskeresztúron engedély
nélkül indult az építkezés 1987-ben, úgy hogy az ínséges állapotú imaház belsejében
kezdték meg az alapokat ásni, s mikor már szinte álltak az új templom falai,
bontották le körülötte a külső régi falakat. Számtalan meghurcolás sújtotta
természetesen ezt a cselekedetet, többször veszélybe kerültek az építők is, az
építtető is, de a Gondviselés mindig megsegítette őket, emlékezik az atya. Nagyon
jó ökumenikus kapcsolatban álltak a reformátusokkal is, s mindig vigyáztak rá,
hogy összefogva a helyi magyar iskolát a román többségű településen is
megtarthassák.
Azt
szoktam mondani a növendékeknek – idézi –, hogy nekünk magyarként nem engedik, hogy teret nyerjünk, de fölfelé
kell nőni, mert az értelem, a szellem síkján nem tudnak akadályozni. Aki tanul,
mint diplomás ember visszajöhet a faluba, és segíthet a sorstársain. Annyit
elértem ezzel, hogy mikor eljöttem húsz év után, a híveim tíz százaléka
egyetemista volt.
Mostani állomáshelyén, Csíkszeredában
is a templomépítés feladata várt az atyára 2000-től. Húsz éve ugyanis ott egy deszkaépületetben
misézhettek csupán vasárnaponként, amelyet az egyházközség emelt a kis barokk templom
mellett, mert sem új templomra, sem a régi nagyobbítására
nem kaptak engedélyt. Ez a „deszkatemplom” fűthetetlen volt, ínséges
körülmények között tartották benne a szertartásokat. József atya 2001-ben felvette
a kapcsolatot Makovecz Imre
műépítésszel, aki elkészítette annak a Millenniumi templomnak a látványtervét,
amely azóta egész Csík büszkesége.
A templom szerkezetében, beosztásában
szimbolikusan megvalósul a II. Vatikáni Zsinat által is ösztönzött „családegyház”
gondolata: középen az oltár és körülötte körben a nép. A templom alapkövét 2001-ben
tették le, s Nagyboldogasszony és a magyar szentek tiszteletére szentelték föl
2003-ban.
A plébánia területén ma már számos lelkiségi mozgalom működik, említi
az atya, 2004-től újra indították a korábbi plébániai heti újságot, az
Egyházközségi Apostolt, 2010 óta szerkesztik és kiadják
a Krisztus világa folyóiratot, illetve
rádiós műsort is szerkesztenek.
Élnek a modern evangelizációs lehetőségekkel. Ahogy
az ínséges időkben, úgy ma is Isten gondviselő szeretete kíséri pásztor és
nyája küzdelmes, hitvalló életét. Keresztény élet, 2015. dec.13. 5 old.
Papi arcélek - Toldi Éva
A Jóisten éltesse sokáig a plébános urat, boldog Karácsonyt kívánva, a Bakk- Dávid család!
VálaszTörlés