Megnézni ezt a nagy csodát

Dicsőség a magasságban Istennek! Szinte kétezer éve már, hogy elhangzott az angyalok glóriás éneke: Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek. Ezzel az énekkel adták hírül az angyalok a pásztoroknak az isteni Kisded születését, ezzel az énekkel hívták őket a betlehemi Gyermek imádására. Ugyanakkor távol keleten egy csillag tűnt fel az égen, s fényével a pogány bölcseket, a királyokat hívta Krisztus imádására. S azóta minden évben a templomokban felállított Betlehemek mellett újra felhangzik az angyalok glóriája, azóta minden évben kigyullad a betlehemi csillag, s általa az isteni gyermek minket is hívogat: Jöjjetek hozzám mindnyájan. S ma a mi szívünk is a pásztorokéval és királyokéval együtt boldog örömre gyulladva vágyat érzünk legalább képzeletben elmenni Betlehembe és megnézni ezt a nagy csodát. A betlehemi Kisded jászola tövébe borulva csak csodáljuk a képet mely feltárul előttünk. Barlang, jászol, szalma, síró kis gyermek, szegénység, hideg, egyszerű emberek – mind-mind ámulatba ejtenek minket. Szinte nem értjük, hogy lehet ez. Minden amit Betlehemben látunk olyan egyszerű, de ezekből a vonásokból hozzánk szól a szeretet, amellyel Krisztus megváltani jött a földet. Ahogy Szent Bernát mondja: „Nagy a hatalma, de még hatalmánál is nagyobb az irgalma, melyet azáltal mutatott meg, hogy nem nagy hatalommal és fényességgel, nem pompával és dicsőséggel, nem ragyogó királyi koronával és nem is meg lett férfi korban, hanem szegényen, rongyokba takarva, gyenge, gyarló gyermek alakba jött közénk”.
Azért jött így, hogy mi ne féljünk tőle, hogy  nagy bizalommal legyünk hozzá. Ugyanis ki merne a végtelen és hatalmas Istenhez közeledni, ha Istenségének teljes fényességében és dicsőségében jelent volna meg itt a földön, abban a fényességben és dicsőségben, mely előtt még az angyalok is eltakarják arcukat. Oh, nem mert volna hozza közeledni senki. Így azonban nem félünk tőle, hanem bizalommal és nagy szeretettel megyünk hozzá, imádkozván: kis Jézus ne vess meg bűnös voltunk ellenére, hanem hallgasd meg kérésünket. Amikor a hatalmas Istent így egy gyermek alakban látjuk, akkor nem tudunk félni és rettegni hanem csak végtelen irgalmán csodálkozni, csak őt szeretni és érte lelkesülni, miként Szent Ambrus, aki így kiáltott fel: „Kisded született nekünk, aki maga az Isten. Gyermekké lett, hogy mi tökéletes emberek legyünk, pólyába kötöztette magát, hogy minket az ördög halált hozó hálójából kiszabadítson. Földre jött, hogy minket az igazi hazába vigyen”. Íme ilyen nagy és ilyen végtelen az Isten szeretete, irgalma, amelyre különleges módon is emlékezünk ebben az „irgalmasságnak” szentelt évben.
Álljunk oda a betlehemi jászol elé: hadd béküljön össze az Isten és az ember, hiszen ezért született Krisztus a földre, ezért kapcsolta össze, egyesítette önmagában az Istent és az embert. S ha ez megvalósul, akkor megvalósul az angyali ének is, akkor dicsőség lesz a magasságban az Istennek és békesség lesz a földön az embereknek, béke, boldogság, öröm lesz az én lelkemben is.
Minden kedves testvéremnek áldott karácsonyi ünnepeket kívánok szeretettel,

Tamás József
püspök