XIII. Gergely pápa után a konklávé
Felice Perretti bíborost választotta meg pápának. Minorita szerzetes
volt, az V. Sixtus (1521, ur. 1585-1590.) nevet vette fel, ezzel
tisztelgett IV. Sixtus pápa emléke előtt, aki szintén ferences
szerzetes volt. Felice híres szónok, elkötelezett reformer, ellentéte
XIII. Gergelynek, aki őt teljesen mellőzte, sőt ellenfelének tekintett.
A bíborosok pontosan ismerték Felice érdemeit, és miután minden
szempontból megvitatták személyének alkalmasságát, így őt választották
meg Szent Péter székébe.
Öt és fél éves uralkodása alatt megújhodott a pápaság hatalma és
tekintélye csúcspontját érte el. Sixtus pápa kemény, de zseniális
egyházfő volt.
Megválasztásának körülményeiről éveken át legendák szóltak Rómában.
Többen úgy vélték tudni, hogy Sixtus csellel szerezte meg a szent
kollégium támogatását. A legendáról később bebizonyosodott, hogy minden
bizonnyal nincsen alapja. Azért Mikszáth
Kálmán magyarra fordította az V. Sixtusról szóló szellemes történetet.
"A későbbi V. Sixtus pápa bíboros korában
betegséget színlelt, hogy könnyebben megválasszák, s ezért mindig
meggörbülve
járt. Pápává választása után azonban újra egyenes derékkal, emelt fővel
kezdett
járni. Egyszer Medici bíboros megkérdezte tőle:
- Hogy van az, hogy Szentséged meggyógyult
mióta
pápa lett, s már nem jár görnyedten? Csak nem történt csoda?
A pápa nevetve válaszolt:
- Azelőtt Szent Péter kulcsát kerestem, azért
jártam lehajolva, de miután már a kezemben van, nincs miért lehajolnom
többé."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése