A szerzetesház egyik tagja folyton civódott a többivel, s néha-néha
elragadtatta magát haragjában. Minthogy nem tudott uralkodni a
szenvedélyén, elhatározta, hogy elmegy remetének. "Visszavonulok a
pusztába, ahol egészen egyedül leszek. Ha nem lesz senki, akivel
civakodhatom s akivel beszélgethetek, akkor legyőzöm majd magam és
békességem lesz."
Elment tehát, s egy barlangban lakott egészen
egyedül. Egyik nap korsójával vízért ment és amikor visszatért letette korsóját a földre. A korsó azonban eldőlt. Újból vízért ment és visszatérve
letette a földre, de a korsó másodszor is eldőlt. Megint vízért ment és telemerítette. A korsó harmadszor is eldőlt és kifolyt a víz. Erre
haragra lobbant, a földhöz vágta a korsót, amely darabokra tört.
Ekkor
leült és átlátta, hogy haragját nem meneküléssel tudja legyőzni,
hanem türelemmel, akarattal, leginkább Isten segítségével.
Visszatért
szerzetes társai közé s komolyan hozzálátott lobbanékony haragjának
megfékezéséhez. A küzdés sokáig tartott, de végre mégiscsak győzött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése