A világ egyik
legnagyobb márvány előfordulása a toszkánai Carraraban található, valóságban
hegyekben áll, 1000-1600 méter tengerszint feletti magasságban a kiváló
minőségű márvány. Sajátossága, hogy minél magasabban van a bánya, annál
fehérebb a márvány és ezzel együtt többnyire az értéke is nő. Carrara bányáit
az első század óta kezdték művelni, majd a római birodalom bukása után a
termelés hosszú ideig szünetelt. A 12. század közepén Rőtszakállú Frigyes német-római
császár idején újra beindulhatott a kőfejtés. A dóm építő firenzeiek 1464-ben Agostino
di Duccio szobrászt kérték fel, hogy egy óriási márványtömbből
"Gigász"-t faragjon. Ő a tömböt kinagyolta ugyan, de azután
abbahagyta. Az építők végül a Rómából éppen visszatért Michelangelohoz
fordultak, hogy kezdjen már valamit a négy évtizede ott heverő, elrontott, félbehagyott, átlyukasztott
márványtömbbel. Amikor Michelangelo meglátta, csak ennyit mondott, jó
szobrot lehetne belőle faragni. Ezért felajánlották neki a tömböt. Ő pedig 1501 szeptemberétől, tizennyolc hónap alatt
elkészítette az 5,17
méter magas Dávid szobrot oly pontossággal, hogy még ma is látható a fejen és
az alapon a márvány régi kérge. Íme, egy kő, a művész vésője által mennyire
gazdagította világunkat.
Egy nyomorékon gyakorolt jótett vádjával állították Szent
Pétert a főpapok és vének ítélőszéke elé. Az apostol kijelentette: tudjátok
meg, hogy a meggyógyult annak a názáreti Jézus Krisztusnak nevében áll itt
egészségesen, akit ti keresztre feszítettetek és akit az Isten feltámasztott a
halálból. „Ő az a kő, melyet ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé
lett. Nincs üdvösség senki másban.” (ApCsel 4,8-12)
Ahogy a művészen fordul
meg, hogy mi lesz a márványkőből, úgy Jézus halálán és feltámadásán fordult meg
az emberiség üdvözülése. Jézus az Ezekiel (34,11-31) által megjövendölt jó
pásztornak mondja magát: életét adja juhaiért. Halála árán szerezte meg
számunkra az örök életet. Ennyire az övéi vagyunk, jobban már nem is lehetnénk.
Juhai nem maradnak árván, mert életét vissza is veszi. A más akolból valókat, a
pogányokat is egyházába fogja vezetni: „egy nyáj és egy pásztor lesz.” (Jn
10,11-18) Jézus példája szerint azt kell keresnünk, mit tudunk tenni a jelenben
Isten dicsőségére.
Isten szeretetének nagysága abban mutatkozik meg, hogy
valóságosan gyermekeivé fogad bennünket a keresztségben, közli velünk az isteni
életet, amennyire ez közölhető. Az istengyermeki élet most még rejtve van, nem
látjuk, hogy milyen méltóságra emelt bennünket az Atya, majd ha megjelenik
Krisztus, akkor válunk mi is külsőleg is, észrevehetően is hasonlóvá hozzá (1Jn
3,1-2). Akkor őt is olyannak látjuk, amilyen és magunkat is.
A jó Pásztor
életáldozatának a megjelenítése a szentmise. Szeretetének nagy ajándéka, hogy
viszonyszeretetre tesz képessé. Ez a papi és szerzetesi hivatás forrása is. Máskülönben csak a
szeretet útján lehet üdvözülni.
„A jó Pásztor
életét adja a juhokért.” Jn 10,11
Darvas-Kozma
József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése