2015. 04. 24.

Feltárulnak Csíksomlyó titkai



 A Szűzanya tisztelete népünk körében Szent István király idejében gyökerezett meg. Szentkirályunk 1038-ban, Nagyboldogasszony ünnepének előestéjén végrendelkezett: országát és koronáját, népét és lelkét végképp a Szűzanyának ajánlotta fel. Kire bízhatta volna jobbra ezt a fiatal országot, mint Szűz Máriára, akire a mennyei Atya az ő egyszülött Fiát bízta. Azóta Szűz Mária országa és népe vagyunk. Szeretetünket és különösen tiszteletünket iránta számtalan formában igyekszünk kifejezni: templomokat emeltünk, oltárokat szenteltünk, személyét a művészet minden ágában megörökítettük. Mint a szent korona gyöngyei úgy ragyognak Kárpát-medencében Szűz Mária zarándokhelyei. Nehézségeinkben és bajainkban, örömeinkben és sikereinkben hozzá fordulunk, szentségét, szépségét csodáljuk, oltalmát kérjük, hálánkat lerójuk. Erről tanúskodik liturgiánk és gazdag énektárunk.
A székelység Mária tisztelete közel hét évszázada a csíksomlyói csodatévő Szűz Máriához kapcsolódik. Ennek történelmi háttere van. A székelység történelmi hivatásából kifolyólag védelmi feladatot látott el, ezért osztatlan vagyonközösségben élt, és a honfoglalástól kezdve megőrizte „kettős szállásrendszerét” egészen az 1871. évi arányosítási törvény alkalmazásáig, a a liberális gazdasági- és társadalompolitika rossz intézkedéséig. A vagyonközösség és vallásosság két erős tényezője a székely öntudatnak, aminek két külső megnyilvánulása a hadiszemle és a búcsújárás volt.
A 14. század első felében Csíkba és a szomszéd székekbe elég gyakori lett a tatár betörés.A vészterhes években a közösségek Szűz Mária oltalmát kérték. Nagy Lajos király utasítására a székely és szász ispán, később erdélyi vajda, Lackfi András – Lackfi István vajda és Lackfi Dénes pálosból lett kalocsai érsek öccse – vezetésével 1345-ben, majd 1352-ben 40.000 székely harcos, Kunország területén, háromnapi küzdelemben legyőzte és elűzte, a Szeret és a Dnyeszter folyó között letelepült és Erdélybe mindegyre beütő kipcsaki tatárokat. A győzelem hírére Lajos király három napos ünnepet rendelt el. A székelyek e győzelmet Szűz Mária és Szent László segítségének tulajdonították – ezt tanúsítják krónikáink. Hálájukat Szűz Mária iránt pálos kolostorok építésével fejezték ki, míg Szent László életét freskókkal és kápolnákkal örökítették meg.

A pálos kolostorépítés azért is vált könnyűvé, mivel Piaszt Erzsébet anyakirályné közbenjárására VI. Kelemen pápa 1349-ben megengedte új pálos monostorok alapítását, főleg az ország azon vidékein, ahol még nem voltak rendházaik. Letelepedésük még abban az esetben is érvényes volt, ha a megyéspüspökök nem járultak hozzá. A pápai kegy hatása alatt, tehetős uraink sorra emeltették a szebbnél-szebb vidékeken, erdőbirtokaik közepén, de a falvak népéhez is közel a pálos monostorokat, s mellettük az egyszerű, de ízléses templomokat. A kolostor közelében földet is adtak, mert a rend Isten segítségével és kétkezi munkájával tartotta fenn magát. A csíksomlyói Szűz Mária pálos kolostor és a Salvator kápolna 1352-ben „fogadalomból” épült. A fogadalmi templom és a Salvator remeteség zarándokhely lett, melynek látogatásával a hívek búcsút nyerhettek az egyházi előirások betartása mellett.
A történeti források hiányára a Csík ellen vezetett 1421-es és 1432-es török támadás, a 16. századi moldvai és tatár beütések, majd Székely Mózes és Basta uralma alatti számos pusztítás, valamit az 1661. évi török-tatár büntetőhadjárat nyomán érthető válik, hiszen ekkor Csíkban 26 egyházközség hamvadt el írásos forrásaival együtt. Ezt követte a Tököly hadjárat és az 1694-es tatárjárás. Legutóbb pedig az első és második világháború.
Györffi Pál ferences provinciális 1729-ben megírta és kiadta „Az erdélyi ferences kusztódia története” könyvét, melyben Csíksomlyóról ezt írja: „ezen konventnek első alapját, valamely más, régebbi rend tagjai részére vetették meg. – Hogy pedig mikor és milyen alkalomból került hozzánk, nem tudjuk megmondani.” P. Halász-Losteiner és Gegő Elek ferences krónikások 1352-re teszik a kolostor építését, amely András erdélyi vajda bőkezűségének köszönheti létét.
A csíksomlyói kolostornál és a Salvator kápolnánál végzett régészeti ásatások ezt az időpontot igazolták. A pálos rendnek V. Márton pápa 1417-ben engedélyt adott, hogy lelkipásztori munkát is végezzenek, 1419-től már temetést is vállalhattak. Ettől kezdve a monostor élete még jobban összefonódott a székely hívek életével.
A fehér barátok áldásos működését végzetesen befolyásolta a török veszedelem. Murád szultán serege 1421-ben feldúlta Brassót, Fogaras vidékét és beütött a Székelyföldre is. A török és román csapatok 1432-ben lerohanták a Szászföldet, s ekkor Csíkot is porrá égették, a lakosságot megtizedelték. Ekkor hamvadt el a csíksomlyói pálos kolostor és temploma. A túlélő szerzetesek menedékre a Salvator és a széphavasi Csodatévő Boldogasszony kápolnájánál leltek. A megmenekült csíkiak 1433-ban újra építkezni kezdenek. Ezt igazolja, hogy Csíkrákos és Mindszent temploma újraépítése végett búcsú engedélyt kap a pápától. A többi falu megfogyott lakossága csak a század harmadik negyedében kezd újra építkezni, mert őket a Zsigmond király pénzrontása és a gazdasági válság késleltette.

Erdély keleti és déli része sok sebből vérzik. A védelem megszervezése, Lépes Loránd alvajda és testvére Lépes György erdélyi püspökre hárult. A püspök az egyházi tizedet a pénzrontás miatt csak három év múlva, 1436-ban követelte, amikor megjelent az erős pénz. Ezen intézkedése 1437 márciusától 1438 februárig tartó parasztlázadáshoz vezetett. A püspök egyházmegyéjében a tizedet be nem szolgáltató plébániákat egyházi átokkal sújtotta. Így a Székelyföldet is. A templomokat bezárták, a szentségek kiszolgáltatását eltiltották, alig lehetett papot találni, az újszülöttek kereszteletlenek maradtak, a halottakat pedig egyházi szertartás nélkül temették el.
Mivel a pálos rend XXII. János pápa jóvoltából, még 1329-ben kikerült a püspökök joghatósága alól, kiváltságot élvezett. Nem vonatkozott e rendre a püspöki interdictum. Ők a Salvator kápolnánál kiszolgálták a szentségeket, vigasztalták a vidék lakosságát. Mivel számuk megfogyatkozott és hiányzott a kellő gazdasági háttér, mert a nép is leégett, nem tudták újjáépíteni a lerombolt templomot és kolostort. Kénytelenek voltak felhagyni, mint ahogy tették Pókafalván és más helyen.
1442. március 25-én Hunyadi János erdélyi vajda, Újlaki Miklós macsói bán segítségével legyőzte Mezid bég 20-30000 fős seregét Szeben mellett, majd szeptember 6-án az Erdélyi-vaskapu bejáratánál Sehabeddin ruméliai beglerbég 80000 fős seregét semmisítette meg, az így megszerzett gazdag zsákmányból támogatta a török által lerombolt templomok és kolostorok újjáépítését. Még ez év folyamán, Hunyadi vajda és Újlaki Dénes pápai követ, bizonyos egyeztetést követően, az egyházjog betartása mellett, a csíksomlyói romos kolostort az akkor szerveződött obszerváns ferenceseknek adományozta. Az új konvent szolgálatára pedig 32 családot rendelt. 

A somlyói konvent főnöke 1443-ban segítségért fordult IV. Jenő pápához, aki 1444. január 27-én kelt bullájában hét évi búcsút engedélyezett mindazoknak, akik Sarlós Boldogasszony vigíliáján és napján meglátogatják a csíksomlyói templomot, szentségekhez járulnak és az elkezdett újjáépítés befejezésére adakoznak. A pápai bulla szerint ez a kolostor az erdélyi püspökség Somlyó falujában van „ahová a hívek rendkívüli sokasága fogadalomból szokott összeseregleni, és naponta sem késlekedik összegyűlni.” Érthető, mert a csíkiak és általában a székelyek mindig magukénak tartották az 1352-ben épült fogadalmi monostort. Ezt az indoklást minden esetben az engedélyt kérő elöljáró leveléből idézi a pápa. A nép kollektív tisztelete a kolostor iránt mindig megnyilvánult: ha szűkölködött, akkor segítették, ha pusztulás érte, akkor újjáépítették, szépítésén pedig napjainkig fáradoznak.
A ferences konvent 1448-ban elkészült és megkezdte középfokú oktatói tevékenységét. Ez a Salvator-hegyi zarándoklat mellett Csíksomlyó vonzását még jobban fellendítette. Ugyanis a pálos templomok és kápolnák 1471-ben teljes búcsú engedélyt kaptak, sőt 1484-ben VIII. Ince pápa minden pünkösdszombatra és vasárnapra teljes búcsút engedélyezett. Ez nagyot lendített a Salvator kápolnához vezetett pünkösdszombati zarándoklaton és a ferencesek által újjáépített fogadalmi templom látogatottságán. A csíksomlyói pünkösdszombati búcsúhoz közösségi, csodás események is fűződnek. Külön említést érdemel az 1567. május 17-i hargitai győzelem. Előzménye, hogy 1566 novemberi nagyszebeni részországgyűlésen János Zsigmond Csík lakosságát büntetés terhe alatt vallásváltoztatásra szólította fel. Mivel nem engedelmeskedtek a fejedelem parancsának, Telegdi Mihály székelyudvarhelyi unitárius királybíró rajtaütés szerű támadást szervezett Csík ellen. A csíkiak értesültek a készülő veszélyről a Hargitára mentek pünkösdszombatján „saját vérükkel és véres fegyvereikkel” megvédték hitüket a Tolvajos-tetőn vívott csatában. Ezzel a győzelemmel a pünkösdszombati búcsú, fogadalmi búcsú lett.
A csíkiak hitvédelmi harcát a kolozsmonostori jezsuiták 1581-ben megörökítették a Historia domusukban. „A csíkiak – írja Losteiner – a győzelem jeléül kezükben zöld ágakkal jelezték a győzelmet. Köszönetet mondtak Máriának, s ... a győzelem emlékére hálából a Segítő Mária nevet adták neki”. Az 1352-es győzelem emlékére fogadalomból letelepített pálosok pünkösdi búcsúja összeolvadt az 1567-es győzelemmel és az újabb fogadalommal. Ezek az események olyan mélyen ivódtak a nép lelkébe a ferencesek szolgálata által, hogy sem II. József búcsújárást tiltó rendelete, sem a román diktatúra négy évtizedes harca nem tudta megszüntetni.
Az imameghallgatások és csodák emlékét hirdetik a csíksomlyói kegyszobor melletti falra függesztett fogadalmi, nemesfémből készült un. identifikációs tárgyak, offerek, amit a meggyógyultak vagy fogadalmat tevők: vakok, némák, süketek, sánták, valamilyen betegségből meggyógyultak ajánlottak fel. Maga Batthyány Ignác püspök is súlyos lábbajából a csíksomlyói segítő Mária közbenjárását kérte és meggyógyult. Fogadalomból elzarándokolt Csíksomlyóra és egy ezüst lábat helyezett el a kegyszobor mellett. A vizsgálatok alapján 1798-ban a csíksomlyói templomban őrzött Mária-szobrot csodálatosnak, csodákkal jeleskedőnek nevezte. A Székelyföld legdrágább kincsei közé tartozik a 15. században, hársfából faragott, csodatévő Mária szobor (2,27 m). A török félholdat és eretneket taposó széphavasi csodatévő Szűz Máriának, a nép szemében csodás a feltűnése Csíksomlyón az 1661-es tatár pusztítás után, akár a fennmaradása.

A második világháború idején is vonaton menekítették, amely néhány napot a kolozsvári állomáson vesztegelt. Ekkor a vonatról levették, hogy a Segítő Mária ne hagyja el Erdélyt. A vonat tovább ment, és a zalaegerszegi vasútállomáson bombatalálat érte, egész szállítmánya elégett. A kegyszobor pedig visszatért évszázados tiszteleti helyére, Csíksomlyóra.
Ki tudná megmondani, hogy a Szent Szűz hány embernek gyógyította meg testét-lelkét? Mennyi sebet forrasztott, mennyi kétségbeesésre talált írt, mennyi bánatot, gondot, viszályt simított el, mennyi hitet, erőt, vigaszt, kegyelmet tárolt.
Az imameghallgatások és csodás gyógyulások sora nem zárult le, s nem is fog lezárulni, mert napjainkban is történnek csodák, s azok mindig közösségben történnek. Amíg van hívő közösségünk, addig lesznek csodák is, mert van feltámadás! Kérjük a csodatévő szép Szűz Máriát, hogy pünkösdi népe az ő oltalma alatt továbbra is éljen és virágozzék!

Darvas-Kozma József 

In: Krisztus világa, 2015. május




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése