2015. 04. 18.

2015-ben bérmálkozóknak - 140-143. Felebaráti szeretet



A bérmálkozó EMBERKE csak négy betűből áll:  
É
rteni akarja az evangéliumot
Ö
ntudatossá akar válni, 
T
anúságot akar tenni Krisztusról és  
Á
ldássá akar lenni. 
Azért bérmálkozunk:
- hogy a Szentlélek segítségével mélyebben tudjuk érteni a kinyilatkoztatott igéket,
- hogy öntudatos keresztényekké váljunk, vagyis az elképzelhetetlenül teljes életet, a kegyelemben gyökerező szentháromságos, közösségi életet tudjuk élni,
- hogy felnőtt és tanúságtevő keresztényekké váljunk,
- hogy hitünk szerinti élettel, áldássá legyen bennünk mindaz a jó, amit keresztségünk óta szüleink és keresztszülők, valamint az egyházközösség értünk tettek. (Katolikus Egyház Katekizmusa, a továbbiakban KEK 1303).

 **


140. A keresztény élet nemcsak vallási kötelességek teljesítéséből áll, hozzátartoznak embertársaink iránti kötelességeink is, a felebaráti szeretet. Már az Ószövetségben benne van, onnan veszi Krisztus: „Szeresd embertársadat, úgy mint magadat”. (Lev 19,18). Ismerte ezt a törvényt, de inkább csak honfitársaival szemben gyakorolta vagy legalább is különbséget tett zsidó és pogány között. Krisztus mindenkire egyformán kiterjeszti az emberszeretetet, az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédében (Lk 10,30-37). Krisztus tanítja, hogy önzetlenül kell szeretni, nemcsak azokat, akik velünk jót tesznek, és minket szeretnek, hanem azokat is, akik nem viszonozzák szeretetünket. Sőt ellenségeinket is. Önzetlenül kell továbbadnunk az Istentől kapott szeretetet: „Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is” (Mt 5,43-48).
141. Az utolsó vacsorán a szeretet parancsát sürgeti, elsősorban az egymás iránti szeretetet: „új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.” (Jn 13, 34) A szeretetnek ismertetőjelnek kell lennie a keresztények számára: „arról tudják meg rólatok, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,35 )
142. Tanítványai, akik legközelebb álltak hozzá megértették, hogy a keresztény ember számára a legfontosabb, hogy szeresse embertársait: Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.” (1Kor 13,1-3).
Szent János leveleiben szinte egyébről sem beszél, mint a szeretet fontosságáról: Az Isten szeretet, és  aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.” (1 Jn 4,16).
143. Az első századok keresztényeinek valóban a szeretet volt az ismertetőjele: nézd, mennyire szeretik egymást. Hosszú századokon át szinte csak az Egyház foglalkozott a betegek és szegények gondozásával, a tanítással és ahol módja van rá, ezt ma is elsőrendű feladatának tekinti. 

- folytatjuk -
©Darvas-Kozma József

Bérmálkozóknak 1-20. részt itt találod:  

2015-ben bérmálkozó ifjaknak 19. - A szentmiséről 

A 2015-ben bérmálkozó ifjaknak 20. - A bűnbocsánatról

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése