354. november 13-án, vasárnap egy numídiai kisvárosban, Thagasteban - a mai Szúk Ahrász város Algériában -, született egy sötétbarna pún fiúcska, akiben a lángész és
lángoló érzékek korán felébredtek. A társaságkedvelő Aurelius Augustinus 17 éves korában, mai
értelemben vett középiskoláit befejezte. Atyai ismerőse anyagilag támogatta,
hogy a Karthágóban tanuljon-tanítson, és pályafutását készítse elő. Ott belevetette
magát a manicheizmus szektába, amely azt vallotta, hogy a test vétkei nem
számítanak, majd a lélek úgyis kiszabadul belőle. Kilenc év után kiábrándult az
eretnekségből. Elhagyta Karthágót és Rómába utazott. Iskolát nyitott, de
belebukott. Barátai segítségével 384-ben elnyerte a milánói szónoklattani
tanszéket. Tekintélyes állásban, édesanyja és szeretteivel körülvéve is
boldogtalan. Nagy kétségek között vergődve találkozott Szent Ambrussal. A nagy
püspök beszédei krízist váltottak ki benne, amely végül is megtéréséhez
vezetett. Ekkor ismeri fel, ahhoz, hogy eljusson Krisztus igazi valójához, neki
is meg kell alázkodnia. Kezébe vette a Szentírást, és Szent Pál leveleit mohón
olvasta.
Végül is szelleme, értelme megtisztítása megtörtént. Elfogadta a
hitigazságokat, a megváltó utat és azokat más emberi okoskodással össze nem
vegyítette. Ellenben „ott, ahol megszűkült” a megváltó út, vonakodott járni rajta.
Hátra volt még akarata megtisztulása.
A végső igazság elfogadása azért nehéz,
mert megköveteli az embertől az egzisztenciális választ, akaratának, erkölcsi
életének teljes meghódolását. Csak ha ez elkezdődik, tisztul meg a lelki és
testi rész az emberben.
Néhány
neves ember megtérése bátorítóan hatott rá, és megfogalmazta magának: Te nem
tudnád megtenni, amit ezek tudnak? És a Római levél 13,13-ban megkapta a
döntést. Félévet készül a keresztségre és 387. április 25-ére virradó nagyszombat éjszakáján fiával együtt Ambrus megkeresztelte. E megtért ember Krisztussal azonosult, gyümölcsöző élet által lett az, akit Szent Ágoston néven ismer a világ. A leggyakrabban idézett mondat tőle: “Fecisti nos ad te et inquietum est cor nostrum, donec requiescat in te.” (Vallomások 1,1.) vagyis "magadnak teremtettél minket s nyughatatlan a mi szívünk, míg benned meg nem nyugszik." (Balogh József fordítása)
Kívánom, hogy találd meg Benne nyugalmadat mindennap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése