Milyen szempontok szerint választd ki a munkatársaidat?

Eisenhower tábornok, a későbbi Amerikai Egyesült Államok elnöke (1953-1961), háborús emlékiratában leírja, hogy milyen szempontok szerint választotta ki munkatársait. Békeidőben a hadügyminisztérium kulcsfontosságú posztjaira csak olyan embert szabad tenni – tanácsolja a tábornok –, aki az alábbi négy kritériumnak megfelel.
Az első feltétel negatív: olyat nem szabad számításba venni, aki előléptetésre tör.
A második már pozitív követelmény: merjen saját felelősségére cselekedni, ne csak részletfeladatoknak tudjon eleget tenni, hanem merjen fontos döntést hozni.
A harmadik látszólag ez utóbbinak az ellentéte, de csak látszólag: ne vesszen el a részletekben, ne akarjon mindent saját maga csinálni, hanem tudjon másokat dolgoztatni.
A negyedik túlmutat minden egyéni alkalmasságon: felelős beosztásba csak olyant szabad kinevezni, aki lelkesen támogatja az adott feladatot, s biztos annak sikeres kimenetelében. 
Ha az erőket hatékonyan és takarékosan, jól szervezett szinten tartják, csak ez garantálhatja a bármikor rendkívüli helyzetbe jutás jó esélyű megoldását.
Ám ha bekövetkezik, hogy háborúzni kell, akkor a háború megnyeréséhez még egy dolog kell: a pazarlás. Mert a „háború lényege a győzelem, s ez egyet jelent a pazarlással. Minden előnyért súlyos árat kell fizetni,… de könnyű kézzel kell pazarolni, különösen akkor, ha a siker emberéletek megkímélésében mérhető”.
1942-ben az észak-afrikai partraszállás idején ő is pazarló áldozatot hozott. Páncélos hadosztályát sürgősen ezer kilométerre vezette át. Algírban az ellenséget pazarló áldozata meglepte, erkölcsileg meggyengítette és legyőzte.

Egyházközségi Apostol, 2015.04.19.