Április 7-én a Párbeszéd Háza kongregációs kápolnájában
szentmise keretében tett örökfogadalmat P. András Attila SJ és P. Vízi
Elemér SJ – számol be az eseményről a Jézus Társasága Magyarországi
Rendtartománya honlapja.
KÉPGALÉRIÁVAL – klikk a képre!
A provinciatalálkozó keretében, melyen P. Forrai Tamás tartományfőnök
számolt be a közösség helyzetéről, a jezsuiták évről évre
visszatekintenek az elmúlt időszakra. Az ünnepi ebédet követő hálaadó
szentmisén idén is nagy számban voltak jelen jezsuita atyák és
testvérek, valamint a jezsuita közösséghez tartozó világiak,
munkatársak, barátok, ismerősök.
A két örökfogadalmas tavaly fejezte be jezsuita képzését Írországban
az úgynevezett harmadik probációval, amelynek során újra elvégezték a
Szent Ignác-i harmincnapos nagy lelkigyakorlatot, illetve különböző papi
szolgálatokat és szociális munkát is, valamint újra tüzetesen
tanulmányozták a jezsuita alapiratokat, eljárásmódot. Mindez azt a célt
szolgálja a jezsuita képzésben, hogy az örökfogadalomra készülők
lelküket „visszaszelídítsék” a sokféle feladatból, gyakorlati munkából,
hogy arra tudjanak figyelni, ami igazán fontos: az Istenre. Ezért is
hívják a harmadik próbaidőt „a szív iskolájának”.
P. Lukács János SJ homíliájában az örökfogadalom jelentőségéről
beszélt, arról, hogy ez mennyiben jelenti a jezsuita elhívatás
betetőzését, s mégis új kiindulópontot. A noviciátus két éve után a
jelöltek leteszik a szegénységi, tisztasági és engedelmességi
fogadalmukat, de a Jézus Társaságába való hivatalos belépésre csak a
harmadik probáció elvégzése után kerülhet sor. Régebben erre az
eseményre azt a kifejezést használták, hogy most „kebelezi be” őket a
Társaság: a fogadalmat tevők egészen a Társaság testének részei lesznek.
Ez az, ami új a harmadik próbaidőben. Fontos ebben a pillanatban, hogy
legyen bennük hála azért, amit kaptak, hogy maguk is adni tudjanak majd a
fiataloknak. Fontos, hogy úgy tanuljanak meg szolgálni, hogy ezt soha
nem egyedül teszik, hogy mindent úgy tudjanak tenni, hogy az első helyen
mindig az Úr legyen, az ő szeretete, szent akarata, és ezen keresztül,
ezzel egyesülve tudjanak tenni mindent, amibe csak belekezdenek. A
harmadik próbaidőben, „a szív iskolájában” pont azt tanulják meg a
jezsuiták, ami ilyenkor, a húsvéti időszakban különösen is aktuális:
felismerni a föltámadt Jézust. Nincs olyan helye a világnak, ahol Ő
hiányozna, csak az a kérdés, hogyan ismerjük fel Őt.
Lukács János a napi evangélium kapcsán (Jn 20,11–18) Ferenc pápa
szavaira is utalva elmondta, Mária Magdolna segít nekünk, hogy a
feltámadás misztériumába be tudjunk lépni. És ez nem jelenti azt, hogy
nem ismerjük a sírást, hiszen ez a szív érzékenységét is jelenti. Sok
minden miatt sírhatunk, de az evangéliumban Mária Magdolna azért sír,
mert az Úr nincs itt. Majd néhány pillanat múlva a háta mögött álló
idegenben felismeri Őt. Melyek a szavak, amelyeket meg kell hallanunk,
amelyeket ki kell mondanunk addig, amíg a fölismerés megszületik, hogy
itt van az Úr? Mária hírt tud vinni a tanítványoknak arról, hogy látta
az Urat, és ez a jezsuiták egyetlen kincse is. A jezsuita „profizmusa”
abban áll, hogy érzékeny legyen az Úr jelenlétére. Hogy szívből,
meggyőződésből el tudja mondani: láttam az Urat. És hogy föl tudja
kelteni másokban is az érdeklődést, a hitet vagy legalábbis a
reménységet, utat tudjon mutatni, hogy ez lehetséges.
András Attila és Vízi Elemér olyan útra készül, amelyen újabb és
újabb küldetéseket fognak kapni, amelyek során a legfontosabb az lesz,
hogy tudjanak az Úrról tanúságot tevő közösséget formálni. Arra vagyunk
teremtve, hogy az Istent keressük, Ő az, akiben a békességünket és az
örömünket megtalálhatjuk – miközben az élet akkor lehet hiteles, ha
kereszteket is hoz, anélkül hogy azokat keresnénk.
A jezsuita hagyomány szerint a fogadalomtétel közvetlenül az
Úrfelmutatás után történik, a szentmisét bemutató provinciális kezében
tartott Eucharisztia előtt. András Attila és Vízi Elemér itt mondta el
az esküt, amely fogadalmuk megerősítése és megújítása is volt egyben. A
mise végén jelképesen rájuk terítették a fekete utazóköpenyt, amelyet
régebben a jezsuita misszionáriusok viseltek.
P. Vízi Elemér SJ a dobogókői Manréza Lelkigyakorlatos Ház
igazgatójaként, P. András Attila pedig a miskolci közösség
elöljárójaként és a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium iskolalelkészeként
teljesíti jelenleg szolgálatát.
Fotó: Czope Anna/Jezsuita.hu
Kóczián Mária/Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése