Pazarlás a győzelemért

Eisenhower tábornok háborús emlékiratában közli: „a háború lényege a győzelem, s ez egyet jelent a pazarlással. Minden előnyért súlyos árat kell fizetni,… de könnyű kézzel kell pazarolni, különösen akkor, ha a siker emberéletek megkímélésében mérhető”. 1942-ben az észak-afrikai partraszállás idején, a szövetséges erők vezetőjeként ő is pazarló áldozatot hozott. Páncélos hadosztályát sürgősen ezer kilométerre vezette át. Algírban az ellenséget pazarló áldozata meglepte, erkölcsileg meggyengítette és legyőzte.
Jézus pazarló életáldozata, utolsó csepp vére, meglepte a bűnös emberiséget, legyőzte a sátánt és eltörölte a halál fullánkját, a bűnt. Jézus húsvéti feltámadását követő találkozások meggyőzték az apostolokat, hogy ő él, és lassan megértették a Messiás szenvedésének titkát. Isten üdvözítő rendjében ez lett az egyetlen járható út – a szenvedés és a halál –, amelyen át minden esendő ember bejuthat a mindenkinek szánt dicsőségbe. Vasárnapjainkat a húsvéti misztérium megszakíthatatlan ünneplése jellemzi. A liturgia mindegyiken Jézus föltámadását hirdeti, hol az egyik, hol a másik mozzanatra utalva.
Ma az apostolok hitre jutásával ismerkedünk meg (Lk 24,35-48). A hithez természetfeletti jel és belső kegyelem szükséges. Az apostolok ezt megkapták. Jézus feltámadásában valósult meg először a test és lélek egysége: szellemi test támadt fel. A test valóban kinyilvánulása lett a léleknek, tökéletes harmónia jött létre. Ezért Jézus más, mégis ő. Ezért tudott megjelenni a zárt ajtók mögött is. Elsőként testének fizikai valóságáról győzi meg: kezét és lábát mutatja. Kapcsolatot teremt velük, ennivalót kér, eszik a sült halból. Majd ily folytatja: be kellett teljesednie mindannak, amit rólam írtak. Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat: Jézus által nyert és nyer áldást a föld minden nemzedéke.
Jézus ezután megbízta őket, hogy életének és küldetésének irányát folytassák. Az apostolokra, az Egyházra hárult a feladat, hogy a Szentlélek vezetése mellett tanúskodjanak Jézus feltámadásáról, s ahogy ők maguk is igyekeznek követni. Péter apostol a béna meggyógyításával, majd szavával tett tanúságot Jézus föltámadásáról (ApCsel 3,13-15. 17-19). Ha az ő tanúsága és mindazoké, akik látták a Feltámadottat nem elég, akkor ott van a béna koldus csodálatos meggyógyítása.
Az örömhír, az üdvösség minden ember számára az egyedüli lehetséges út a sírontúli élet felé. Krisztus követése legyen életünk programja. Esendőségeink ne gátoljanak, mert Jézus megváltó áldozatának érdeméből minden helyrehozható, a bűnbánat gyakorlásával (1Jn 2,1-5a). Igyekezzünk hittel megélni napjainkat, mert ez érleli meg számunkra is az örök üdvösséget.

„Ti tanúi vagytok ezeknek. Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét.” Lk 24,48

Darvas-Kozma József