Úgy értékelem, hogy elérkezett a politikai engedetlenség ideje. Európa szerte az őshonos kisebbségek tüntetése és egyéb szemnyitogató megnyilvánulására van szükség. Összehangolva utcára vonulni, amíg nem késő!!
De lássuk az újságíró véleményét.
**
Az
őshonos nemzeti kisebbségek – ide tartoznánk mi, erdélyi magyarok,
illetőleg székelyek is – helyzetéről tartottak meghallgatást szerdán az
Európai Parlamentben, az állampolgári jogok bizottságában. Nagyon szép,
nagyon jó, örvendezhetnénk – csakhogy az EP plénumában legutóbb
2009-ben beszéltek a nemzeti és őshonos kisebbségek jogairól, a
tegnapihoz hasonló meghallgatást pedig azóta sem sikerült tartani.
Gál Kinga, a Fidesz–KDNP EP-képviselője, a Kisebbségi Munkacsoport
néppárti társelnökének szavai pontos tényállást jeleznek: „Az elmúlt tíz
év munkáját is tükrözi a meghallgatás. Míg a veszélyeztetett növény- és
állatfajokat uniós jogszabályok védik, addig a nemzeti és nyelvi
kisebbségeket semmilyen közösségi jogszabály nem védi, az általános
diszkriminációellenes szabályok pedig láthatóan nem elegendőek.
A Európai Bizottság következetesen hárítja egy uniós jogszabály
elfogadását, noha a Lisszaboni Szerződés után erre meglenne a
lehetősége. Százezrek ilyen irányú európai polgári kezdeményezését
elvetette. Politikai akarat hiányában az Európai Parlament 2005 óta nem
fogadott el kisebbségeket védő határozatot, ezért itt lenne az ideje
újabb lépéseket tenni.”
Tiszta, nehezen félreérthető beszéd. Nincs politikai akarat. Gál Kinga
szavai világosan utalnak az európai politikusok kisebbségi kérdéskörben
tanúsított indokolatlan óvatosságára, tehetetlenségére. Ezt erősíti
Kalmár Ferenc külügyminisztériumi miniszteri biztos álláspontja is, ő
ugyanis még nem látott olyan kisebbségi ügyet, amelyet az Európai Unió
oldott volna meg, s ne utalt volna vissza a tagállamoknak. Európa
tekintélyes, választott, illetve kinevezett testületei nehezen tudnak
érdemben változtatni az őshonos – tehát nem jöttment – kisebbségek
helyzetén. Vélhetően nem is nagyon akarnak.
Egyik szemünk sír, a másik meg nevet: egyszerre siralmas és nevetséges,
ahogyan az EP politikusainak nagy része viszonyul a kérdéshez. Az
ígéretek, ködös állásfoglalások mezsgyéjére nem is igazán érdemes
elkalandozni, az elmúlt évek, évtizedek történései világosan utalnak
arra, hogy a mai uniót, az egykori Európai Szén- és Acélközösség
jogutódját meghaladja e probléma.
És emiatt nem csak mi háboroghatunk, joggal tehetik ezt szerbiai
vlachok, dobrudzsai törökök. A sor hosszan folytatható, ugyanakkor e
sorsközösség számára egyértelmű: csak magunkra számíthatunk.
Mózes László
Háromszék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése