A hátrányos helyzetű gyerekekben él a remény

Árpád-házi Szent Erzsébetre, a szeretet művészére emlékezünk. A templomi gyűjtés a Caritas céljára történik, hogy szervezetten segítsük a  hátrányos helyzetű gyermekeket. 2010-ben egy magyar kutatócsoport nagyvárosi, városi és falun élő második és harmadik osztályban tanuló hátrányos helyzetű gyerekek jelennel és jövővel kapcsolatos elképzeléseit tárta fel gyerekrajzok és interjúk alapján. A gyerekek három rajzot készítettek, rajzonként körülbelül 15 percet dolgoztak, és a rajzok elkészítése egymás után, de egy ülésben zajlott. A feladathoz papírt és zsírkrétát kaptak. A következő instrukciókat kapták: 1. Rajzold le a házat, ahol most laksz! 2. Rajzold le a házat, ahol felnőttkorodban fogsz lakni! 3. Képzeld el a házat, ahol legjobban szeretnél lakni, és rajzold le! A kutatók a társadalmi mobilitásnak vagy hiányának jeleit keresték a rajzokon, vagyis azt, hogy a marginalizáltság élménye hogyan épül be a gyerekek identitásába. A kutatás eredményei azt mutatták, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek számolnak a felfelé mobilitás lehetőségével, ugyanakkor a jelenlegi és a felnőttkori ház ábrázolása közötti eltérés szinte sohasem számottevő. A vizuális kifejezés jó eszköznek bizonyult a gyermeki vágyak és az identitás megragadásához. A rajzokon megjelenő visszafogott vágyak arra utalnak, hogy a marginalizáltság élménye inkább kerülő utakon, mint nyíltan fejezhető ki. A nagy számú vágyteljesítő rajz arra is utal, hogy a vizuális nevelés keretein belül, az alkotás (rajzolás, festés) azaz a nem verbális közlés mint pedagógiai eszköz nagyon fontos lehet a gyermekek számára, a marginalizáció pszichológiai feldolgozásában. Az elemzés eredményeként kiemelhető, hogy a gyerekekben él a remény a jövőjükkel kapcsolatban, és jövőképük, illetve  vágyaik a felzárkózás irányába mutatnak. Nincs elveszett gyermek, csak vajúdó társadalom. 

A 33. vasárnap olvasmányai a világ és benne az ember értékét és jövőjét világítják meg. Egyrészt a vajúdó világ, az idők végi nagy szenvedéseire, félelmetes eseményeire figyelmeztetnek, másrészt alkalmat adnak a jótékonykodásra, a bűnösök megtérésére és a választottak végtisztulására (Dán 12,1-3). Örömre hangol, hogy lesz feltámadás és túlvilági igazságszolgáltatás. Akik másokat elvezettek az igazságra, azok különös dicsőségben részesülnek: „tündökölnek örökkön-örökké miként a csillagok”. A világ átalakulása, a jövő közelsége Jézussal elkezdődött (Mk 13, 24-32), aki a történelmet le fogja zárni. A rettegést sugalló képek mögött ott van a biztatás, hogy Jézus dicsőségesen eljön. Az ember pedig készüljön fel a számadásra és Krisztusban saját megdicsőülésére. Örömteli, hogy Krisztus készíti fel választottait a méltó találkozásra úgy, hogy közben jár az emberekért (Zsid 10,11-14. 18).

 „Imádkozva virrasszatok szüntelen!” (Lk 21,36).