+ Kósa Endre

Kósa Endre 1975.II.18. - 2015.XI.9.

Élet Ura, igazságos Istenünk! A megdöbbenés őszinte érzé­sével jöttünk el erre a temetésre. Aggodalom tölt el, hogy a halál kapuján túl milyen ítélettel válaszolsz annak, aki megmásította éltető akaratodat.

Korábban az egyház megtagadta az egyházi temetést, ha ma sokszor másképpen van, nem azért van, mintha az öngyilkosság ma már nem volna bűn. A mai világban amikor sok embernél hiányzik a megfelelő vallási nevelés és tudás, amikor környezetük sokszor érzéktelenül viselkedik, amikor a különféle társadalmi sokk hatása alatt elveszíti tisztánlátását az ember, egyházunk feltételezi, hogy nem volt tisztában bűnének súlyával, nem tudta, hogy mit tesz. A lélektan legtöbb művelője mondja, hogy az aki ilyet tesz a fájdalom vagy félelem, a szorongás vagy gyógyszerhatások súlya alatt megzavarodik, nem be­számítható. Feltételezzük azt is, hogy talán az utolsó percben, amikor elkövette tettét, és amikor már nem tudott visszakozni, észbe kapott és Istenhez tért. Isten az Ő végtelen irgalmasságában az utolsó percben is megbocsát.

Tudjuk, Urunk, hogy csak te ismered teljesen az emberi lélek mélységes titkait. Tudjuk, hogy tragikusan meghalt testvé­rünk lelke és sorsa is a te kezedben van, s nem emberi mérték­kel, hanem isteni mindentudással és végtelen irgalommal ítéled meg az emberek felelősségét és tetteit.

Meghalt testvérünk a keresztségben gyermeked lett és életé­ben Jézus népéhez, a te Egyházadhoz tartozott. Azért a hívők közösségében imádkozunk érte, mert hisszük, hogy alkalmaz­hatók rá Jézus szavai: Atyám, bocsáss meg neki, mert nem tudta, mit cselekedett.

Vigasztalásod erejét öntsd a bánkódó hozzátartozók lelké­be! Adj fájdalmukra enyhülést, segítséget a csapás elviselésére, és hitet, hogy te minden bajból ismered a kivezető utat.

Kérünk, add meg nekünk a tisztánlátás és erős akarat kegyelmét. Ha néha meg is félemlít bennünket az élet sok keserűsége, juttasd eszünkbe, hogy a bajok mögött mindig ott van gondviselő segítséged! Engedd, hogy életünk szent szándé­kod szerint fejeződjék be, és utolsó óránk a te szeretetedben találjon bennünket. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

** 

Temetési beszéd: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.”  (Jn 11,17-34)   

     

 „Temetni jöttem, nem dicsérni!” – Antonius szájából hangzik el az utóbbi közismert kijelentés Shakespeare drámájában, Cézár temetésén.

Gyászoló család, gyászoló testvéreim! Mi is temetni jöttünk, végső tiszteletadásra Kósa Endre koporsójához, aki a jégkorong sportnak szentelte életét. A sport, az olimpiai eszme magában hordozza a legmélyebb emberi összetartozás, közösségtudat, szolidaritás, a barátság, a testvériség gondolatát minden különbségtétel nélkül, hiszen nemzeti, faji, vallási hovatartozás nélkül minden ország benevezhet. Az egybefonódó öt olimpiai karika a kontinenseknek, a világ nemzeteinek nagy közösségét, egybetartozását jelenti. Egyenrangú népek fiai és leányai a világ minden részéről saját nemzetüket képviselve mutatják meg felkészültségüket a különböző sportágak terén.

Citius, altius, fortius! Gyorsabban, magasabban, erősebben – jeligét halottunk is megvalósította pályafutása során, ahogy erről pályatársai és ismerősei nyilatkoztak a médiában.

Nem dicsérni jöttünk, nem is ítélkezni. Ellenben fontos kötelességünk a megholtért imádkozni. Ezt tesszük, amikor egyházunk liturgiáját végezzük. Közben megállunk el-elgondolkodunk Endre testvérünk tragikus tette miatt.

A rettenettel állunk szemben. Elsősorban a családja, rokonsága, barátai, munkatársai, ismerősei és a „szurkoló tábor” tagjai mellett minden jóérzésű ember megtorpan ilyenkor. De ez még nem minden, mert a kérdések garmada kavarog bennünk: Mi történt testvérünkkel, mi vezérelte tettében? Miért nem vettük észre gyötrő gondjaiban? Mit tehettünk volna érte és mit nem tettük meg? Mit nem kapott meg az élettől ahhoz, hogy 40 évesen életvidám legyen? Fájdalmunkat még súlyosbítja, hogy tettét akkor követte el, amikor új lakásba, tágasabb otthonba költöztek. Ezekre a gyötrő kérdésekre, testvéreim, itt és most nem fogunk feleletet kapni. Itt olyan mély titok előtt állunk, amit Isten csak a végső napon fog feltárni.

Gyászoló testvéreim!

Most mégis kérdéseket kell feltennem magunkért, a gyermekekért, az ifjúságért és azokra szívünk szerinti választ kell keresnünk, mert élni csak céltudatosan lehet.

Öt pont köré csoportosítom mondanivalómat és szeretném megvilágítani mindannyiunk előtt, hogy élni érdemes és élni szép!

1) - Mit jelent embernek lenni?

2) - Mi az eszményed, amiért érdemes élni?

3) - Milyen hatása van az eszménynek életünkre?

4) - Milyen a valódi eszmény?

5) - Mi élni akarunk, ezért nekünk igazi értékek kellenek!

1.      Mit jelent embernek lenni?

A teremtett nagyvilágban, ha szétnéz az ember, magához hasonlót a teremtmények között nem talál. Mert másképpen léteznek az ásványok, másképpen a növények. Ez utóbbiban élet van, de funkciója a táplálkozásban, a növekedésben és a szaporodásban kimerül.

Az állatok már felülmúlják a növényvilágot, mivel az ösztön, ez a belső törvényszerűség irányítja minden mozdulatukat.

Az ember is létezik, él, van ösztöne, de tud haladni, kibontakozni. Az ember a teremtés koronája, mert befejezetlen, tud alakulni, fejlődni.

Az ember tud haladni, mert a teremtő Isten bizonyos képességekkel áldotta meg. Szellemi lelket adott, amely értelmes, ugyanakkor tud akarni és szabadon cselekedni. Ez a három képesség szorosan összetartozik.

Az ember értelmével értékeket keres. Mi az érték? Érték mindaz, ami neki jelent valamit.

Az ember szíve négy nagy érték fele mozdul. Ezek az értékek: az igaz, a jó, a szép és a szent.

a)      Az ember képes keresni és megismerni az igazságot. Ezért van egyedül az embernek tudománya.

b)      Van akarata, mert képes keresni a jót és a megismert jót megtenni. Ezért van az embernek erkölcse. Itt megjegyzem, hogy különbség van az ember cselekedete és az emberi cselekedet között. Az embernek életjelensége a légzés, szívdobogás, gyomorkorgás, csuklás, stb. ezek erkölcsileg semlegesek. Az emberi cselekedetek a tudatos, szabad tettek. Ezek beszámíthatóak, ezekért felelősek vagyunk, ezek sohasem semlegesek. Jók vagy rosszak, mindig előre vagy hátra mozdítanak.

c)      Keressük, megcsodáljuk és kifejezzük a szépet. Ezért van az embernek művészete.

d)     Vágyódunk a tökéletességre, a szentre. Mindez a szívünkbe van írva. Ezért van vallásunk. Az ember felfele néző lény. Magánál nagyobbat keres, mert ez a tökéletesedés, a fejlődés útján jár. Nekünk nem felel meg az állatok ösztönvilága, sem egymás utánzása, hanem a Teremtőhöz, a „Mindenséghez mérd magad”, ezt jelenti: szabadon közeledj Istenhez! De ne úgy, ahogy a szívedben elgondolod, hanem, ahogy azt Isten tudtunkra adta, vagyis kinyilatkoztatta. Úgy közeledjünk hozzá, ahogy Isten elvárja tőlünk.

Az értékek nem arra figyelmeztetnek, hogy vannak, hanem hogy nekünk kellenek. Értelmünk az igazra, akaratunk a jóra, érzelem világunk a szépre, egész lényünk az Istenre tájolt. Ezért nyugtalan az ember, amíg meg nem nyugszik benned Isten – írja Szent Ágoston, az emberiség nagy gondolkodója.

Teljes emberré csak akkor válunk, ha ezeket a képességeket használjuk. Ezek a képességek tesznek emberré, ezek különböztetnek meg az állatoktól. Ha nem használjuk azokat, olyanok vagyunk, mint egy állat. Embernek lenni tehát azt jelenti, hogy értelmünket és akaratunkat egy szabadon választott cél, az eszme szolgálatába állítjuk.

2.      Mi a cél, mi az eszmény, amiért érdemes élni?

Az eszmény, másképpen az ideál, olyan felismert érték, amelytől az ember kiteljesedését és teljes boldogságát várja. Az ideál olyan cél, amelyet érdemes egész életünkkel szolgálni.

Érték, ami nekem jelent valamit, mert amitől az ember kiteljesedését várja, az nem lehet értéktelen. Ilyen érték a boldogság. Minden ember boldog akar lenni. Ha boldogtalan, akkor céltalan.

Felismert érték után vágyódunk. A régiek is tudták: ignoti nullla cupido, azaz, amit nem ismerünk, azután nem vágyódunk. Petőfi Sándor szavaival kifejezve: az embert vágyai vezérlik.

Az ember kiteljesedése, az egyén létének teljes kibontakozása. Benne lévő képességeinek kiművelése.

Teljes boldogság alatt az egyén minden létező vagy lehető vágyának beteljesedését értem.

Az eszmény, az ideál gyakorlati jelentősége, hogy egész életünk ennek szolgálatában áll. Igazi célt kell kitűznünk, akkor meg tudjuk mondani azt is, hogy miért élünk, miért vagyunk a világon, és miért érdemes fáradozni. A céltalanság egyenlő a halállal.

3. Milyen hatása van az eszménynek, az ideálnak életünkre?

      Az ideál az emberben szunnyadó képességeket életre kelti.

a). Olyasmit állít az ember elé, amiért érdemes fáradnia, sőt amiért érdemes élnie. Ezáltal az akaratot motiválja, és szinte szenvedélyes erőfeszítésre készteti. Pl. Kolumbuszt a túlsó part.

b.) Mindenkiben sokkal több képesség szunnyad, mint amit általában használ. A kihívások, olyan új helyzetek, amikor az ember képességeit kibontakoztatja. Meggyőződik arról, hogy erre is képes. Csak egy nagy ideál tudja a bennünk rejlő képességeket életre kelteni. Pl. J. F. Kennedy bejelentette, hogy Amerika elsőként fog embert küldeni a Holdra.

Az ideál az egész embert célja elérésére indítja.

a.) Mivel az eszmény vágyaink és álmaink összessége, hajlandók vagyunk azt egész életünkkel szolgálni.

b.) Képességeinket és erőinket egyesíti. Mindennel az egy célt szolgáljuk, nem oszlik meg erőfeszítésünk különböző célok kergetésében.

A nehézségek legyőzését megkönnyíti.

Aki szenvedélyesen akar egy célt elérni, az előtt szinte nem lehet akadály. Sportolók erőfeszítése, sebesült katonák életküzdelme, az ifjú házasok áldozathozatala, stb.

Egész életünknek célt és értelmet ad.

Az embert értékesebbé teszi azáltal, hogy kihozza belőle a legjobbat.

Az ideál boldogságot, örömet és biztonságot ad.

- Tudjuk, hová akarunk eljutni, és miért akarunk odajutni.

- Látjuk, hogy az általunk választott helyes irányba haladunk.

- Kiteljesedésünket tapasztaljuk és érezzük, hogy teljes emberekké válunk.

4. Milyen a valódi ideál?

A valódi ideál, amely az embert igazán teljessé és maradandóan boldoggá teszi.

A valódi ideál mindig felemelő. Betölti jelen és jövő szükségleteinket. Ösztökél, hogy lépjük túl korlátainkat, nagyobbak legyünk, mint amire képesnek tartottuk magunkat. 

Képes egész egyéniségünket lefoglalni. Szent Pál: Semmi másról nem akarok tudni, csak Jézus Krisztusról!

Ismert és határozott. Ha nem tudjuk meghatározni ideálunkat, akkor nem tudjuk, hová, merre tart életünk. Mi akarsz lenni? Csak a cél kitűzése után tudsz abba az irányba törekedni.

Elérhető, ezért nem ábrándozás, nem utópia. 

Gyászoló Testvéreim! Kedves fiatalok! E koporsó mellett válaszolnod kell a következő kérdésekre:

Miért élsz? Mert ha nem tudod, hogy miért élsz, akkor azt sem tudod meghatározni, hogy hogyan éljél!

Van-e ideálod? Mi az amiért lelkesedsz?

Vajon az valódi ideál vagy látszólagos?

Tudatos vagy rejtett?

Te magad választottad vagy a környezeted hatására fogadtad el?

Mivel minden ember gondolkozik, ezeket fontossági sorrendbe sorolja. 

 

Minden ember boldog akar lenni, ezt csak kiteljesedésében találhatja meg.

Céljaink, ideáljaink idő és kor szerint változni szoktak, de van közöttük egy állandó, egy végső cél, amire mindig figyelni kell. A nagy célok közül egy teljes boldogságot ígér, s ezt az ígéretet képes valóra váltani, ez az ember valódi ideálja. Ady így mondja: Értől az óceánig! A földi, változó és átmenetei világból eljutni Isten örök országába.

Kósa Endre életútja: 1975.II.18-án született Csíkszeredában. Vallásos családja elindította a Jégpálya negyedi általános iskolába, majd a MÁG-ba. Közben megszerette a jégkorongot és diplomát szerzett a bukaresti Testnevelési Egyetemen. Ez időben az Egyetemi csapat játékosa. Utána hazajött a Csíkszeredai Sport Club-ban játszott, mely gazdag múltra tekint vissza. Csíkban 1910-ben alakult meg a Jégkorong egyesület. A küzdő sport fejlődésnek indult. Már 1929-ben országos mérkőzésekre is vállalkoztak. 1931. január 25-én megszületett a jégkorong történelem első csíki gólja, mely Császár Jenő nevéhez fűződik. A csapat 1932-től részt vesz az országos bajnokságban. 1935-től felveszi a Csíkszeredai Sport Club nevet. És azóta e csapat alkotja gerincét a román válogatottnak. Kósa Endre itt megtalálta eszményét, számtalanszor sikerre vitte csapatát, ezt értékelték a csíkiak. Családot is alapított 11 és fél évvel ezelőtt, boldog házasságban élt feleségével, Hajnallal. Házasságukban új fényt, célt jelentett a 7 éves Ágnes és az 1 éves Anna. Mégis valami beárnyékolta Endre életét, éspedig az aktív jégkorongtól való visszavonulás. Ez az, amit nem tudott feldolgozni, hogy 38 évesen vissza kellett vonulnia. Az edző padot megtalálta, az ifjú nemzedék oktatását végezte, legutóbb az U 10-es és U-12-eseket tanította. De nem ez volt az ő világa. Erőt vett rajta hirtelen a bizonytalan félelem, a szorongás. Borúlátása miatt orvosi segítséget kértek. Az utolsó héten is küzdött a rossz gondolatokkal, orvosi kezelésben is részesült. Vasárnap szentmisén vett részt. Hétfőn pedig zavart állapotában elkövette végzetes tettét.

Gyászoló Testvéreim!

A keresztény ember hívatása, hogy a végső célt szem előtt tartva élje életét. Ezért a nyugdíjas állapotra is fel kell készülni, akár az öregségre és a jó halálra.

Testvérünk koporsója mellett tartsunk lelkiismeret vizsgálatot: mi az én igazi és végső célom?

A katonaságnál a tüzérek egyik fontos feladata a betájolás. Ilyen fontos feladat előtt állunk ma, hogy életünk irányát ellenőrizzük. Válaszolj őszintén e kérdésre:

Hová megy az időd?

Hová megy a pénzed?

Hová tartanak gondolataid?

E három tényező segítségével megállapíthatod – amire idődet nem sajnálod, amire pénzedet szívesen költöd és ami állandóan foglalkoztat –, hogy mi a te ideálod, és az valódi vagy hamis.

A valódi ideál a szeretet civilizációjához vezet, mert szeretet az Isten.  

A hamis ideál – amely csak látszatra ígéri a boldogságot, mint az alkoholistának az alkohol –, a halál kultúrájába fullaszt. 

5.      Mi élni akarunk, ezért igazi értékünk Krisztus!

A tapasztalat azt igazolja, hogy beszűkült a kapcsolatrendszerünk. A forradalmárt a szabadság és szerelem érdekli, az üzletembert a piac és a pénz. Az átlag fogyasztó a kellemes–hasznos–szükséges fordított értékrendben toporog.

A szociológus már érzékeli a társadalom fertőzöttségét. „A szétvert, megtagadott norma-rendszer következményeként eltűnt a bűntudat  és megjelent a diffúz bűntudat a szorongás” (Hankiss, Diagnózisok). Ha kutyát látok és félek, akkor ismerem félelmem okát: a kutya marhat. Viszont a szorongás olyan összekuszált félelem, amikor nem ismerem az okot, s mégis félek.

Közben továbbra is használjuk az ősi szavakat: jó és rossz, igaz és hamis, jutalom és büntetés, lelkiismeret, boldogság…

Megjelent a tudat zavar és a kommunikáció hiánya, a társadalom kezelhetetlen. A társadalom vezetői a rosszat próbálják korlátozni, tiltani, büntetni, a jót pedig jutalmazni. Ez helyes is, de nem elégséges, mert csupán a „jogot” vetik be ott, ahol mélyebb síkon történik a dráma. Miért? Mert az embert nemcsak ésszel kell tekinteni, hanem szívvel és lélekkel. Az emberskála végtelen aszerint, hogy mi lakik a szívében… A vadat meg kell próbálni szelídíteni, a veszettet gyógyítani, a közveszélyest nevelni.

Isten ezt tette velünk. Ez a megváltás, a megszentelés. Forrásvidéke egy új világnak. Itt kezdődik a keresztények hite és a keresztények erkölcse. A keresztény üzenet az elveszett emberekhez intézett örömhír. Isten megajándékozott minket Krisztusban az üdvösséggel. A keresztséggel mi szőlővesszők rá lettünk oltva a nemes tőre (vö. Róm 11,17k; Jn 15,1–17), azóta az ő alkotása vagyunk… jótettekre teremtett (Ef 2,10). Ez óriási kitárulkozás, kitágult kapcsolatrendszer, fellobogó életigenlés, életöröm, élő vizek forrása (Jn 7,38).

Az értékek nem arra figyelmeztetnek, hogy vannak, hanem hogy nekünk kellenek. Nemcsak elfogadni kell a Krisztus felkínálta értékeket, hanem az életünket neki adottá is kell alakítanunk. Itt a földön és az Atya országában csak vele vagyunk valakik.

Goethe Faustja keresi a boldogságot… öröm-gyönyörben, tudományban, művészetben. Végén a méregpohárhoz nyúl, el akarja dobni magától az életet. De egyszerre megszólal a húsvéti harang és feleszmél. Eszébe jut gyermekkori Nagyszombat csendje, amikor felismerte Isten végtelen szeretetét: „S míg könnyem ömlött bő patakban,/ Megépült bennem egy világ./ S ez a feltámadó, érzékeny gyermek-emlék/ Most végső lépésemtől visszafog./ Ó égi dal, csak zengj, zengj, mindörökké!/ A könnyem hull, vagyok megint a földé”.

Gyászoló Család! Gyászoló Testvéreim!

Mindahányan elmondhatjuk az evangéliumi Mária és Márta szavait: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. De most is tudom, hogy bármit kérsz Istentől, megadja neked.” Jézus azt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni!”

Most tehát „éljetek istenfélelemben zarándoklástok idején. Hiszen tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak drága vére által.” (1 Pt 1,18-19) Ezért imádkozzunk, tegyünk jót, és engeszteljük Istent megtévedt Endre testvérünkért. Mindnyájan ajánljuk őt Krisztus irgalmába: Urunk, te meghaltál értünk a kereszten, és feltámadásoddal felragyogtattad előttünk az életet és a halhatatlanságot, áldozatodért kérünk, mentsd meg testvérünket a kárhozattól, és minket a Sátán kétségbeejtő kísértésétől.

Állj mellettünk, Urunk a megpróbáltatás idején és add kegyelmedet, hogy az életet választottaidként tisztességben és méltóságban tudjuk úgy élni, hogy „annak dicsőségét hirdessük, aki a sötétségből meghívott csodálatos világosságára.” (1 Pt 1,9)

Te is égi édesanyánk, csíksomlyói Boldogasszony, imádkozzál értünk, most és halálunk óráján. Ámen.

 **   
                   

Endre, Isten Veled! - Ráduly Róbert Kálmán írása   

 

Idejekorán szegre akasztottad a korcsolyát. Idejekorán, hiszen bár közeledtél negyvenhez, továbbra is a maroknyi szeredai jégkorongozó legdolgosabbja maradtál. Edzőtáborban, szárazedzésen Te diktáltad a ritmust, nyaranta egyénileg is komolyan készültél. A régi vágású sportembertípus egyik utolsó székelyföldi egyedeként, önmagadért és nem a pénzért futottál.

Közel száz válogatott mérkőzéssel, kilenc bajnoki címmel, húsz felnőtt szezonnal, négy korosztályos és tizenhárom felnőtt vb-n való részvétellel a hátad mögött váltanod kellett.

Rád jellemző határozottsággal indultál el az új úton. Tudtad, hogy itt is, akárcsak korábban játékosként elsősorban önmagadra számíthatsz. Jót tett a váltás, hiszen családgyarapításra vállalkoztál, hónapokig lázasan kerested az új lakást. Öröm volt látni ahogy hatalmába kerít a fészekrakási ösztön, megható látvány volt amint a babakocsit tologatva mosolyt varázsoltál a járókelők arcára. Új életet kezdtél. Nemcsak a Sportiskola legkisebbjeinek pályáját próbáltad egyengetni, hanem átvetted a városi korcsolya program koordonálását is. Életed a gyerekek gyűrűjében zajlott. Gyönyörű lányaid otthon, kishokisaid az edzésen, a város kisiskolásai pedig a kori oktatás folyamán vettek körül. A többes szerep okozta megterhelés dacára mindig és mindenki felé volt egy jó szavad. Ezzel párhuzamosan rendszeresen szaladtál, hiszen megrögzötten hittél az ép testben, ép lélek igazságában.

Hétfőn fél úton kiszálltál. Nem hiszek a számmisztikában Drága Barátom, de hétfőn kilenc volt s Te tizennyolcadikán születtél. A mezszámod is 18. Nem hiszek a számmisztikában de ilevönnájnon eszembe jut nineeleven. Este hat után nem sokkal ott ültem a szemközti padon, magányosan. Bámultam az összetört pad mellett sorjázó gyertyák lángját. Az előttem tornyosuló betonkolosszus árnyékából felnéztem a csillagos égre. Nem választ, nem magyarázatot kerestem, hanem Téged kutattalak. Téged, hogy végre szemedbe mondhassam azt a szót amit olyan ritkán mondunk egymásnak. Kerestelek Endre, hogy – ha megkésve is – de szemedbe mondjam: köszönöm.

Köszönöm a mozgalmas diákéveket, bevallom azok a napok, hetek, hónapok sokszor szürkék lettek volna Nélküled. Köszönöm, hogy 2010 április elsején a Sportklub mellett maradtál. Pedig társaid közül néhány nem állt meg a gúnyos mosolynál. Volt aki azt üzente ha ő innen eligazol Szereda többé soha sem lesz bajnok. Köszönöm a kétkedőknek adott frappáns válaszod, köszönöm a 2010/11-es csodálatos szezont. Köszönöm, hogy 2014 őszén a korcsolya program mellé álltál, köszönöm, hogy segítettél új keretbe foglalni és lendületet adtál neki. Igen Endre, adósod vagyok és sajnos ebben a világban már nem tudok feléd törleszteni. 

Drága Barátom!

Nehéz lesz Nélküled. De érted is, megyünk tovább. Érted is kiáltjuk megalkuvást nélkül: Hajrá Szereda!