"Ha megváltás nincs, akkor nincs semmi!" - Makovecz

Nyolcvan éve született Makovecz Imre világhírű magyar építész, akadémiaalapító. A 2011-ben eltávozott mestert 75. születésnapja alkalmából kamerák előtt faggattuk Kecske utcai tervezőirodájában, ahol nemcsak a szakmai küzdelmekről, hanem politikai kérdésekről is markánsan nyilatkozott. 

A 2010 őszén folytatott beszélgetés itt olvasható először nyomtatásban. A hosszabb dialógusból a közéleti vonatkozásokat idézzük fel.
Orgonát építenek a Millenniumi templomban

**

A huszonegyedik században élünk: mindenféle elképzeléseink voltak, hogy ez milyen lesz. Rendszerváltó reményeink voltak. Hogyan látszik az építészszékből: mennyire teljesültek be ezek a vágyak és remények?
– Egész mást jelent számomra az a nemzetközi és hazai politikai közeg, mint másoknak. Engem a pénzvilág nem használ, Budapesten – egyetlen átalakításon kívül – munkám soha nem volt, lassan kiszorultam az országból is. Mert az országban jelenleg olyan a helyzet, hogy nincs pénz, és szellemi zavarodottság uralkodik az embereken. Úgyhogy munkáim Románia területén, Szlovákia területén vannak; korábban Németország területén, de már ott sem, mióta egyesítették a két Németországot. És Románia területén kizárólag templommegrendeléseim vannak, amelyeknek egy részét ingyen vállalom, mert olyan körülmények uralkodnak; egy részét nem. Szlovákiában az elcsatolt Komáromban voltak nagy munkáink, amelyekbe bevontam a komáromi, szlovákiai építészeket, s amikor megyek tárgyalni oda, a magyart Litomericzkynek hívják, a szlovákot Vargának, és innen megy Makovecz. Tehát működik egy Szent István-i Magyarország a mai napig is.

– Mi az oka annak, hogy a trianoni határokon kívül jobban „működik” a Makovecz-féle építészet, mint belül?
– Ennek sok oka van. Az egyik az, hogy vannak olyan fórumok, folyóiratok és egyebek, amelyek minden rosszat elmondanak a munkáimról. Hogy drága, hogy leég, hogy giccs és így tovább. És hogy a szellemiségében ennek az építészetnek rasszista és pogány vonások találhatók. Tehát Magyarországon például katolikus templomot nem tudok tervezni, mert a magyarországi egyház vezetője úgy gondolja, hogy erre nem vagyok alkalmas.
– Azzal együtt, hogy például a paksi templom minden építészeti almanachban benne van: nem büszke rá a katolikus egyház?
– Ez így túlságosan sommás volt. Nagyon sok nagyszerű katolikus pap van, aki mindent megtesz azért, hogy szellemileg képes legyen megújulni ez az ország. Én a magyar katolikus egyház vezetőjéről beszéltem.
– Összefügg ez a felső-krisztinavárosi templomod meghiúsulásával?
– Összefügg olyan módon, hogy ezért nem épülhet meg. A megrendelést nem az egyháztól kaptam, hanem a XII. kerületi önkormányzattól. Amit én megrajzoltam, az nem kell. De nem kell egyéb katolikus megrendelés sem: eljutok az 1:100-as tervekig, és a katolikus plébános lemondja.
– Beszéljünk akkor talán Erdő Péter személyéről. A piliscsabai katolikus egyetemnek a története voltaképpen sikertörténet. Hogy létezik, hogy tíz évig működött egy ilyen együtt dolgozás, most meg nem működik?
– Ezt Erdő Pétertől kérdezd meg. Mert én nem tettem semmit senki ellen. De kétségtelen: az én szemléletemben létezik a Hold és a Nap mint jelkép, ahogyan ez a paksi templomon is rajta van; és fölöttük középen ott a kereszt. Ez a két jel, hogy a Nap a férfit jelenti, és a Hold az asszonyt, valóban az ősi magyar népművészetnek az egyik alaptétele.
– Szent Ferencig is vissza lehetne menni; ez egy általánosabb jelkép. Ez számít pogány szimbólumnak?
– Igen.
– S erről nem lehet a cél érdekében lemondani?
– Eszem ágában sincs. Sepsiárkoson már szépen előrehaladtak egy templommal, ahol ez ugyanígy megjelenik, de úgy, hogy a torony ember formájú, a két felemelt karjában ott a Hold és a Nap, és a kámzsája tetején ragyog a kereszt. Természetes, hogy a két pólus fölött a megváltás gondolata uralkodik – szemben a régi, ősi magyar vallással vagy sámánizmussal. Minden alkalmazott jelemben ott van a megváltás gondolata: ha nincs, akkor nincs semmi.
– Hogy létezik az, hogy Erdélyben vevők erre a gondolatkörre, sokkal inkább, mint az anyaországban?
– Ezek szerint a románok nem nyírták ki annyira ott az embereket, hogy egészséges szellemüket elvesztették volna.
– Úgy gondolod, hogy az egészséges szellemmel probléma van már a mai Magyarországon?
– Igen. Tessék szíves lenni meggondolni azt, hogy hogyan néz ki ma egy falu. Aprójószág nincs. Tyúk, kacsa, liba, gyöngytyúk: semmi nincs. Az én gyerekkoromban azt mondták, ha valakit meg akartak átkozni, hogy „Gyepesedjen be az udvarod!”. Most elmész vidékre, és benézel az udvarba, be van gyepesedve. A hátsó kert nincs felásva. És várják a segélyt. Föl kéne tudnunk ébreszteni az emberekben az önfenntartás természetes ösztönét. Ezért nekem az a véleményem, hogy ez a remek radikális kormány, amely most van hatalmon…
– Az Orbán-kormány…
– Az Orbán-kormányról beszélek, nem Gyurcsányra gondoltam. Földosztást kellene csinálni, megfelelő feltételek mellett. Tehát azt mondani: amennyiben megműveli a földet, akkor mi nem segélyt adunk magának, hanem olyan támogatást, amivel képes lesz megművelni azt a földet. Elképesztő állapotok uralkodnak. A társadalmi struktúra szétesett állapotban van. Romániában ezt ennyire nem sikerült megcsinálni. Ha elmész Székelyföldre vagy a Partium területére, de még a Kárpátokon túlra, Csángóföldre is, ahol én jártam: ez nem így néz ki.
– Az építészeted sajátosságai vagy a politikai tevékenységed folytán forr körülötted a levegő?
– Hát ezt a forrást a levegőben nem érzékelem.
– Vagy nagyon szeretnek, vagy gyűlölnek.
– Ez így van.
– Szerinted létezik-e emberarcú kapitalizmus?
– Én úgy gondolom, hogy a felvilágosodással elindult az európai és nem európai ember lefelé, mert felrúgta azt a hierarchiát, amely kétségtelen ebben a világban. Egy felületes és romantikába hajló gondolkodásmóddal, ami mögött hatalom- és pénzimádat húzódott meg. Ugye, mi a nyugat-európai országokat gazdag és életrevaló országoknak tartjuk. Kik is ezek: a spanyoloktól a franciákon és a hollandokon át az angolokig. Akik hajóra szálltak, elmentek Észak- és Dél-Amerikába, Afrikába, irtották az ott talált népeket, és minden aranyukat, minden értéküket elhozták. Azóta ez a tőkefelhalmozásnak nevezett rablóhadjárat az alapja a kapitalizmusnak. A demokrácia pedig egy rejtett központi hatalmat takar. Ehelyett én egy olyan tiszta diktatúrában hiszek, amelyben annak a területnek a vezére felesküdött a saját fajtájára, a saját népére.
– Egy felvilágosult abszolutizmusban?
– Mondjuk. Igen.
– Erre sokan fel fognak hördülni…
– Nem baj. De gondolkozzanak el azon, hogy itt, Magyarországon kilenc évig meg azt megelőzően nem volt demokrácia és nem volt igazi kapitalizmus. Mi volt itt? Egy olyan adórendszer, ami diszkriminatív volt a magyarországi vállalkozókkal szemben, és bűnösen elengedő a nemzetközi cégekkel szemben. A nemzetközi cégek iparűzési adón kívül nem fizettek adót. És tessék megnézni, hogy mi hogy adózunk.
– Te egyike vagy azoknak, akik a polgári körök szerveződése idején három évig a nyakukba vették az országot, és hetente többször hangoztattad azt, hogy itt egy jobboldali kormánynak kell színre lépni.
– Én még visszaemlékszem a Hősök terén egy fekete, lobogó hajú fiatalemberre (az asszonnyal együtt voltunk kint), aki beszédet mondott, és mi rettegtünk, hogy most elviszik. Ez nyolcvankilenc.
– Orbán Viktor.
– Orbán Viktor. Ez az ember fiatal liberális ambiciózus politikusból magyar ember lett. Aki ezt az országot, tudom, hogy ki akarja húzni a bajból. Méghozzá rendkívüli intelligenciával: hogy mást ne mondjak, a bankok megadóztatásával. Őt már a fél világ utánozza abban, hogy Kelet felé orientálódik. Bölcs, okos. És én úgy gondolom: szükséges, hogy mellette olyan emberek legyenek, akik száz százalékig megértik azt, hogy mit akar Orbán; megértik azt, hogy ebben a mocskos politikai hatalmi játszmában, ami folyik mindenütt a világon, kompromisszumokat kell kötni. De meg kell tanulniuk Orbán Viktortól azt, hogy hol a kompromisszum határa. Én bízom abban, hogy beindul Magyarország. Mert minket már nagyon sokszor és nagyon agyafúrt hatalmak próbáltak meg eltakarítani a Föld színéről. Most is vannak bizonyos helyekről ambíciók arra, hogy honfoglalást hajtsanak végre Magyarországon. De ezeknek az embereknek van egy nagy pechjük: hogy meghalunk, és az utánunk jövő generációval kezdhetik elölről. És a belénk oltott ősi kultúra sose fogja nekik megengedni azt, hogy belőlünk rabszolgát csináljanak, és mi elmeneküljünk…

Csontos János
nagyaridok.hu