Afrikai útjának második napján a pápa Nairobiban, a kenyai apostoli nunciatúra székhelyén beszédet intézett az ökumenikus és vallásközi találkozó résztvevőihez. Beszédének magyar nyelvű fordítását teljes terjedelmében közöljük.
KÉPGALÉRIA – klikk a képre!
Hálás vagyok, hogy eljöttetek ma ide, és lehetőségünk van megosztani egymással gondolatainkat. Különösképpen szeretnék köszönetet mondani Kairo érseknek, Wabukala érsekének és El-Buszaidi professzornak, akik a nevetekben és a közösségeik nevében kedves szavakkal fogadtak. Amikor meglátogatom egy-egy helyi egyház katolikusait, mindig fontos számomra, hogy lehetőségem legyen találkozni más keresztény felekezetek és más vallások vezetőivel is. Azt remélem, hogy ez az együtt töltött idő annak a jele lehet, hogy az egyház tisztelettel fordul más vallások követői felé, és megerősödnek azok a baráti kapcsolatok, amelyek már eleve léteznek közöttünk.
Az igazat megvallva a köztünk lévő kapcsolat kihívásokat támaszt elénk, kérdések elé állít minket. Az ökumenikus és vallásközi párbeszéd nem luxus. Nem valami járulékos, szabadon választható dolog, hanem a lényeget érinti; olyan dolog, amelyre egyre nagyobb szüksége van konfliktusoktól és megosztottságtól sebzett világunknak.
A vallási meggyőződések és ezek gyakorlásának módja befolyással van arra, amilyenek vagyunk és ahogyan értelmezzük a körülöttünk lévő világot. Ezek a meggyőződések a megvilágosodás, a bölcsesség és a szolidaritás forrásai számunkra, és ezáltal gazdagítják a társadalmat, amelyben élünk. Azzal, hogy gondoskodunk közösségeink lelki növekedéséről, az igazságra és a vallási hagyományaink által tanított értékekre neveljük az elméket és a szíveket, áldássá válunk a közösségek a számára, amelyekben élünk. Egy demokratikus és pluralista társadalomban, mint ez is, a vallási vezetők és a közösségeik közötti együttműködés fontos szolgálat a közjó érdekében.
Ennek fényében – egy olyan világban, amelyben egyre inkább kölcsönösen függünk egymástól – egyre világosabban látszik: szükség van arra, hogy a vallások megértsék egymást, szükség van a köztük lévő barátságra és együttműködésre, hogy megvédjék az egyes emberek és népek Istentől kapott méltóságát és azt a jogát, hogy szabadságban és boldogságban éljenek. A vallások azzal, hogy előmozdítják ennek a méltóságnak és ezeknek a jogoknak a tiszteletét, alapvetően fontos szerepet játszanak abban, hogy formálják emberek tudatát, belenevelik a fiatalokba vallási hagyományaik alapvető lelki értékeit és jó állampolgárokat nevelnek, akik képesek a civil társadalmat becsületre, feddhetetlenségre és világnak egy olyan látásmódjára nevelni, amely a hatalommal és az anyagi haszonszerzéssel szemben az emberi személyt tekinti értéknek.
Gondolok itt arra, milyen fontos a közös meggyőződésünk, amely szerint Isten, akit szolgálni igyekszünk, a béke Istene. Szent nevét soha nem szabad a gyűlölet és az erőszak igazolására használni. Tudom, hogy elevenen él bennetek a Westgate Mallt, a garisszai egyetemet és a Manderát ért barbár támadások emléke. A fiatalokat túlságosan gyakran teszik szélsőségessé a vallás nevében, hogy a széthúzás és félelem magvait hintsék el és szétszaggassák társadalmaink szövetét. Milyen fontos, hogy úgy ismerjenek el bennünket, mint a béke prófétáit, a béke munkásait, akik másokat is arra hívnak, hogy békében, harmóniában és egymás kölcsönös tiszteletében éljenek. A Mindenható érintse meg a szívét azoknak, akik erőszakot követnek el és adjon békét családjainknak, közösségeinknek!
Kedves barátaim, idén ötven éve, hogy lezárták a II. vatikáni zsinatot, ahol a katolikus egyház elkötelezte magát az ökumenikus és vallásközi párbeszéd mellett, a kölcsönös megértés és a barátság szolgálatában. Meg szeretném erősíteni ezt az elkötelezettséget, amely abból a meggyőződésből fakad, hogy Isten szeretete egyetemes és Ő mindenkinek felkínálja az üdvösséget. A világ jogosan várja, hogy a hívők együtt munkálkodjanak a jóakaratú emberekkel az emberi családot sújtó számos probléma megoldásáért. A jövőbe tekintve imádkozzunk, hogy minden ember egymás testvérének tekintse magát, legyenek békés egységben különbözőségeikkel együtt és azokon keresztül. Imádkozzunk a békéért!
Köszönöm a figyelmeteket és kérem a Mindenható Istent, bőségesen árassza áldását rátok és közösségeitekre.
Forrás: Vatikáni Sajtószolgálat
Fotó: News.va
Magyar Kurír
(tzs)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése