
Regőczi István 1915. október 5-én született a Somogy megyei Látrányban,
egyszerű molnár családban. A világháború utáni nyomor és szegénység maradandó jegyet nyomott életére. 1933-ban gyalog indult el újra Belgiumba. Teológiai tanulmányait jótevői segítségével a belgiumi Bruges-ben végezte.
1943. március 28-án szentelték pappá. 1945-ben visszatért Magyarországra.
Máriaremetén volt hittanár és káplán, majd a Váci Egyházmegye szolgálatában
Vácott megalapította a Sasfiókák nevezetű gyermekotthont több mint 300 hadiárva
számára. Az egyházi egyesületet 1949-ben államosították és feloszlatták az
árvaházat, Regőczi atyát pedig Kistarcsára internálták. Később, 1992-ben áldozatos
munkájáért Vác díszpolgárává választották. 1953-as szabadulása után
Máriabesenyőre került, ahol lelkipásztori szolgálata mellett újból
60 gyermek számára otthont létesített, illegálisan. 1957-ben újból letartóztatták. A
szabadulása után írt könyvei miatt – Az
én sasfiókáim, Sasfiókák viharban,
Mi nem hallgathatunk – illegális
sajtótevékenység címén 1969-ben mint politikai foglyot 23 hónap szigorú
fegyházra ítélték. Összesen hat évet ült a kommunisták börtönében. Ezután
Pestszentlőrincen kisegítő lelkész, közben 1968-ban Budapest XII. kerületében, a Szabadság-hegy
oldalában a Csipke u.-Galgóczy u. sarkán megvásárolta a romos Kútvölgyi
kápolnát, ebből alakította ki a Kútvölgyi Engesztelő Mária-kápolnát, mellette a Táborhegy-zarándokházat, melyet a Magyarság Engesztelő Központjává tett.

A Szent István-bazilikában március 9-én,
szombaton 15 órakor szentmisét mutatnak be Regőczi István atya lelki
üdvéért. A hívek 14 órától vehetnek búcsút tőle a bazilikában. Földi
maradványait a gyászmise után a budai Kútvölgyi-kápolnánál helyezik örök
nyugalomra.
Szűz Mária országának "vincellérje", István atya, járj közbe a szőlőskert Úránál, hogy munkálkodásod által fakadjanak életerős ágak a "magyar fa" törzsén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése