Szent Perpétua és Felicitász életében is jelen van az öröklét igazolásaként: vértanúk vére a
kereszténység magvetése. Ám igazi áldozat a hit megvallása, a hitvallók tanúságtétele.
Septimus Severus császár uralkodása
alatt keresztényüldözés tört ki Észak-Afrikában. Az üldözés miatt sok
keresztényt vetettek börtönbe és végeztek ki, még Karthágóban, a fővárosban is. Az üldözés során letartóztatták Perpétuát és Felicitászt is Saturnius, Secundulus és Revocatus
hittanulókkal együtt. Csak hitújoncok voltak, amikor börtönbe zárták őket. Saturus, mihelyt értesült a rá
bízott hittanulók elfogatásáról, önként jelentkezett, hogy védencei
mellett állhasson és megkeresztelhesse. A két asszony is megvallotta hitét a bírák előtt, és vértanúhalált vállaltak annak ellenére,
hogy volt családjuk, és ha megtagadták volna hitüket, még élhettek volna.
Szent Perpétua patricius családból
származott, ennek köszönhetően műveltséget szerzett. Még a börtönben is naplót vezetett. Mindössze 22 éves, meghalt a férje és kevéssel a börtönbe
kerülése előtt gyermeket szült, akit még a börtönben is táplált. A fogdában sokat szenvedett gyermeke árvaságának gondolata, apja unszolása
és a börtön sötétsége, zsúfoltsága miatt, de Perpétua mindezt elviselte, mert
erőt merített a hitből. Kivégzése előtt tudta azt, hogy halála gyermekének és
apjának boldogtalanságot meg szégyent hoz, és hogyha megtagadja hitét, akkor
mindezt megelőzheti; de ő jobban szerette Istent, mint gyermekét, apját vagy
akár saját életét. A börtönben eltöltött idő alatt naplót vezetett, amelyet
halála előtt átadott a keresztényeknek.
Szent Felicitász
szintén fiatalasszony és rabszolga volt. Mikor börtönbe vetették 8 hónapja gyermeket
várt és attól félt, hogy emiatt elhalasztják kivégzését. De vértanú társai
imáira még a börtönben megszülte kislányát.
A börtönőr gúnyolódására Felicitász azt mondta: „A börtönben én
szenvedek, de más lesz bennem, aki a vérpadon szenved. Én is őérte szenvedek.” A vértanúaktában ez áll: „Egy leánykát
szült, akit egyik nővérünk lányának fogadott és fölnevelt." A
szenteket vértanútársaikkal együtt 203.
március 7-én vadállatok elé dobták, és utána tőrrel leszúrták. Sírjukhoz többen
zarándokoltak, mint ahányan kivégzésüket nézték. Nevük együttes jelentése üzenet, Perpetua felicitas - örök
boldogság.
Példájuk hirdeti: A haláltól a gazdagság nem véd meg, a
hit örök életet szerez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése