A szombathelyi
szent Márton-templom szentélye mellett bal oldalt álló kápolnában mindig
skarlátvörösen, rezzenés nélkül égtek az oltárgyertyák.
A kápolna fölötti
félkörben latin fölírás hirdette, hogy ezen a helyen született Szent Márton
316-ban, a püspöki szeretet szentje. A két világháború közti kor vége felé a
helytörténészek, régészek kutatásai átvilágítás alá vonták a barokk templomot.
Kiderült, hogy annak kőcsontváza egy rommá lett gótikus középkori templom, amely
egy kora középkori, kicsiny román-stílű templomra épült. Az alatt pedig egy még
római korú bazilika alapfalai rejtőznek a mélyben. És ismét azalatt: nagy
terjedelmű római magánház alapjai húzódnak meg, az átrium körül fürdőszobányi
hálószobácskákkal. S ezek közül pontosan az egyiknek a helye fölött van az
oltár, ahol amint a felírás mondja: „Ezen a helyen született Szent Márton”.
A
római város nagyobb területen feküdt egykor, mint a mai modern Szombathely. A
templom a régi római város falain kívül feküdt, amolyan villanegyedben. Ennek
egyik háza volt a későbbi Márton-püspök apjáé, a római helyőrség egyik katonai
tribunusáé. Savariában, Felső-Pannónia székhelyén a légiók 193. április 9-én kiáltották
Septimus Severust császárnak. A savariai katonatiszt fia, Márton megismerkedett
a keresztényekkel, szeretett közöttük lenni. Hat évig hittanuló volt. Apja,
amikor megtudta, hogy 15 éves fia meg akar keresztelkedni, nyomba besoroztatta
katonának. Fegyelmezett élete miatt 19 évesen már lovastiszt volt a dél-franciaországi
Amiensben. Egyik téli estén szolgálatot teljesített a városban. Ott egy didergő
koldus nyújtotta feléje kezét. Ekkor kettévágta téli-katonaköpenyét betakarni
vele a koldust, és ez – amint a legenda mondja, maga volt Jézus Krisztus! 
Az
igazságos Márton, mivel a köpeny költségének felét a császár fizette, a másik
felét ő, ezért a maga részét egészen odaadta. Éjszaka álmot látott, ahol a
koldus az ő köpenyét mutatta az angyaloknak: Nézzétek, ezt a ruhát a hittanuló
Márton adta! 339-ben megkeresztelkedett és kivált a katonai szolgálatból.
Remetéskedett, majd pappá szentelték. Savariába ment, ahol édesanyját és néhány
embert megkeresztelt. Az ariánus féktelenség miatt Milánóba, onnan Szent
Hilarius poitiersi püspökhöz ment, és a város közelében megszervezte egy
szerzetesrend magvát. Tanítványai vitték szét a szentéletű, igazhitű és tudós
Márton hírét.
371-ben meghalt Tours püspöke, és az odalátogató Mártont a nép megválasztotta
püspöknek. Kolostort alapított, a papok képzésén és a szegényeknek gondjainak
enyhítésén fáradozott. 397. november 9-én halt meg. Halála előtt, amikor hívei
sírtak, hogy itt hagyja őket, így imádkozott: „Uram, ha népednek szüksége van
rám, nem utasítom el a munkát.” Lelkületét mi sem igazolja jobban, mint az,
hogy Európa legnépszerűbb szentje lett a középkorban, több mint kétezer
templomot és kápolnát neveztek el róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése