Közel az éghez és a néphez

Semmelweis Ignác (1818-1865) az Anyák megmentője az emberek szolgálatára és a felismert igazság érvényesítésére szentelte életét. Felfedezését orvos kollégái nem fogadták el Bécsben, mert nem volt jó neve. Az ilyen féltékenység és előítélet sokszor megkeseríti a legszentebb célokért dolgozók életét. Az Istentől ihletett, küldetést vállaló személy, aki a közösséget fel akarja emelni, annak az előítéletek okozta nehézségekkel kell megküzdenie. Az előítélettel élő mindig a féltékenység, nemtörődömség, álszentség, gőg és hitetlenség fala mögé rejtőzik. Az elfogult önmagát szigeteli el, amikor társát, annak beszédmódját, adottságát, kezdeményezését, erkölcsi nagyságát kifogásolja. Ezt tapasztaljuk napjaink politikájában, a tanügyben, a sportban, sőt még az egyházban is.

Isten szavát - bármilyen egyszerű vagy szerény közvetítéssel is jut el hozzánk -, kötelességünk befogadni; máskülönben súlyos következményekkel jár az igazság elutasítása. Erről szólnak a napi olvasmányok. Az Úr nem feledkezik meg hűségéről, amelyet választottaival kötött szövetségben vállalt (Ez 2,2-4). Az Úr előre látja népe hitetlenségét és a próféták visszautasítását, a fogságot, s ennek ellenére mégis küld prófétákat. A fogság előtt és alatt működött Jeremiás és Ezekiel. A fogságban Ezekiel szóban, látomásokban és jelképes cselekedetekben hirdeti a szabadulás lehetőségét. A próféta jelenléte egyszerre igazolja, hogy érvényben van a szövetség és Isten velük van. Az viszont az emberen múlik, hogy Istenbe fogódzik-e. Ezekiel maga Isten irgalmának jele a száműzetésben. Súlyosabbá teszi azok bűnét, akik hitetlenségükben továbbra is ellenállnak Istennek.

Az emberek hitét befolyásolja az előítélet és a földi érdekek (Mk 6,1-6). Jézus nyilvános működésekor eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szombaton betért a zsinagógába és tanítani kezdett. Bölcsességén hallgatói elámulnak, csodálkoznak. Leginkább a csodákon, melyekről hallottak, még sem indulnak el az igazság keresése útján, hanem hitetlenségük előítéletbe csap át. Jézus elviseli a rosszindulatot és a kicsinyességet azoktól, akikért a legtöbbet szeretett volna tenni. A hiba hallgatóságában van, mert nem nyitották meg szívüket az igazság előtt. Jézus az Atya akaratát teszi, nem az emberek elismerését keresi. Néhányan hittek benne, mert „néhány beteget meggyógyított kézrátétellel”. Azokat, akik mentesek voltak az előítéletektől, mint a Szűzanya. Az előítéletek, gyarlóságok mind tövisek lelkünkben (2Kor 2,12,7-10). Az apostol is gyönge ember, de ha vállalja töviseit mint küldetésével járó kereszteket, és nem a saját erejére támaszkodik, hanem Krisztusra, akkor közel kerül az éghez és a néphez. A Jézus Krisztussal való élő kapcsolat megszenteli a hétköznapiságban élő tanítvány fáradozását, és mások is megérzik élete mögött Isten örök életet adó erejét.

„Elég neked az én kegyelmem!” 2Kor 2,8

Darvas-Kozma József