Az 500 éve született Szent élete és a film magyarul

1515-ben ezen a napon, július 21-én született Néri Szent Fülöp. A fiatalok és a reumás betegek védőszentje születésének évfordulóján jubileumi évet hirdetett a Néri Szent Fülöp Oratóriumai Szövetség. Ez alkalomból Ferenc pápa is üzenetet küldött az oratoriánus rendnek.

Néri Szent Fülöp 1515. július 21-én született Firenzében. A kis „Pippo buono” mindenki kedvence volt, közvetlenség, dús fantázia és nagy lelkesedni tudás, sugárzó tisztaság jellemezte. Mindemellett rendkívüli érzéke volt a tréfákhoz.
1551-ben szentelték pappá. Papsága kezdetén megalapította az oratóriumot, azt a helyet, ahol imádkoztak, találkozókat szerveztek. Jöttek művészek, kereskedők, a város mindenféle lakója, papok is, akikkel később Fülöp megalapította az Oratoriánusok Kongregációját, amely 1575-ben kapott pápai jóváhagyást. Az alapító rendkívüli személyisége és az a lelkület, amely az oratóriumot jellemezte, olyan erővel vonzotta az embereket, hogy aki egyszer átlépte küszöbét, mindig visszatért ide. A lelkipásztorkodás korábban nem tapasztalt stílusa és a jámborság új arca annyira megragadta az embereket, hogy nem tudtak elszakadni tőle. Így lett Néri Fülöp, a firenzei, „Róma második apostolává”.

„Néri Szent Fülöp mély szeretet érzett Róma iránt! Rómáért élt, dolgozott, tanult, szenvedett, imádkozott, szeretett és halt meg! Róma volt agyában és szívében, aggodalmaiban, terveiben, intézményeiben, örömében és bánatában is! Róma számára Néri Szent Fülöp a kultúra, a jótékonyság, a tanítás, a szervezés, a tanulás és imádság embere volt. Róma számára szent pap volt, fáradhatatlan gyóntató, leleményes pedagógus, mindenki barátja.
Lakása, puszta kis szobája volt mindenekelőtt a célja annak a rengeteg embernek, a szenvedőknek, nincsteleneknek, a társadalom peremére szorultaknak, fiúknak és lányoknak, akik hozzá futottak jótanácsért, bűnbocsánatért, békéért, bátorításért, anyagi és szellemi segítségért.
Drámai évszázadban élt, mely megrészegült az emberi lángész felfedezéseitől és a klasszikus és pogány művészettől, ugyanakkor nagy válságba is került a gondolkodásmód megváltozása miatt. Szent Fülöp mély hitű ember volt és lelkes pap. zseniális és messzire előre látó, aki […] aki képes volt épségben megőrizni a befogadott igazságot, s teljes egészében, tisztán ki is tudta sugározni, mert aszerint élt és alku nélkül hirdette. Üzenete ezért mindig időszerű, s meg kell hallgatnunk, s követnünk kell példáját.” 
                                                                                             Szent II. János Pál pápa

Hosszú betegeskedés után, 1595. május 26-án hunyt el, utolsó szentmiséjét „örömtől ujjongva és énekelve” mutatta be.
1622. március 12-én avatták szentté Loyolai Ignáccal, Xavéri Ferenccel és Avilai Terézzel együtt. Ünnepét 1625-ben vették föl a római kalendáriumba, május 26-ára.
Fülöp atyát már életében szentként akarták tisztelni. Ez ellen hevesen tiltakozott, és igyekezett komolytalanul viselkedni. Hogy csökkentse azt a nagy tiszteletet, amellyel hozzá közeledtek az emberek, s hogy magát megalázza, bolondnak tettette magát. Időnként fordítva vette föl ruháját, máskor azt látták, hogy egy köteg bogáncsot tart a kezében, és meg-megállva bolondos élvezettel szagolgatja. Nyilvános tereken táncolt, s bort ivott egy üvegből. Arcának csak egyik feléről nyíratta le a szakállát, és félig borotváltan ugrándozva, táncolva járt az emberek közt.
Rómában az utcaapostolkodásnak szentelte napjait. Vidám beszélgetéseket kezdeményezett az utcán csavargó ifjakkal, a firenzei kereskedőkkel, az apró üzletek tulajdonosaival és a szegény művészekkel. Szellemesen és népies szókimondással kezdte, hogy azután – megnyílt szívük láttán – hirtelen megkérdezze: „Mikor szedjük össze végre bátorságunkat, hogy elkezdjünk valami jót tenni? Nem késlekedhetünk vele, mert a halál sem késlekedik!”
A szentmise bemutatása közben Fülöp atya órákat elragadtatásban töltött. Rendkívüli látomásokban is részesült, közülük a legnevezetesebb volt, amikor 1544-ben bensőséges imába mélyedve azt látta, hogy valami nagy fényesség, egy tűzgolyó közeledik feléje, és ajkait perzselve szívéig hatol. A földre zuhant, és föl kellett tépnie a ruhát a mellén a tűz heve miatt. Közben ezt dadogta: „Hagyd abba, Uram, túl sok ez!” Egész teste reszketett, és amikor kezét a szívére tette, ökölnyi dudorodást érzett, amely többé nem múlt el. Ettől kezdve a legkisebb Istenre irányuló gondolat olyan szívdobogást váltott ki benne, hogy a körülötte lévők is hallották. Halála után a mindenre kiterjedő orvosi vizsgálat jegyzőkönyvben rögzítette, hogy szíve erősen megnagyobbodott: „Szíve olyan nagy, amilyent még soha egyetlen embernél sem láttak.”
Szívesen volt együtt pajkos fiatalokkal az utcán vagy kinn a szabadban. Gyakran egész csapat töltötte meg a szobáját. Amikor hangoskodtak játék közben, Fülöp ennyit mondott nevetve: „Ha nem követnek el bűnt, tőlem akár fát is hasogathatnak a hátamon!”
Róma közelében az egyik kolostorban volt egy apáca, akinek állítólag természetfölötti látomásai és elragadtatásai voltak. A pápai hatóság Fülöpöt bízta meg, hogy járjon utána a dolognak. Ő rossz időben gyalog ment ki oda. Hívták az apácát, Fülöp pedig anélkül, hogy köszöntötte volna, odanyújtotta neki sáros csizmáit, hogy húzza le. Az apáca visszahőkölt, és heves szavakkal tiltakozott a számára fölháborító kérés ellen. Akkor Fülöp atya nyugodtan fölállt: „Már nem is fontos lehúzni! Elvégeztem a feladatomat” – mondta, s azonnal visszatért megbízóihoz. „Az a nő nem szent – tájékoztatta őket –, és nem is tesz csodát, mert hiányzik belőle a legfontosabb, az alázatosság.”
Ha erényeit dicsérték, így imádkozott magában: „Uram, ne bízz Fülöpben. Ha megfosztanál kegyelmeidtől, még ma elvesznék, és elkövetném a világ összes bűnét!”

Néri Szent Fülöp születésének 500. évfordulója alkalmából jubileumi évet hirdettek 2015. május 25-től 2016. május 26-ig. Ferenc pápa ez alkalomból üzenetet küldött a Néri Szent Fülöp Oratóriumai Szövetség általános helytartójának, Mario Alberto Avilésnek.
Néri Szent Fülöp ragyogó példája az egyház állandó küldetésének a világban. A felebaráthoz való hozzáállása, az Úr szeretetéről és irgalmáról való tanúskodás követendő modellé teszi őt püspökök, papok, szerzetesek és világi hívek számára egyaránt – fogalmaz a pápa.
Szent Fülöp követőihez, az oratoriánusokhoz fordulva a Szentatya azt kérte, ne elégedjenek meg középszerű élettel: legyenek az imádság emberei, és tanúságtételükkel vonzzák Krisztushoz az embereket.
Manapság, főként a fiatalok világában – akik oly kedvesek voltak Szent Fülöpnek – nagy szükség van olyan személyekre, akik imádkoznak, és képesek megtanítani az imádkozást másoknak is. A Krisztussal való találkozás, az Eucharisztia ünneplésének öröme hassa át az oratoriánus közösségeket és apostolkodásukat egyaránt – buzdít üzenetében Ferenc pápa.

A Néri Szent Fülöp életéről szóló Legyetek jók, ha tudtok című film ITT érhető el magyarul.
Magyar Kurír