Mikor Napóleon egyik diplomata képességeiről érdeklődött, említették, hogy az illető hét nyelven beszél.
- Nem az a fontos, hogy hét nyelven beszél - válaszolta Napóleon -, a fontos az, tud-e két nyelven hallgatni?
Csakugyan az emberek rendkívül könnyelműen kifecsegik azt, amit a legszigorúbb titoktartás kötelezettsége mellett vettek át, megfoghatatlan vigyázatlansággal mindenkiben kipróbált barátot hajlandók látni, s így magukhoz hasonló könnyelmű emberekre bízzák azt, ami tulajdonképpen nem is az övék...
Van két tudomány - mondja Jókai -, amellyel messze földet beutazhatsz, az egyik tudomány: nem hallani!; a másik: nem felelni!
Ne beszélj sokat, mert a legokosabb ember is, ha túl sokat beszél, kiszalajt a száján egy olyan szót, amit ama csöndes órában, amikor lelkében kettesben marad, megbánja, hogy kimondotta. Hiszen valaki megbántásához elég egyetlen szó is, a kiengeszteléshez legtöbbször tízezer szó is kevés.
"A hallgatás az okosság szentélye!" - mondja a bráhminok bölcsessége, amely nemcsak a titkokat rejti el, de a hibákat is.
Az arab közmondás szerint: "Amit nem szabad tudni ellenségednek, azt elsősorban ne mondd el jó barátodnak."
A hallgatás fájának gyümölcse a béke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése