Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba
vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe
elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? -
tudakolódott.
- Hová valósi vagy? - kérdezett
vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? -
kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság!
Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd!
Korinthusban sem jobb a helyzet.
Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. -
mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt
meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak
Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette
az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak,
segítőkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban
is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.
A
vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta
egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg blocs társaságában. Felháborodottan
jegyezte meg: - Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire
kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva
csillapította: - Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben
tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog
találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol
barátságos emberekre talál.
**
Egy nap egy gazdag ember adott egy kosár szemetet egy szegény embernek. A szegény ember elmosolyodott, és elment a kosarakkal, kiürítette, megmosta és feltöltötte gyönyörű virágokkal, visszament a gazdag emberhez, és visszaadta neki.
A gazdag ember meglepődött és azt kérdezte: Miért adsz nekem szép virágokat ha én szemetet adtam neked?
A szegény ember így válaszolt: Mindenki azt ad, ami a szívében van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése