 |
Fotó: Kálló Péter (nyest.hu)
|
- cikk kapcsán
Az erdély.ma honlapon megjelent Sándor Klára cikke, amely tele van hiányosságokkal. Mindjárt az érdeklődés felkeltésére szent II. János Pál pápa Budapesti látogatásakor előterjesztett kérelemmel kezdi, majd a minoriták, obszervánsok, jezsuiták sorával folytatja.
Az írás sok hiányossága miatt félretájékoztat.
Nem szól a magyar domonkosok missziójáról, sem a pálosokról.
A reformációt olybá veszi, mintha nem is történt volna.
Pedig Erdélyből 1556. március 8-án
Szászsebesen tartott országgyűlésen Petrovics Péter lutheránus, a szultán által
kinevezett helytartó kijelentette, hogy a katolikus egyházat felszámolja, a
szerzetesek március 15-ig álljanak a reformáció mellé, Bornemissza Pál erdélyi
püspöknek üzenetet küldött Gyaluba, ha át nem tér, akkor hagyja el Erdélyt. És folytatta az egyházi birtokoknak a kincstár javára történő lefoglalásával. A
katolikus szerzeteseket és papokat elűzte.
A tordai országgyűlésen 1566. március
10-én ahol az országgyűlésen a hitújítók voltak többségben, a
fejedelemnél kivitték, hogy a katolikus papok és egyházi személyek „ő Felsége
birodalmából mindenönnen kiigazíttassanak. A váradi káptalannak ő felsége ez
jövő virágvasárnapot hagyta,”[1]
amikor a székesegyházat is lefoglalta.[2]
A későbbi krónikás így jellem a fejedelmet: „Elfajulván ettől a Blandrata
György dögleletes tudománya után, az ifjú János király arra vetemedék, hogy már
becsülete sem volt előtte senkinek, ha csak szentháromság tagadó nem volt.”[3]
1566.
november 30-án a szebeni részországgyűlés 17. cikkelyében, János Zsigmond úgy
rendelkezett, hogy vallási ügyekben mindenki „az egy választott püspökhöz, György superintendenshez, és az ő tőle
választott papokhoz hallgassanak, akik pedig ezeket megháboríttatnák
hitetlenségnek poenájával büntessenek.”[4] Tehát mindenki a vallás dolgában „az egy választott püspök” Blandratától és a
tőle választott prédikátoroktól függ. Aki nem engedelmeskedik, az a hűtlenség
bűnébe esik, amit fej- és jószágvesztéssel bűntettek.
Bethlen Gábor fejedelem pedig megtiltotta, hogy a csíki ferencesek vagy katolikus papok Moldvába menjenek.
Nem említi azt sem, hogy a Jászvásári latin nyelvű gimnáziumot Beke Pál és Dézsy Márton magyar jezsuiták alapították és tartották fenn Lupu Vazul idejében. Csak a lengyel jezsuiták befolyásáról szól a cikk írója. Azt mellőzi, hogy a protestantizmus sorvasztotta el a moldvai katolicizmust és akaratán kívül átjátszotta a moldvai magyar missziót az olasz minoritáknak. Ez tény.
Csak két évszázad után jött az 1880-as évek nacionalizmusa Camilli-vel az élen.
1991-ben és 2015-ben pedig a Vatikánon kérni számon, a magyar misét - ez a történelmi múlt nem ismerése vagy tudatos félrebeszélés!
Most a közelmúlt eseményeire is rá kérdezek, és azt hiszem jogosan:
Miért nem kérik számon dr. Martoni János volt magyar külügyminiszteren, hogy amikor jóváhagyta a Gyulai Román Ortodox Püspökséget, akkor miért nem kérte cserében a moldvai csángók magyar nyelvű oktatásának biztosítását. Mert ha van magyar óvoda és iskola, csak akkor lehet a magyar egyházi nyelvet is megtanulni, azzal pedig a magyar nyelvű liturgiát bevezetni.
Óvoda és iskola nélkül nem működik az egyházi liturgia - ezt végre meg kellene értse a mai hőbörgő, tápos "elit" is.
Sajnálom, hogy 2015-ben ilyen sánta cikket közölt honlapján az erdély.ma.
[2] „Alig három hétre a végzés után 1566.
április 7-én, virágvasárnapján a papság és a hívek a szokásos virágvasárnapi
körmenetre kivonultak a székesegyházból és oda többé vissza nem is térhettek. A
székesegyház haldoklása tovább folytatódik, elhagyatva áll, csonkán, torony
nélkül, majd 1600 tavaszán födele is beszakad és így pusztulásnak indulva éri
meg az 1618-ik esztendőt, amikor is Bethlen Gábor parancsot ad a vár
újjáépítéséhez, de elegendő kő nincs a javításhoz, elrendeli a székesegyház
lebontását és köveinek a várba való beépítését.” Bethlen később helyébe palotát
épített magának. Lásd: A nagyváradi egyházmegye történelmi sematizmusa. Szerk. Fodor József. Nagyvárad 2003.
17.
[3] Cserei Farkas: Geographia Mariana Regni Hungariae 1780. = Bálinth János: i.m. 28–29; Testimonium Illmi Dni
quondam Wolfgangi Cserei. De origine processionis ex devotionis Pentecostalis.
= GyÉL 356/1780.
A teljes írás itt olvasható:
A csángók évszázadok óta kérik a Vatikánt, hogy biztosítson nekik misét saját anyanyelvükön – a Szentszék azonban soha nem hallotta meg kérésüket. A 17. századtól a csángók lengyel, olasz, bosnyák papokat kaptak, magyar anyanyelvűek csak elvétve jutottak el Moldvába – a 19. századtól pedig a papok már kifejezetten tiltották is a csángóknak, hogy anyanyelvükön gyakorolják vallásukat.
1991 nevezetes esemény volt a magyarországi katolicizmus történetében: Budapestre látogatott a pápa. Sokan szerették volna látni-hallani a környező országok magyar katolikusai közül is, s minthogy a korábbi politikai prés lazulni látszott, néhány százan Moldvából is érkeztek. A moldvai csángó zarándokok egy lengyelül – azaz a pápa anyanyelvén – írt kérelmet adtak át II. János Pálnak. A kérés így szólt: „Segíts nekünk, Szentatyánk, küldj nekünk magyar papokat!” A 16. század óta keletkezett források azt bizonyítják, hogy a kérés nem új: a csángók időről időre kérték Rómát, küldjenek olyan papokat nekik, aki érti anyanyelvüket. Mindhiába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése