2015. 07. 14.

A globalizáció zseniális értékelője



A 20. századig az Isten és ember központú világrend uralkodott. Ezt vallották az egységes Európa megálmodói és elindítói is. 
Napjainkban egy másik világrenddel, a globalizációval szembesülünk. Globalizáció alatt a különböző társadalmi rendszerek (gazdaság, politika, kultúra, kereskedelem, kommunikáció, stb.) nemzetközi összefonódását értjük, aminek sok előnye és hátránya van. E folyamattal szemben jelenleg nincs hasonló erejű kontroll, ami az emberi jogokat, érdekeket, értékeket védené. De rengeteg társadalmi megmozdulás van, amelyek a globalizáció káros következményeire próbálják felhívni a figyelmet és tenni ellene, javítani a rendszeren, kiküszöbölni a hibákat. 
Hogyan értékelné a „modern világ” sajátos jelenségeit Jézus? 
Hogyan hangzanának buzdító és vigasztaló tanításai, meg elmarasztaló kritikái, melyeket bizonyára most is példabeszédekbe öltöztetne? 
Ezekre a kérdésekre keresi és találja meg a lehetséges választ P. Henri Boulad, az arab származású jezsuita szerző, a Jézus napjainkban c. könyvében. 
Ezekben a napokban – írja – Jézust meghívták az ország médiaközpontjába, hogy szóljon a rádió és TV alkalmazottjainak közösségéhez.
Bevezetőül körülvezették az épületekben és mindent alaposan megmutogattak: a számos stúdiót, a tekintélyes vetítőtermeket, az ultramodern irodahelyiségeket; a speciális műhelyek és számítógépek biztosították az összeköttetést a földi antennákkal és műholdakkal, amelyek a világ bármely részéről képesek voltak venni az adásokat. Képernyők, kamerák, telefon- és fax-készülékek sorban egymás mellett; mindegyik villogott, mozgott és lüktetett. 
Az alkalmazottak kíváncsian figyelték Jézust a szemük sarkából, a Mestert láthatóan lekötötte, amit látott, és ennek örültek. 

Ezután a nemzetközi rádiós értekezletek termébe mentek és Jézus beszélni kezdett hozzájuk. Csodálkozását fejezte ki a mesés munka láttán. Megdicsérte, hogy a médiaközpont egészen rendkívüli eszköz, hogy az öt földrészt szüntelenül kapcsolatban tartsa, és hogy elérjék az embereket mindenhol. Ez hozzájárul, hogy a nagy emberi család kialakuljon, mint ahogyan én annak idején álmodtam a világról és szívből hirdettem is: törekedjetek együtt e cél elérésére! Keressétek az egységet!
Önöknek köszönhetően az egész emberiség egyetlen szövetségbe egyesülhet, és egyre fokozódó mértékben vállalhatja az egymással való szolidaritást és testvéries magatartást. De így van ez? Elegendő lenne egy tökéletes hírközlő rendszer sűrű hálózatával körül venni bolygónkat és a legkisebb híreket is pillanatok alatt a legtávolabbi helyekre is eljuttatni? Tényleg elég ez? Nem. Ez a hálózat csupán eszköz egy cél szolgálatában. Milyen cél ez? Az egész emberiséget felölelő család kiépítése. Önök értékes és gyors kapcsolatokat hoznak létre – ez az Önök szerepe. Az enyém az, hogy az egész technikai szövevénybe lelket leheljek. Én vagyok a lelke ennek a hálózatnak, én vagyok a szellemi világosság, amely minden embert megvilágosít (Jn 1,9).
Ha az emberi szellem középpontjából nem világít ki ez a fény, ha szeretetnek ez a lángja nem lobog az ember mélyén – más szóval: ha az én isteni életem nincs jelen az ember legbensejében mint egzisztenciálisan megtapasztalható valóság, akkor a magas civilizáció legfantasztikusabb elektronikus csodái sem lesznek képesek az embereket egységbe vonni. Még műholdak bekapcsolásával sem. Sem ma, sem holnap, sem holnapután.
A dolgok csak belülről bontakoznak ki, mint a virágnál látni. És ez a „legbelső” – én vagyok. Minden, ami lényeges, csakis a szívek központjából sugárzik elő. És ez a „központ” is én vagyok. Következőleg a centrumból kell elkezdeni mindent, hogy majd a célnál befejeződjenek. 
Ámde a világ – úgy látszik – ezt még nem fogta fel. Hiányzik belőle ez a lelki szubsztancia, ezért a sok jó igyekezet végül megmarad a külsőségeknél, vagy elvész a mellékes dolgokban. Én vagyok az a lelki többlet, amelyre a világnak szüksége van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése