Félelmetes, ha valaki
bezárul Isten előtt, mert ezzel önmaga számára hatástalanítja Isten segítségét.
Isten szava ilyenkor máshol fejti ki termékenyítő hatását, abban aki meghallgatja
és megszívleli üzenetét. Másképpen mondva, a föld azoké lesz, akik nem az élet
ellen tesznek, hanem elfogadják a gyermeket. Csupán földi célokban és ösztönös
kívánságokban elmerült emberek nem szívesen hallgatják Isten figyelmeztető
szavát (Ám 7,12-15). Ezt a próféták, az apostolok előfutárai és nyomukban az
Egyház is megtapasztalta igehirdetése során. A hinni nem akarók mindig találtak
valami kifogásolni valót az üzenetben vagy személyükben. Salamon király halála
után, Jerobeám elszakította az északi országrészt Júdeától, és két szentélyt
létesített: egyet Dánban, a másikat Bételben. Így akarta megakadályozni, hogy
alattvalói ne zarándokoljanak Jeruzsálembe és ne érintkezzenek testvéreikkel.
(A román politika hasonlóképpen járt el a
moldvai csángókkal. Azért hogy Csíksomlyóra ne jöjjenek, két búcsújáróhelyet
létesített: az egyiket északon Kacsikán, a másikat Bákó mellett Baráton, és
őket oda irányították.) A két királyi szentélyben fizetett
papok és próféták tanítottak. Kr. előtt a 8. században, Izrael bukása előtt
(721) Isten prófétákat küldött népéhez, nem is egyet, hanem négyet: Ámoszt,
Ozeást, Izajást és Mikeást. Ámosz (Kr. e. 750 k.) Júdeából származott, fügetermesztéssel és
pásztorkodással foglalkozott. Őt az Úr, nyája mellől hívta: „Menj, prófétálj
népemnek, Izraelnek!” (Ám 3,7-8).
Ámosz a rábízott üzenetet közvetítette és sorsát az
Istentől megszólítandó közösség szolgálatába állította. Isten ítéletét hirdette
a szociális igazságtalanságok, a pogány kultusz terjesztése és a királyi
fényűzés miatt. Beszéde a bételi papság ellenszenvét váltotta ki, ezért Amacja
pap kiutasítja. Ő azonban nem hajlik, szilárdan kitart elhivatottsága mellett,
egyedül Isten szavát akarja közvetíteni.
Jézus az apostolok szétküldésével az örömhírt
megsokszorozva terjeszti (Mk 6,7-13). Kettesével küldi tanítványait
próbamisszióra. Hármas feladatuk kimondottan lelki: hirdessék a megtérést,
űzzék ki a gonosz lelkeket és gyógyítsák meg a betegeket. Függetlenséget és szerénységet
kíván tőlük. Támaszkodjanak teremtő igéjére. Isten országának hirdetését a
földi javak helyes használata által is jelenítsék meg. A másik ember lelkében
hatást, változást csak a Szentlélek segítségével érhetnek el.
Isten úgy
szeretett, hogy a semmiből hívta elő a világot. Jézusnak semmije sincs, mégis
mindene megvan, mert mindig kísérik emberek. A kereszten is „eszköztelenségével”
váltott meg. Örömhírének továbbadásában mi felhasználjuk az aktuális emberi
tudás eszköztárát, de ezt csak olyan mértékben, hogy a szegények – akiknek nem
jut ezekből, akiket a világ tett ilyenné – ne féljenek megszólítani minket.
A bűnös úton meggazdagodott embereket még
nehezebb evangéliumi szegényekké változtatni. De Istennek semmi sem lehetetlen,
és biztos, hogy menteni akar minden embert (Ef 1,3-14). Azokat is akikről mi
már lemondtunk.
„Menj, prófétálj
népemnek!” Ám 7,15
Darvas-Kozma József
Előző vasárnapi gondolat: Közel az éghez és a néphez
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése