Mindnyájuknak köszönöm

Kedves Köszöntőim!

Hálatelt szívvel köszönöm születésnapomra küldött sok-sok jókívánságot.
Kezdő papként a hét mindennapjára valamilyen szándékot ajánlottam fel. A szerdán végzett zsolozsmámat és napi munkámat mindazokért ajánlom fel, akikkel valaha találkoztam vagy találkozni fogok, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz indulatúak irántam.
Tudom, hogy akik az  Istent szeretik, azoknak minden javukra válik (Róm 8,28), így mindenki valamilyen formában hatással volt/van/lesz rám, hogy a Reményik fogalmazta bennem szunnyadó "istenarc"-nak legyen reneszánsza.
Szombaton este bemutatott szentmisét, valamint vasárnap két szentmisét mindazokért ajánlottam fel, akikkel Isten útjain emmauszi-tanítványként  kapcsolatba kerültem, mert neveltek, tanítottak, találkoztunk, levelezünk,... :-) Értetek is, akik ezt olvassátok.
 "Amikor születtem, nem jeleztek nagyot/ messiás-mutató különös csillagok,/ csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok./ A többiek láttak egy síró porontyot,/ de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,/ mintha babusgatná a szép napkorongot." (Mécs László)  
Szent Jakab apostol ünnepén születtem, édesanyám névnapjára. Isten gyermeke augusztus 20-án, országalapító Szent István királyunk ünnepén lettem. Mindazt a jót, amit szüleimtől, családomtól kaptam különös köszönettel szoktam kifejezni édesanyám köszöntésekor. A tegnap is ezt tettem:
"Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden szín mézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom."

Kedves Köszöntőim!
Mindenik köszöntőm sorait elolvastam, képét megnéztem. Személyesen is kezdtem válaszolni, mert ez is fontos eleme a baráti szeretetnek. Igen, de a 200 köszönet nyilvánításom után mégis feladtam, mert eszembe jutott népköltésünk újévi köszöntője: "Kicsi vagyok, székre állok, Onnan egy nagyot kiáltok, hogy mindnyájan meghalljátok: Boldog új évet kívánok!" Most nem székre állok, hanem a hálózat útján mondok Mindnyájatoknak, kicsiknek és nagyoknak, a közeli és távoli ismerőseimnek egy nagy köszönetet, hogy rám gondoltatok és kívánságotokat Isten elé vittétek. Jóleső érzéssel fogadtam, és kívánom, hogy Mindnyájatok életét ragyogja be Isten felmérhetetlen  szeretete.
Életemet Isten segítségével továbbra is népem széleskörű szolgálatába állítom, de szürke szavak helyett érzéseim, törekvéseim kifejezésére segítségül hívom a piarista paptanár, költő, Sík Sándor - Ments meg Uram! - című versét:

A virágtalan, gyümölcstelen ágtól

A meddőségtől, lanyhaságtól,

a naptalan és esőtelen égtől;

Ments meg Uram a szürkeségtől!

Édes az ifjak méntás koszorúja,

Fehér öregek aranyos borúja,

Virága van tavasznak, télnek;

Ne engedj Uram, koravénnek!

Csak attól ments meg, keresők Barátja,

Hogy ne nézzek se előre, se hátra.

Tartsd rajtam szent, nyugtalan ujjad,

Ne tűrd, Uram, hogy bezáruljak!

Ne hagyj Uram, megülepednem,

sem eszmében, sem kényelemben.

Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,

S nem vágyni többre kis mái magamnál.

Ha jönni talál olyan óra,

hogy megzökkenne vágyam mutatója,

Kezem kezedben ha kezdene hűlni,

Más örömén ha nem tudnék örülni,

Ha elapadna könnyem a más bűnén,

A minden mozgást érezni ha szűnném,

Az a nap Uram, hadd legyen a végső:

Szabadíts meg a szürkeségtől!

Isten éltessen!