3. A legszeretettebb emberi tulajdonság a szerénység. Egy társaságban ügyesen
hallgatni és elmésen bólogatni, ez a társalgó tehetség legmagasabb foka. Sohase
gondoljuk, hogy azt az embert, aki mások iránt figyelmességből hallgatásra
ítélte magát, ostoba lenne, vagy
megvethető, amiért előzékenyen szóhoz jutni enged másokat. Nincs korona, mely
annyi díszt adhatna az embernek, mint a szerénység. A szerénység volt és marad egyike a legszeretettebb emberi
tulajdonságoknak, az ilyen eljárás tapintatát mindenki érzi és hálával
jutalmazza. Viszont, ha mindenáron fölényesen tündökölni és fényleni akarsz a
társaságban, tehetségedet úgy tekintik, mint a szemtelenség egyik faját,
szellemi fölényedet egyenesen személyi sértésnek minősítik, s így nem lesz
ürügy, amit kisebbítésedre elő ne hoznának. Vagyis nem elég előnyös
tulajdonságokkal bírni, okosan kell felhasználni őket, mint a görög bölcs
mondta: Vannak alkalmak, mikor
a legnagyobb okosság abban áll,
hogy úgy teszünk, mintha semmit sem tudnánk. Mivel
sok ember nincs e finom bölcsességnek birtokában, innen a magyarázata, hogy
némely ember minden kötelessége mellett is elszenvedhetetlen, másik minden
hibája mellett is kedves. Innen érthető, hogy vannak, akik fényes tehetségükkel
nem jutnak előre, a közepesek elfoglalják előlük az élet napsugaras oldalait,
mert az emberek csak azokat engedik előbbre lépni, akiktől nem félnek, hogy útjukat
keresztezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése