Féltékenység

Thomas Hobbes (1588-1679) angol gondolkodó hirdette: Homo homini lupus – ember embernek farkasa. (Mindenki harca mindenki ellen.) Ezt még fokozni is szokták egy-egy közösségben. A mai olvasmányban (Ám 7,12-15) Amacja a bételi szentély papja féltékeny Ámosz prófétára. A féltékenység az irigységnek egy fajtája: Irigyli mástól a szeretetet, az emberek elismerését, a sikert. Mindennt fösvényen csak magának akar. Sok baj forrása a féltékenykedés. Az ilyen ember elrontja a maga és mások életét. Képes megölni a legjobb viszonyt, sok bűnbe esik.

A féltékenységre való hajlam már gyermekkorban jelentkezik. Sok gyermek nehezen tűri, hogy szülei szeressék testvérét is, pajtásától pedig azt kívánja, csak vele legyen jóban. Okos neveléssel segíteni kell ezen. Sok jövendőbeli bajt lehet így megelőzni.

Házastársak között van jogos féltés is. Férjnek, feleségnek nincs joga beleegyezni a másik hűtlenségébe, házasságtörésébe. Ez bűnpártolás lenne. De jogos féltés esetén sem szabad oktalannak lenni.  A semmiségeket nem szabad felfújni.A szakadást helytelen viselkedéssel nem szabad mélyíteni. Nem biztos, hogy a sírás, pörölés, jelenetrendezés célravezető eszköz. Imádkozni kell, hogy eltaláljam a helyes magatartást.

Házastársak és szülők gyakran egészen ki akarják sajátítani maguknak azt, akit szeretnek. Féltékenyek a barátokra, munkára, hobbira, újságra, mindenre. Pedig senki sem gondolhatja komolyan, hogy ő maga egy másik ember minden igényét kielégíteni. Ezt majd csak az Isten tudja a mennyben.

Ha úgy érzi valaki, hogy házastársát a kellő mértékben sem tudja lekötni, akkor is, a nyílt féltékenykedés nem szokta javítani, inkább csak rontja a helyzetet. Imádság, önvizsgálat, tanácskérés, szent okosság, valódi jóakarat kell ilyenkor. És főleg őszinte, nem önző szeretet.

Szent Pál írja a Szeretet himnuszban: „A  szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély” (1Kor 13,4). Az oktalan féltékenység nem szeretet, hanem önző birtoklási vágy. Ez pedig nem számíthat viszontszeretetre.

Idézetek:

A féltékenység önértékelési zavart bizonyít, de semmi esetre sem szeretetet vagy szerelmet.
(Popper Péter)

Nincs lealacsonyítóbb fájdalom, mint a féltékenység. (Anatole France)

A tisztán szerető női szívnek kötelessége a féltékenység. Abban a női szívben, amely nem féltékeny, egy csomó közöny is lakik. (Eötvös Károly)

Az igazi féltékenység mindig növeli a szerelem érzését. (Stendhal)

Van a féltés... Nem az öncélú, nem az, ami nem féltés, hanem féltékenység, amely birtokolni akar, kisajátítani. Hanem az, amelyik önmagadért félt. Amikor minden porcikám, minden lélegzetvételem, szívdobbanásom arra vágyik, hogy adhasson neked. A féltés, amelynek egyetlen célja, hogy élj, hogy szabad légy, és boldog. A féltés, amely akkor boldog, ha téged is annak lát, annak tud. És ezért mindenre képes, mindenre hajlandó. A féltés, amely azért szenved, mert te szenvedsz. A féltés, amely akkor is ad, ha távol vagy, ha nem lehet melletted, ha csak töredékét adhatja önmagának. A féltés, amely gyengéden óvni akar téged. A féltés, amely türelmes, amely vár, vár, vár... Igen, van ilyen féltés. (Csitáry-Hock Tamás)

Aki féltékeny jobban nyomoz, mint az FBI és jobban hallucinál, mint egy drogos.

Vicc

A féltékeny feleség egy cetlit talál a férje zsebében, rajta egy telefonszámmal. Felveszi a telefont, beüti a számot, majd amikor felveszik, köszönés és bemutatkozás nélkül belevisít:
- Mindent tudok, te cafka!
Mire a válasz a kagylóból:
- Rendben van, de akkor miért tetszett a tudakozót hívni?