Ha minden jussunkból kivettetünk

Az első világháborút követően Erdély kis létszámú magyar falvai vezetők nélkül, pap és tanító nélkül maradtak. A betolakodó új hatalom elüldözte őket, vagy ellehetetlenítette megélhetésüket. 

Nagy Ödön ref. lelkész, Szórvány és beolvadás című tanulmányában említi (In: HITEL - Kolozsvár 1935–1944. II. kötet. Szerk. ZÁHONY Éva, Tanulmányok, repertórium, Győr 1991, 149–150.), hogy húsz év alatt a Mezőség 25 ref. egyházközsége pusztult el és 24 vált szórvánnyá. Oka részben, hogy nem volt tanító „kinek ajakán az ige-virág magyarul terem”, s nem volt lelkész, aki vasárnapról vasárnapra összegyűjtse a szétszóródott nyájat.  

Nem vált valóra Reményik Sándor elszántsága:

Ha nem lesz többé iskolánk...

Ha egyszer nem lesz többé iskolánk,
- Nem lesz üvegház gyönge palántáknak, -
Ha nem lesz tanterem,
Hol a tanító nyíló ajakán
Az ige-virág magyarul terem,
Ha nem lesz többé szentesített mód
Oktatni gyermekünk az ősi szóra,
Ha minden jussunkból kivettetünk:
Egy Iskola lesz egész életünk,
S mindenki mindenkinek tanítója.

Bölcsek leszünk, szentek leszünk,
Hogy gyermekeink lelkéhez közel,
Mindíg közel legyünk.
Nem leszünk semmi más:
Hitben, hűségben, tisztaságban
Egymásnak folytonos példaadás.

És esküszünk
Mindenre, ami szent nekünk:
így, iskolátlanul
Egymásból olyan nemzedéket nevelünk,
Hogy mind az idők végezetéig
Megemlegettetünk.