Nem vagy szabad, ha el nem olvasod... Az Egyház minden
évben üdvös böjtöt hirdet. Hamvazószerdán el is kezdtük a negyvennapos
nagyböjti szent időt. Mi hisszük, hogy a szentségi böjt végén részesülünk a
szabadság és szeretet Húsvéti misztériumában.
1. Az igazi áldozat az Isten iránti szeretetet tükrözi (MTörv 26,4-10). Minden áldozat külsőleg, testben vállalt jel, mely az
élő Istennek szóló odaadás megnyilvánulása. Egyszerűen szólva hitvallás.
Mózes halála előtt intelmet intéz a
néphez, hogy az ígéret földjének első termésének legjavából hála- és engesztelő
áldozatot mutasson be Istennek. Ez legyen Isten iránti ragaszkodásuk és
szolgálatuk jele. Az adomány mellett legyen ott a szóbeli „hitvallás”, amely az
üdvtörténet összefoglalása. Ezt egyéni formában mondják el, de közösségi
értékű, mert a választott nép hálás örömét tárja Isten elé.
2. Jézus első primicíája, hogy legyőzi a gonosz kísértését (Lk 4,1-13). Szent Lukács
evangéliumát a negyven napos időszakkal kezdi Jézus három évet felölelő
messiási működését, és Húsvéti feltámadása utáni jelenéseket a negyvenedik nappal,
a menybemenetellel fejezi be. Az Isten Fia megváltó művének gyümölcse az ember célba
érése, megistenülése.
Jézus háromszori megkísértésében a
sátán elgondolása szerint diadalmas és dicsőséges karriert kínál, amivel
Jézust, s utána a történelemben zarándokló Egyházat és tagjait letérítheti
Istentől kapott küldetése egyenes útjáról. A kísértő még nem tudja, hogy kivel van
dolga, ezért puhatolózva mondja: „ha Isten Fia vagy”.
Első kísértés: ne élj nyomorult éhezőként,
hanem csodatevő erődet testi igényeid kielégítésére használd, ne törődj
másokkal. Jézus válaszában nagyobb értékre utal: „Írva van, nemcsak kenyérrel
él az ember!”
A második kísértés: keresd a földi
hatalomat és dicsőséget. Ennek hódolj, mert „én kaptam meg” –
mondja a kísértő. Ez hazugság, mert hogyan kapta meg? Az első emberpár Istentől áldásként a
növekedést, a sokasodást és a világ urává levést kapta. A sátán ezt az embertől
hazugsággal elrabolta. S mint orvgazda ezzel próbál magának minden időben alattvalókat
keríteni.
Ha Jézus behódolna a világi
hatalomért, elárulná prófétai küldetését és fellázadna Isten ellen. Jézus
feletet világos, hódolni csak Istennek szabad: Uradat, Istenedet imádd és csak
neki szolgálj!
A harmadik kísértés: magad légy a
látvány. Még az Írást is idézi: ha leveted magad a templom párkányáról, akkor is
angyalok fognak fenntartani.
Jézus, aki az Atya által él, nem a
látványra törekszik. De nem adja fel messiási küldetését, hanem rendre utasítja a
kísértőt és feltárja kilétét: Ne kísértsd a te Uradat, Istenedet!
Jézus messiási feladata kezdetén már
legyőzte a sátánt azzal, hogy elutasította az álmessiások útját, a földi jólét, hatalom, dicsőség keresését és a behódolást. Az Atya akaratát teszi, ami „írva van”. Jézus a
küzdelmes tanítás, példaadás és vezeklés útjára lépve, dicsőítette meg az Atyát
és szerzett nekünk üdvösséget.
A gonosz lélek ma is három fronton
támad: a test kívánságát (érzékiséget), a szemek kívánságát (bírvágyat, luxust) és az
élet kevélységét (az Istenbe vetett bizalom helyett az önzést) próbálja felébreszteni
bennünk, különböző módon és eszközökkel. Ezzel egy a célja, hogy
kihúzza hitünk alól a talajt, s kétségbeesésbe vagy a vakmerő bizakodásba
kergessen.
Védekezési stratégiánk egyszerű:
minden próbálkozás mögött le kell leplezni ezt a hátsó szándékot, és újra meg újra
meg kell erősíteni bizalmunkat Istenben. Nem fogcsikorgatva kell böjtölnünk és
küszködnünk, hanem szüntelenül Isten arcát kell keresnünk. Megtörténhet, hogy
elbotlunk, a lényeg az, hogy Istenbe gyökerező hitünket fel ne adjuk. Ha a hit és a
bizalom belegyökerezik életvitelünkbe, látszólag rángathat ide vagy oda a sátán, valójában
nem tudd helyünkről kimozdítani, s kénytelen megszégyenülten eltakarodni.
3. A sátán fölött az győzedelmeskedik, aki hisz a feltámadt Jézusban (Róm
10,8-13). Mi, akik közösségre léptünk Krisztussal, ápoljuk barátságunkat Vele a kiengesztelődés,
az eucharisztia és életünk felajánlása által. Aki Jézussal jár, mindennap
győzedelmeskedik a sátánon, és megigazult, szabad emberként tud élni itt és az örökkévalóságban.
