Európai Máriás Háló Csíksomlyón

Az Európai Máriás Háló résztvevői Máltán 2013-ban.

Rendkívüli esemény házigazdája lesz az 500 éves Szűzanya-szobor tiszteletére jubileumi évet hirdető csíksomlyói kegyhely: 2014. szeptember 16–19. között a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány ősi szentélye látja vendégül a huszonkét európai nemzeti Mária-kegyhelyet tömörítő Európai Máriás Háló tizenhárom országának kegyhelyigazgatóit, képviselőit.

Az évente sorra kerülő rendezvényen Európa legnagyobb Mária-szentélyeinek vezetői megosztják egymással tapasztalataikat, megbeszélik a hívek szolgálatával kapcsolatos legfontosabb kérdéseket, megoldásokat keresnek a felmerülő problémákra. A tapasztalatcsere mindig egy előzetesen megadott téma szerint zajlik. Az idei év témája: zarándokutak Kelet- és Közép-Kelet-Európában, különös tekintettel a Mária Útra. A konferencia első napján, szeptember 17-én a Jakab Antal Tanulmányi Házban Jakubinyi György gyulafehérvári érseknek, Zsigmond Barna Pálnak, Magyarország csíkszeredai főkonzuljának és Antal Attilának, Csíkszereda alpolgármesterének a köszöntője után a témában két előadás hangzik el: Szabó Tamás, a magyarországi Mária Rádió és a Mária Út Egyesület elnöke A Mária Út – Közép-Európa zarándokútja, Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus püspök Bizánci rítus a XXI. században címmel tart előadást, amelyet beszélgetés követ arról, hogy a téma miként jelenik meg egy-egy ország nemzeti kegyhelyének életében.

Szeptember 18-án a kegyhelyképviselők beszámolóira kerül sor. A résztvevők ismertetik egymással az elmúlt év kiemelkedőbb eseményeit, megfogalmazzák dilemmáikat, meglátásaikat egy-egy általuk tapasztalt jelenség kapcsán. Más országok szervezői gyakorlatához igazodva a csíksomlyói ferencesek is kulturális programok (kegyhely- és egyházmegyei ismertető, csíkszeredai városnézés, kirándulás az ezeréves gyimesi határhoz) keretében gondoskodnak arról, hogy Banneux (Belgium), Brezje (Szlovénia), Czestochowa (Lengyelország), Einsiedeln (Svájc), Fatima (Portugália), Knock (Írország), Levoca, azaz Lőcse (Szlovákia), Loreto (Olaszország), Máriapócs, Mátraverebély-Szentkút (Magyarország), Mellieha (Málta), Vilnius (Litvánia) és Zarvanyica (Ukrajna) képviselői megtapasztaljanak valamit abból a kulturális-történelmi örökségből, társadalmi kontextusból és mentalitásból, amelynek összefüggésében Csíksomlyó hatása évszázadok óta megvalósul.

Csíksomlyó 2005-től tagja az Európai Máriás Hálónak. A Székelyek Nagyasszonyának szentélyét az elmúlt években Máriapócson, Knock-ban, Vilniusban, Zaragozában, Czestochowában és Gibraltárban fr. Tímár Sándor Asztrik egykori, Walsinghamben, Rómában és Máltán fr. Urbán Erik jelenlegi kegyhelyigazgató képviselte. A jelentős európai Mária-kegyhelyekből álló hálóban kifejtett tevékenységének tízedik esztendéjében érte Csíksomlyót a megtisztelő felkérés, hogy a rendezvény házigazdája legyen.

Borsodi L. László
ferences sajtóreferens

Szívük egy részét adták

Az isteni gondviselésből alakult ez a kapcsolat. Nagyon fontos, hogy a két kegyhely együtt akar működni Mária tiszteletében – fogalmazott Marian Waligóra, a czestochowai kegyhelyigazgató. A lengyelországi egyházi méltóság a csíksomlyói kegyszobor másolatának átadásakor beszélt a Jasna Góra-i zarándokhelyről, illetve a csíksomlyói ferencesekkel kialakított baráti kapcsolatról.

Marian Waligóra, a czestochowai kegyhelyigazgatóNemrég számoltunk be a Budapestről elindult Fekete Madonna-zarándoklatról, melynek során vonattal szállították a lengyelországi Czestochowába a csíksomlyói kegyszobor másolatát. A lengyelországi pálos és csíksomlyói ferences kegyhely közötti kapcsolat tavaly pünkösdkor kezdődött. Akkor a lengyelországi pálosok a Fekete Madonna kegykép hű másolatát adományozták a kegytemplomnak. A szeretet és barátság ajándéka nem maradt viszonzatlanul: múlt héten a csíksomlyói Mária-szobornak a marosszentannai Demeter József által készített mérethű másolatát vehették át a lengyelországi pálos szerzetesek. A kegyszobor a több mint hétszáz zarándokot szállító, a budapesti Misszió Tours Utazási Iroda által szervezett különvonattal érkezett a lengyelek lelki központjába.

Nemcsak a lengyelek nemzeti kegyhelye

„Az ilyen nagyszabású zarándoklatok azt mutatják, hogy Jasna Góra nem csak a lengyelek nemzeti kegyhelye” – fogalmazott a zarándoklat egyik programja után Marian atya. A kegyhelyigazgató hozzátette, a történelem folyamán úgy alakult, hogy a czestochowai kegyhely a lengyel nép szentélyévé vált. „Úgy látjuk azonban, hogy ennek a kegyhelynek az élete folyamatosan változik. Számos más nemzetiségű zarándok érkezik hozzánk, ezek közül jelentős csoportot képviselnek a magyarok. Számunkra nagy élmény ez” – magyarázta a pálos atya.
Az egyházi méltóság szerint az, hogy az elmúlt két évtizedben egyre jelentősebb és egyre nagyobb a Fekete Madonna tisztelete, leginkább Boldog II. János Pál pápának köszönhető. „Ő volt az, aki igazán híressé tette ezt a kegyhelyet. Jóleső érzés például emlékezni arra, hogy 1991-ben itt tartották meg a világifjúsági találkozót” – említette az atya. Mint kiemelte, történelmi jelentőségű, és a kegyhely életében meghatározó esemény volt, hiszen az volt az első alkalom, hogy az egykori Szovjetunió országaiból származó fiatalok a pápával találkozhattak. „Nagyon fontos számunkra egyébként az az együttérzés, ami a magyarokban van irántunk. Minden zarándoklat alatt érezni barátságukat és támogatásukat” – mondta a kegyhelyigazgató.

Kölcsönösen építik a Mária-tiszteletet

Marian atya elmondta, Budai Lászlónak, a Misszió Tours Utazási Iroda vezetőjének, illetve Székely Jánosnak, Esztergom-Budapest római katolikus segédpüspökének volt az ötlete a kölcsönös ajándékozás, amit mindkét rész szívesen felkarolt. „Ami fontos, hogy a két kegyhely együtt akar működni Mária tiszteletében. Mi pálosok nagyon örülünk annak, hogy ilyen szép Mária kegyszobrot kaptunk. Úgy érzem, isteni gondviselésből alakult ez a kapcsolat, hiszen a lengyelek egyik legfontosabb szimbólumát vittük Csíksomlyóra, és ugyanilyen lelkülettel az erdélyi magyarok szívük egy részét hozták erre a kegyhelyre” – zárta a beszélgetést a pálosok kegyhelyigazgatója.

A Fényes Hegy

A Jasna Góra-i pálos kolostor – magyar jelentése Fényes Hegy – Lengyelország legnagyobb tisztelettől övezett zarándokhelye Częstochowa városban, a Warta folyónál. Az épületegyüttes részben gótikus, részben barokk stílusú. A kolostor a lengyel vallási és nemzeti szabadság szimbóluma. Itt található Európa egyik legismertebb Szűz Mária-ábrázolása, a częstochowai Fekete Madonna-ikon, amely az 1382-es alapítás körül került a kolostorba. A Mária-kép csodáiról több hír kering. Az egyik szerint minden pénteken a vecsernye idején egy angyal keze a leplet levette róla, szombaton azonban ugyanazon időben újra letakarta. Teljes 24 óráig ragyogott a kép, nappal akár a nap, éjjel akár a hold. II. Gergely pápa Germán konstantinápolyi püspökhöz írt levelében pedig azt írja, hogy ahányszor a várost saracenusok vagy más hitetlenek ostromolták, a polgárok, bízva Mária védelmében, a képet az ájtatosok éneke és imája közben körülhordták, s mindig megmenekültek a veszedelemtől.

Rédai Botond - zarándok, újságíró

Csíksomlyóra zarándokolunk

Pünkösdre készülünk. Ilyenkor zarándokútra indul a székelység, hogy köszöntsük a Csíksomlyói Szűzanyát. Jön a magyarság is mindenünnen a csíksomlyói Szűzanyához. Zarándokolunk. 

A zarándoklás egyidős az emberiséggel. Már az Ószövetség ősi zarándokhelyei Betel, Gilgál, Siló, majd Jeruzsálem vonzották a híveket, ahová egész Izrael elzarándokolt, hogy az Úr jelenlétében megerősödjék. Zarándokzsoltárban zengték: „Boldog ember, akinek te vagy erőssége és zarándok útra indítja szíve” (Zsolt 84 [83],6).

Ki is a zarándok? Az újszövetségi zarándok szoros értelemben szent helyet (kegyhelyet, búcsújáró vagy zarándokhelyet) egyénileg vagy közösségben, lelki szempontok miatt fölkereső hívő, aki célját elérve hazatér. A kegyhely az a templom vagy szent hely, ahová egy csoda vagy történelmi vonatkozás miatt hívők sokasága zarándokol a helyi ordinárius jóváhagyásával. A kegyhelyeken bőségesebben kínálják fel a hívőknek az üdvösség eszközeit, Isten igéjének buzgó hirdetésével, a liturgikus élet megfelelő előmozdításával, főleg az Eucharisztia és a bűnbánat szentsége útján, valamint a népi vallásosság jóváhagyott formáinak ápolásával. 

A búcsújáró hely az, amelynek látogatásával búcsú nyerhető. A búcsújárás alkalom az elmélyedésre, imádságra, bűnbánatra, ájtatos cselekedetekre és beszélgetésekre. Erőpróbája a testnek és a léleknek a gyaloglás, utazás, egymással törődés, éjszakai virrasztás, böjtölés és más fáradalmak által. A nép egyik legnagyobb közösségi élménye.  

A zarándokhely az a szent hely, ahol Isten vagy valamelyik szentje megnyilatkozott, és ahol a hozzá folyamodók segítséget kapnak. A középkorban a zarándokok kezükben embermagasságú, keresztben végződő un. zarándokbotot, fejükön zarándok kalapot viseltek. Zarándok útra jámborságból, fogadalomból vagy vezeklésből indultak. A zarándoklat világszerte nagyon kedvelt vallásos megnyilvánulási forma, mert testében-lelkében foglalkoztatja az embert, fölébreszti a közösségi érzést, növeli a vallásosságot, megtapasztaltatja az áldozat erejét. A 4. századtól a híveket a Szentföld vonzotta, majd Szent Péter és Pál apostolok sírja Rómában, Szent Jakab sírja Compostellában. A későbbi évszázadok szentjeinek sírjai is erős vonzerőt gyakoroltak, mint pl. Szent István sírja Székesfehérváron, Szent Lászlóé Nagyváradon, Remete Szent Pál ereklyéje Budaszentlőrincen vagy Kapisztrán Szent János sírja Újlakon. Vannak kegyhelyek, melyek a Mária-tisztelet jegyében alakultak ki pl. Aachen, Altötting, Loreto, Mariazell, s a magyar kegyhelyek egy része is Boldogasszony, Fejéregyháza (Óbuda), Kalocsa, Lőcse, Máriagyüd, Máriavölgye, Mátraverebély-Szentkút, Máriaradna stb.  

Csíksomlyóra az 1345. évi székely győzelem emlékére naponta is sokan elzarándokoltak fogadalomból, majd VIII. Ince pápa 1484-ben a pálosoknak pünkösd szombat és vasárnapra adott teljes búcsúja a Salvator kápolnához vonzotta  a híveket, és az 1567. május 17-én, pünkösd szombatján a Tolvajos-tetőn kivívott győzelem fénye terült Csíksomlyóra és megkapta különös történelmi patináját. Azóta a legnagyobb odaadással, a Szentlélek vezetésével zarándokolunk Csíksomlyóra katolikusok és  katolikus gyökerű keresztények pünkösd szombatján, mert ez is szent örökségünk. Ugyanitt keresztény hitünk megvallása mellett tanúságot teszünk a magyar nemzet egységéről. Itt a Szentlélek felszítja bennük az istenszeretetet, feltárja előttünk Isten belső, isteni életét. Ugyanakkor megnyit, közlékennyé tesz az emberek felé és arra képesít, hogy mi is beszéljünk az Isten csodás tetteiről, valamint irántunk való szeretetéről. Átalakít minket, mint az apostolokat és képessé tesz az Isten által reánk bízott feladatok teljesítésére. A Salvator-hegyen 1876-ban a gyergyóalfalvi hívek állította emlékkereszt szövegével kérjük: „Isten, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben”, hogy rajtunk is beteljesedjen a Szűzanya oltalma alatt az idei pünkösdi búcsú mottója: „Boldog vagy, mert hittél!” (Lk 1,45) Ezzel pedig Isten ránk árasztja a jó kedvet, bőséget, s a víg esztendőt.
D-K. József

Forrás: Krisztus világa, 2013. májusi szám 2. old

A csíksomlyói pünkösdi búcsú

Csík benépesítése mindenképpen a kora Árpád-korban megkezdődött. A 11. században már megszervezett vármegye és egyházszervezet nyomait tárták fel a régészek. A Nagysomlyó-hegyén állt a királyi vár, Somlyóvára (röviden Sóvár), ennek nyugati részén a bencés (?) monostor. Az 1241-es mongol pusztítás után kibontakozott az élet. A Csíki-medence ma is létező plébániái szerepelnek az 1332-1334-es pápai tizedjegyzékekben. A Károly Róbert uralkodása alatt elkezdődött egyházi, gazdagsági fejlesztést és biztonság politikát fia, Nagy Lajos (1342-1382) sikerrel folytatta. Mindjárt koronázása után elzarándokolt Nagyváradra, Szent László sírjához, akit példaképének tekintett. Egyetlen magyar király sem látogatta meg annyiszor Erdélyt, mint Nagy Lajos. 1345 és 1366 között évente többször is. 

Az erdélyi vajdaságot legkiválóbb hadvezéreire és államférfiaira bízta, akik egyben székely és szász ispánok is voltak. Tette azért, mert uralkodásának kezdetén az ország moldvai részén megtelepedett tatárok, 1342–1345 között évente többször is betörtek Csíkba, raboltak, gyilkoltak és pusztítottak. Ezért a lakosság feladta Felcsík vásároshelyét és létrehozták az új vásároshelyet, Csíkszeredát.  

A király nevében Lackfi Endre székely ispán 1343-tól kezdve kisebb-nagyobb sikerrel vezetett hadat a tatárok ellen. 1345-ben a tatárok támadásra készültek, amikor Nagy Lajos a támadást megelőzendő, utasítja Lackfi Endrét és Istvánt, hogy 40.000 könnyűlovas székely haddal indítsanak támadást a tatárok ellen. A bősz ellenséget az országhatárnál támadták meg. „A tatárok megpróbálják nyílaikkal elborítani a magyarokat, ezek annál keményebben állnak ellent, mert feltették magukban, hogy a régi vereséget megbosszúlandó, vagy győznek, vagy meghalnak... A tatárok vezérét, Atlamost elfogják, és amikor visszavonulót fújnak, a táborba viszik, és rögtön lefejezik. Az ellenség táborát kifosztják, zászlait megszerzik, a foglyok megszámlálhatatlan sokaságát megkötözve elviszik Visegrádra a királyhoz. A Lajos nevében  kivívott győzelmet megünneplik, és ... háromnapos hálaadást rendeznek.” Moldva benépesítése ettől az időtől vette kezdetét. A februárban kivívott nagy győzelem emlékére, a székelyek és ispánjuk, Lackfi Endre fogadalomból Csíksomlyón monostort építettek a pálosoknak. Hasonlóan cselekedett Lázár Egyed csíki kapitány Szárhegyen. 

Régészeti kutatás igazolta, hogy a csíksomlyói első monostor és a Salvator-hegyi Salvator-kápolna a 14. század közepéről való. A székelyek Lackfi Endrével az élen még 1352-ben Litvániában is győzelmet arattak. Ennek emlékére alapította Nagy Lajos a márianosztrai monostort. A csíksomlyói pálos monostor fogadalmi szentély volt, amelyet a hívek naponta felkerestek. A pálos monostort 1421-ben a törökök, majd 1430 és 1432-ben a törökök és a szövetségükben levő tatárok dúlták fel. A pusztulást csak a Salvator-hegyi remeteség vészelte át. A csíksomlyói romos monostort 1442-ben Hunyadi János erdélyi vajda és Újlaky Dénes pápai biztos az obszerváns ferenceseknek adta át, akik nyomban az újjáépítéséhez fogtak. Nem volt könnyű feladatuk, épp megsegítésükre IV. Jenő pápa 1444. január 27-én kelt levelében július 2-re, Sarlós boldogasszony napjára hét évi búcsút engedélyez azoknak, akik meglátogatják az újraépülő templomot, adományokkal segítik és szentségekhez járulnak. A pápai bulla kiemeli, hogy oda „a lelkes hívek sokasága fogadalomból szokott elzarándokolni, és naponta se szűnnek felkeresni.” 

Az 1475-ös szentévben IV. Sixtus pápa, megadta azt a kegyet, hogy minden pálos templomban, kápolnában elnyerhető a szentévi búcsú. Ezzel a Salvator-kápolna jelentősége is emelkedett. VIII. Ince pápa 1484-ben pünkösd szombatra és pünkösd vasárnapra teljes búcsút engedélyezett a pálosok templomok és ima helyek számára. Ennek eredményeként fellendült a székelyföldi búcsús zarándoklat a Salvator-hegyi Salvator kápolnához. János Zsigmond fejedelem idején, az erőszakos reformátorok, élen Telegdy Mihály királybíróval, épp pünkösd szombatján akartak Csíkra törni, amikor a hívek a környékről és Gyergyóból Somlyóra zarándokolnak. 

Gyergyóalfalu  István nevű papja fellelkesítette a falvak népét, hogy mind jöjjenek Somlyóra és kérjék a Szent Szűz segítségét hitük védelmében. Az összegyűlt férfiak pedig Mikes kapitány vezetésével zászlós kereszt alatt, hadrendben vonultak a Hargitára, ahol 1567. május 17-én, pünkösd szombatján „vérükkel és véres fegyvereikkel” védekeztek. A Tolvajos tetői győzelmet a Segítő Máriának köszönték meg. Ettől kezdve az 1345. évi fogadalmi, az 1484. évi pálos pünkösdszombati és vasárnapi búcsúra egy újabb, az 1567. évi győzelem fénye vetült és megkapta történelmi patináját. 

Azóta a legnagyobb odaadással üljük meg nemzedékről nemzedékre pünkösd szombatját katolikusok és  katolikus gyökerű keresztények, mert ez is a múltunk részét képezi, ugyanakkor keresztény hitünk megvallása mellett tanúságot teszünk a magyar nemzet egységéről is. A kedves olvasó figyelmébe ajánljuk Darvas-Kozma József: A csíksomlyói pünkösdi búcsú eredettörténete című és A pálos rend története Erdélyben, Partiumban, Bánságban és Kárpátalján c. könyvét. 

Csíksomlyói Sarlós Boldogasszony

Nagy Lajos (1342-1382) sikerrel folytatta apja, Károly Róbert uralkodása alatt elkezdődött egyházi, gazdagsági fejlesztést és biztonság politikát. Mindjárt koronázása után elzarándokolt Nagyváradra, Szent László sírjához, akit példaképének tekintett. Egyetlen magyar király sem látogatta meg annyiszor Erdélyt, mint Nagy Lajos (1345 és 1366 között évente többször is). Az erdélyi vajdaságot legkiválóbb hadvezéreire és államférfiaira bízta, akik egyben székely és szász ispánok is voltak. Tette azért, mert uralkodásának kezdetén az ország moldvai részén megtelepedett tatárok, 1342–1352 között évente többször is betörtek Csíkba, raboltak, gyilkoltak és pusztítottak. Ezért a lakosság feladta Felcsík vásároshelyét és létrehozták az új vásároshelyet, Csíkszeredát. A király nevében Lackfi Endre vajda, székely ispán 1343-tól kezdve vezet hadat a tatárok ellen. 1345. február havában győzelmet arat a tatárok felett,  és neve ettől fogva lett közismertté az egész országban. 

A tatárok Magyarország ellen a legnagyobb támadást 1352-ben akarják indítani, ezért szövetkeztek a litvánokkal. 

Nagy Lajos a támadást megelőzendő, utasítja Lackfi Endrét és Istvánt, hogy a könnyűlovas székely haddal indítsanak támadást a tatárok ellen. A bősz ellenséget az országhatárnál támadták meg. „A tatárok megpróbálják nyílaikkal elborítani a magyarokat, ezek annál keményebben állnak ellent, mert feltették magukban, hogy a régi vereséget megbosszúlandó, vagy győznek, vagy meghalnak... A tatárok vezérét, Atlamost elfogják, és amikor visszavonulót fújnak, a táborba viszik, és rögtön lefejezik. Az ellenség táborát kifosztják, zászlait megszerzik, a foglyok megszámlálhatatlan sokaságát megkötözve elviszik Visegrádra a királyhoz. A Lajos nevében  kivívott győzelmet megünneplik, és ... háromnapos hálaadást rendeznek.” Nagy Lajos e győzelem emlékére megalapította a márianosztrai pálos kolostort Nagyboldogasszony tiszteletére. 

Mivel a székelyeknek döntő szerepük volt a győzelem kivívásában, ennek emlékére a király támogatásával Lackfi Endre és a székelyek Csíksomlyón megalapítják a pálos kolostort Szűz Mária tiszteletére. Ez a kolostor őrzi a székelyek nagy győzelmének emlékét. A monostor életében az első nagy pusztítás 1421-ben következett be, a legsúlyosabb 1432-ben történt. A kolostort elpusztították, csak a Salvator-remeteség élte túl. Hunyadi János vajda és Újlaki Dénes pápai megbízott 1442-ben a lerontott pálos monostort átadta az obszerváns ferenceseknek. A kolostor újraépítését, IV. Jenő pápa 1444-ben 7 évi búcsú engedéllyel támogatja. Brévéje szerint Csíksomlyóra „a hívek roppant nagysokasága szokott összeseregleni ájtatosság céljából, és naponta sem szűnik meg összejönni.”  

Sarlós Boldogasszony az aratás idején megült Mária ünnep.  Ennek titkáról az örvendetes rózsafüzér 2. tizedében elmélkedünk.

Csíksomlyón vitéz nagybányai Horthy Miklós

A csíksomlyói pünkösdi búcsú kapcsán azon magyar nagyságokra gondolok, akik a székely nép szenthelyén az elmúlt évszázad során megfordultak. Elsőként az ország-gyarapító kormányzó jutott eszembe, hisz a székelyek Szent László király óta olyan nagy ovációval senkit sem fogadtak mint Horthy Miklós kormányzót. A visszacsatolt országrészben, amikor megjelent, minden ember egy szív és egy akarat lett.
Egy ilyen kormányzóra lenne szükségünk, aki a népet összefogja, egy nagy célt tűzne elébünk, ami népünk boldogulását és jövőjét szolgálná. De sajnos, nem született ilyen kormányzó. Mindazok, akiket a forgandó szerencse a hírnév magasára repített 1989-ben, már leszerepeltek. Csalódást okoztak állhatatlanságukkal, mert a célt feladták, és önös érdekeik csapdájába estek. A népet pedig, mely a szétdarabolt ország újraforrasztását a magyar szent korona új ragyogásában szeretné látni, sajnos még jobban megosztják.

Hacsak a 20. századot nézzük, akkor keserű váddal illetjük a magyar baloldalt és a párizsi békediktátum urait. Ha a második világháborút követő időt tekintjük, akkor ismét találunk bűnbakot bőven, akik a párizsi tanácskozásra írásban kérték a Romániához csatolást. Ha 1989-et nézzük, azóta az egységes érdekvédelmi szervezetünk, az RMDSZ magas tisztségviselői közül is kiemelkedő Tőkés László, akit az egység emberének hittünk, kivált és csalódtunk benne, mert a megosztás embere lett. De ott van Szász Jenő is, aki a neki felajánlott képviselői állás helyett szenátorit követelt, és mert nem kapta meg, így hát különutas politikába kezdett, és még rosszabb állapotba sodorta az erdélyi magyarságot. És az anyanemzet mindenkori vezetői is tanulhatnának vitéz nagybányai Horthy Miklóstól, aki nem a megosztás, hanem a nemzet egyesítés híve maradt.
Ha a fentiek közül bármelyik is az egység dalnoka lenne, akkor tegye félre keserveit, mellőzöttségét, netán bosszúját, hogy ebben a lehetetlen helyzetben szolgálja az erdélyi magyarság egységét és javát.

A csíksomlyói pünkösdi búcsún a Magyarok Nagyasszonya áldását kérjük, s fogjuk kérni nemzetünk életére, és mindazokéra, akik a nemzet egységén, megmaradásán és boldogulásán fáradoznak.
Hetvenkét évvel ezelőtt, egyik megboldogult elődöm, Ft. Biró Ferenc főesperes köszöntőjét idézem, amit v. nagybányai Horthy Miklós kormányzó fogadásakor mondott. Fogadják szeretettel.

Csíki Lapok, 52. évf. 41. szám – Csíkszereda 1940. október 13.

„A csíkszeredai állomástól, Csíksomlyóig az úttest két oldalán katona-kordon mellett székelyek állottak sorfalat. A szőnyeggel borított állomáson hatalmas embergyűrű szorongott az épület és díszkapu körül, amikor megérkezett a Kormányzó úr vonata. A tömegen leírhatatlan lelkesedés vett erőt. Zúgott az éljen, az ünneplés. Egeket ostromolt a lelkesedés, mikor a Főméltóságú asszony a tegnap átnyújtott székely szőttesben lépett a Kormányzó úr mellé. Ekkora megtiszteltetésre nem gondoltak a székelyek. Meghatottan állott Biró Ferenc kerületi főesperes Magyarország első embere elé. Az oláhok bevonulásakor kegyetlenül végig vert felszentelt székely pap lelkében hatalmas csóvát vetett a kifejezhetetlen öröm. Gondolatait mélyen szántó szavakban fejezte ki.

Bíró Ferenc főesperes, plébános beszéde:

- Főméltóságú Kormányzó úr! A csíki székely papság nevében Főméltóságotokat, a papi lélek mélységes hódolatával és alázatával köszöntenem adatott. Szent István, Szent László, IV. Béla, Nagy Lajos, Hunyadi János és Hollós Mátyás szemével néz vissza magyar történelmünkre s a Mohács után kettészakadt nagy magyar gondolat újraforrasztását a magyar szent korona uj ragyogásában csodálattal, Isten iránti gyermeki lélekkel s Főméltóságod iránti törhetetlen ragaszkodással szemléli.

- Valóban – „hegyeket áthelyező hit” kellett ahhoz, hogy az állami összetételben megroppant s ugyanakkor kezén lábán trianoni műtétet szenvedett, hozzá beteg szívű magyar birodalom tört hajóját odáig lehessen kormányozni, ahová Főméltóságod Isten irgalmából elhozta. Akkor az ország aranyszájú Isten dalosával: Prohászka püspökkel együtt mi is aggódva imádkoztunk Főméltóságodért szívünk rejtekében. És ma, most, mikor Főméltóságod a magyar szent korona sugarában boldog szemeink előtt áll – felrakjuk Szent István királyunk e drága ereklyéjére 22 éves gyötrelmeinket, szenvedéseinket, megverettetésünket. Csak ilyen drága gyöngyöket adhatunk és szívrepesve várjuk az aranyvonatot, amely összeköti majd a megbűnhődött múltat s jövendőt itt, a csíki fenyvesektől körül sugárzott csíksomlyói szentélyében is, a Magyarok Nagyasszonyának, akinek anyai áldását kérjük s fogjuk kérni utolsó leheletünkig: Főméltóságodra, áldott hitvesére, immár nem árva népünk őrangyalára és édes gyermekeikre.

- Hadd zengjenek a csíki havasok örömtől mámorosan: vitéz Nagybányai Horthy Miklós, az ország-gyarapító éljen sokáig.
***