Charlie Hebdo

A Magyar Nemzetben (2015.01.09. - 7. o.) Lukács Csaba Mindennapi őrültségeink címmel leszögezi: a Charlie Hebdo szatirikus lap szerkesztőségében történt, tizenkét ember halálával járó hidegvérű mészárlás barbár dolog, jóérzésű ember számára felfoghatatlan cselekedet. A cikkíró azonban föltesz néhány kérdést: „Belefér-e a szólásszabadságba a provokáció, és hol a határ a bátor vicc és az ízléstelen, másokat tettre serkentő gúny között? Szabad-e tréfálkozni valakinek a hitével? Van-e érdemi különbség az erőszak áldozatán való nevetés és az öreg, beteg egyházfőn való élcelődés között?
A másik fontos kérdés Európa identitása. Ha egyik oldalról folyamatosan leépítjük a zsidó-keresztény gyökerekre emlékeztető hagyományainkat, mert másokat – például a mozlimokat – sértheti a kereszt, a vallásos tartalmú karácsony vagy éppen egy nemzeti zászló, akkor miért lepődünk meg, ha bepöccennek azon, hogy a hitükkel viccelődünk a Mohamed-karikatúrákkal?” Lukács rámutat arra, hogy a különböző vallási-kulturális hátterű emberek másképp reagálnak ugyanarra a dologra. „Egy vallásgyalázó rajz láttán egy szekularizált keresztény megvonja a vállát, vallásos társa esetleg bajszába dörmögi nemtetszését, de egy radikális iszlámhitű előveheti a Kalasnyikovot is… Úgy tűnik, egyszerűen áthidalhatatlan különbségek vannak vallások és kultúrák bizonyos rétegei között, és csak azt tudomásul véve lehet valamit kitalálni, ami közelebb hoz minket egymáshoz.” A szerző idézi a bibliai eredetű mondást: „Ki szelet vet, vihart arat.” (Óz 8,7) Hozzáteszi: „Lehet azon vitatkozni, hogy ki kezdte az egészet, és ki volt, aki csak visszaütött, de nagyon úgy tűnik, mindannyian benne vagyunk egy tornádóban.”


Ajánló: A LIBERTINIZMUS CSŐDJE - a párizsi tömeggyilkosság!

A LIBERTINIZMUS CSŐDJE - a párizsi tömeggyilkosság!

Hová vezet a nyakló nélküli szabadosság ?

Gondolatok a párizsi tömeggyilkosság lehetséges indítékairól.

Bármely az emberi életre törő erőszakos cselekedet az isteni és az emberi törvények szerint mélyen elítélendő és súlyosan büntetendő! Ugyanakkor nem árt mögéje nézni az ilyen cselekedeteknek, mint amilyen a január 7-i párizsi tragédia.

Úgy tűnik, hogy a CHARLIE HEBDO szatirikus hetilap évek, sőt évtizedek óta abból élt, hogy mindent és mindenkit kigúnyolt. De legalább banalizált, relativizált, kétségbe vont, vagy nevetség tárgyává tett. Gyakran olyan alapvető értékeket is, amelyek sokak számára nagyon fontos lelki fogódzókat jelentettek, amelyekbe belekapaszkodva az emberek elbírhatóbbá tudták tenni az életüket. A szabad és korlátlan véleménynyilvánítás jogára hivatkozva vontak kétségbe évezredes hiteket  és értékeket olyan emberek, akiknek minden szaváról messziről látszik és érzik, hogy a világon semmiben sem hisznek. Végtelen cinizmussal vették célba az embereknek egy Felsőbb Lénybe, annak a földi képviselőibe, az egyházakba vetett hitét és ezt nevezték szabadságnak! Egyik lapszámban az iszlámhitűeket, a másikban a katolikusokat, a harmadikban pedig az ő mércéjük szerint másként gondolkodókat "csinálták ki", minden kímélet nélkül. (Még azt is megengedték maguknak, hogy az egyik lapszám címoldalán a keresztrefeszített Jézusból csináljanak paprikajancsit!)
Egy szó mint száz: kihívták maguk ellen a sorsot, valószínűleg szándékosan tekintve el attól a ténytől, hogy ötmillió, többségében mélyen hívő muzulmán vallású ember él Franciaországban. Ezeket módszeresen megbotránkoztatták és megalázták. Vajon, így szándékozták az ötmillió iszlámhívőt a francia nemzetbe integrálni ? Úgy, hogy előbb a hitüket próbálták összetörni és megtaposni, hogy szégyelljék mindazt, amiben addig hittek ? Vagy megpróbálták bebizonyítani nekik, hogy ők az alacsonyabbrendűek, azokkal a felsőbbrendűekkel szemben, akik semmiben sem hisznek?
Franciaország - egyébként - több mint egy évtizede az európai integráció fékezője és botlasztója. Rendre elszabotálja azoknak a fontos szerkezeti reformoknak a bevezetését, amelyek lehetővé tennék a felzárkózását. Mert akkor többet és jobban kellene dolgozzanak a franciák. De körömszakadtáig ragaszkodnak a közös költségvetésből a kiemelt támogatásokhoz. Beengedték telepedni az iszlámvallású arabok millióit azért, hogy velük végeztessék el azokat az aljamunkákat, amelyekre ők a kezüket nem hajlandók rátenni.
A franciák - ugyebár - nem vállalnak gyermeket, de elvárják, hogy helyettük a muzulmán arab vagy afrikai származású anyák szüljenek... franciákat! A hanyatló és dekadens Franciaország egyedül a hitetlenségben és a cinizmusban jeleskedik, ami a morális összeomlás és csőd legfőbb jele és bizonyítéka.
De tovább menve és egy kis történelmi párhuzamot vonva: 1789, az a bizonyos nagy francia forradalom és a jakobinus diktatúra sűrűn és válogatás nélkül lecsapkodó nyaktilói nélkül talán soha sem jutott volna el Európa az 1917-es bolsevista forradalomig, a Gulágig és annak a sok millió áldozatáig. Ugyancsak: a francia nemzetállami őrület vezetett el a német és a többi nemzetállami tobzódásokhoz, a fasizmushoz, a nácizmushoz és a holokauszthoz. Európa szégyenéhez és megcsúfolásához a 2O. században! Az istentagadáshoz és az istentelenséghez. Az istenhit és az egyházak lejáratásához. Most íme, itt az eredmény!
A szabadosság impertinánciája, gúnyt űzni a másik ember - bármelyik ember! -  hitéből, hagyományaiból és világlátásából. Az ilyesmivel nem lehet - mert soha sem lehetett a történelem folyamán! -  büntetlenül játszani.   

**
Ajánló: Charlie Hebdo