Ami a testen és a lelken múlik

A feltámadás a kereszténység központi igazsága, a nagy örömhír, s mégsem járta át kellőképpen a keresztények gondolatvilágát. Éppen ezért halaszthatatlanul fontos a föltámadás tényét a mai ember gondolkodásmódján megközelíteni.

A világűrt és az atomok világát egyaránt kutató emberi elme sem birkózott meg a kérdéssel: mi az élet? Már csak ezért sem számíthatunk pontos válaszra, ha azt tudakoljuk, hogyan támad fel Jézus. Három napja merev tagjaiba, álló szívébe hogyan tért vissza az élet?

Az igazság az, hogy Jézus nem erre a világra, nem ebbe az életbe támadt fel: nem úgy, mint Lázár, a naimi ifjú, vagy Jairus leánya. A feltámadt Krisztus életerejét, életenergiáját nem a táplálkozás, a szervezetbe jutó kalóriák biztosították, hanem a lélek. A feltámadt Krisztus teste azonos volt ugyan a keresztről levett testtel, a szervezet működése, az emésztés, lélegzés még sem volt azonos a halál előttivel. Szervezete már nem működött földi organizmusok módján.

A feltámadt test élete más, mint a mi testünk élete.. Most a testen múlik megmaradásunk, a feltámadás után a lelken. Életünk most a test jegyében folyik, lehetőségeit és határait a test szabja meg. A feltámadás után már a lélek a döntő. Mostani életünk a test élete, noha lelkünk is van. Akkori életünk a lélek élete, noha testünk is lesz. Mai életformánk alapvetően a testé, a feltámadás utáni létformánk alapvetően a léleké.

Jézus feltámadását így fogalmazhatjuk meg: Jézus egyesítette testét a lelkével, de nem a test életére, hanem a lélek életére támadt fel. Testével mintegy a szellem létformáját öltötte fel. Teste mintegy átszellemült. Nem kötötték többé a test igényei, az anyag törvényei. A feltámadás utáni étkezése nem a rendes, hanem a rendkívüli tevékenységei közé tartozott (Lk24,41k). Ezért Krisztus áthatolása a zárt ajtón vagy falon igazában nem csoda, mert a feltámadt test számára éppen ez a természetes (Jn 20,19). Még azt is hozzá kell tenni, hogy a feltámadt Krisztus természete szerint láthatatlan, hiszen a láthatatlan lélek életformáját vette fel. Ezért tudott ismételten megjelenni az apostolok körébe és eltűnni szemük elől. 

Jézus Krisztus feltámadásával csak egy másik dimenzióba, létrendbe ment át, ami nem jelenti azt, hogy térben és időben eltávolodna (Mt28,20).

Az összeomlott élet romjain

Az összeomlott élet romjain lehetséges az újrakezdés. Jézus azért jött, hogy az embert megmentse. Megkeresztelkedésétől kezdve Isten irgalmasságát hirdeti. A népet most a jeruzsálemi templomban tanítja. Tanítása közben az írástudók és a farizeusok megzavarják (Jn 8, 1-11). Házasságtörésen ért asszonyt visznek eléje. Ítéletet várnak tőle. Biztosak abban, hogy Jézus önellentmondásba fog keveredni: Törvény vagy az irgalmasság. Bármit mond, azzal Jézust tönkre tudják tenni. Vádaskodhatnak ellene.

Jézus nyugodt. Lehajol és az ujjával írni kezdett a földön. Ellenfelei sürgetik a választ. Ekkor hangzik el a senki által nem várt válasz: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt és tovább írt a földön. Jézus felülmúlhatatlan pedagógiája szerint megszólaltatja a lelkiismeretet azokban, akik erkölcsi tönkretételére törnek. S anélkül, hogy egyetlen szemrehányó szót kaptak volna, a vádlók lassan eloldalogtak.

Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal. Ekkor fölegyenesedett és megszólította az asszony lelkiismeretét is: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?”      Jézus, az Ártatlan úgy szólítja meg a bűnöst, mint édesanyját: Asszony! A megalázott asszonynak visszaadja önbecsülését, talpra állítja. A bűnből kiemelkedve, újjá alkotott élettel válaszol és tesz hitvallást: „Senki, Uram!”

Jézus örök élet sarjaszt: „Én sem ítéllek el: Menj, de többé ne vétkezzél!” Itt a földön Jézus nem ítél el senkit, hanem megtérésre hív. Istennel akar találkoztatni, ezért rólunk szól a történet. Mindenki döntésében ott rejtőzik az ítélet és az irgalom: akar-e találkozni a bűnösök üdvösségéért életét adó Krisztussal, aki felkínálja az áldozatából fakadó szabadságot és a kegyelmet, hogy őt szeresse és „többé ne vétkezzék!”

Isten irgalma végtelen és megóv minket. A történet asszonya, ha Krisztus hozta életre figyel, akkor nem fog bűnbe esni. Még mi sem.

Ha a hitvestársak naponta figyelnek egymásnak odaadó és elfogadott életükre, akkor az a házasság mindennap a szeretet éltető forrása lesz.

Ha a keresztények naponta óvják a Krisztus által sarjadt kegyelmet, mint a kertész a friss oltásokat, akkor kibontakozó életük lesz.

Sem a múlt szép emléke, sem az eljövendő világ ragyogó látomása nem fog megmenteni a kísértésektől, csak ha látjuk naponta, hogy Krisztusba vetett hit által a szentháromságos élet (kezdeményezés-befogadás-közreműködés) sarjad bennünk.

Ápoljuk tehát naponta a krisztusi, hitvesi, családi, rokoni és közösségi kapcsolatunkat, hogy Istent dicsőítsük életünkkel.

Imádkozzunk népünkért:

Mindenható örök Atya, a Te kezedben van az emberek sorsa és Te szabod meg a népek jogait: tekints kegyesen reánk, akiknek jövőjét és boldogságát első szent királyunk a te Szent Fiad édesanyjának,  a mi Nagyasszonyunknak kezébe tette le.

Tekints reánk, válságos időket élő népedre, és áraszd ránk Szentlelkedet, hogy segítségével mindnyájan meglássuk az igazság útját, építsük nemzetünk egységét és szolgáljuk javát.

Adj, Urunk, vezetőinknek kellő bölcsességet és elszánt, erős akaratot, hogy a te szíved szándéka szerint előmozdítsák a szociális igazságosságot és az emberhez méltó életet.

Világosíts meg és támogass minket, hogy szentjeink és nagyjaink példája nyomán felelősséget érezzünk szülőföldünkért és a szükséget szenvedőkért. Kérünk, áldd meg mindennapi fáradozásunkat, hogy az a Te dicsőségedre és ami boldogulásunkra váljék.

Magyarok Nagyasszonya Csíksomlyói Boldogasszony, Szent Mihály arkangyal, Szent István király, Szent László király -  könyörögjetek érettünk a mi Urunk, Jézus Krisztusnál. Ámen.