Született: 1966. május 5.
2002: Spányi Antal megyéspüspök pappá szenteli.
2002-2003: Dunaújvárosban káplán.
2003-2007: Budaörsön káplán.
2007-től: Szigetszentmiklóson plébános.
Csíksomlyóra is zarándokló pap.
A szíve leállt: 2012. október 11-én. Élt 46 évet.
Temetése 2012. október 30-án, kedden, 14 órakor lesz a szigetszentmiklósi Szent Miklós Plébánián.
Akit az Úr szólított - hivatásáról egyik prédikációjában a következő különös történetet osztotta meg a hívekkel.
“Egy fagyos decemberi hajnalon, a volt Mártírok útja a csúszós macskaköveire leereszkedő ködben egy fiatalember kószált kissé céltalanul, hogy kiszellőztesse a fejét. Az egyébként néptelen úton, a hajnali ködből egyszer csak idős asszonyok alakjai tűntek föl, akik mind ugyanabba az irányba igyekeztek. A fiatalembert elfogta a kíváncsiság, vajon hova igyekeznek ezek az asszonyok ebben a hajnali órában. Meg is szólította egyiküket és megkérdezte, hogy hova mennek ebben a cudar időben ilyen korán. „Rorátéra, hajnali szentmisére.” – hangzott a válasz. „Jöjjön velünk!” – invitálták az asszonyok. Nem kellett sokat győzködni, azonnal csatlakozott hozzájuk.
Gyerekkorában nem volt idegen számára Isten háza, járt oda eleget az édesanyjával, amíg élt. A fiú érettségi után pincérnek tanult, most is egy éjszakai műszakot követően hozta erre a lába. Észre sem vette és máris ott ült a templomban, értette és követte a misét, olyan természetesen kapcsolódott bele az imádságba, mintha évek távolából forrna össze a régi fohász. Másnap már eltökélten tette meg a kitérőt a templomhoz, az idős asszonyok mutatták a neki szánt padot.
Mély nyugalom szállta meg ezután minden alkalommal a templomban, s valami furcsa vágyakozás a teljességre. Addig azt érezte, méghozzá egyre jobban, hogy üresség tátong a lelkében. A ferences házfőnöknek beszélt arról a meglepő hívásról, amit legbelül hallott. A szerzetes atya várakozásra intette, hiszen mindketten kezdték érteni, az Isten valami új útra kezdi hívni. Érlelő időt szánt a fiatalembernek, hogy a megszólításra igaz választ tudjon adni. Az idő szelíd türelemmel fogta közre őt, letisztította indulatait, fegyelmezte akaratát, hogy aztán annál szilárdabb elhatározásra bírja. Végül papi szemináriumba jelentkezett, s néhány év múlva pappá is szentelték.
A fiatalembert Linde Lászlónak hívták és most itt áll előttetek.”
Hívei vallomásából:
Isten üzenetének közvetítője
Áldott tehetségének köszönhetően az evangéliumi felolvasásokon túl, prédikációiban sokak számára tudta az Isten testre szabott üzenetét közvetíteni. A szentmisék után gyakran megkeresték, hogy megköszönjék azokat a szavakat, gondolatokat, áttételes üzeneteket, amit úgy éreztek, hogy választ, segítséget nyújt az aktuális élethelyzetükre.
Kiváló szervező, közösségépítő
Valamennyi helyen, ahol szolgált remek közösséget épített maga köré...
Áldásos működésének köszönhetően egyházközösségünk létszáma jelentősen megnövekedett, az átlagéletkor alapján inkább “idősnek” nevezhető közösség jelentős mértékben megfiatalodott.
A templom megszentelt tere számos kulturális eseménynek (koncert, hangverseny, kórustalálkozó, stb.) adott otthont. Gyakran hívott neves vendég atyákat (a ferences Böjte Csaba testvér, a kamiliánus Alfréd atya, stb.). Mindezek mellett a papi utánpótlást is olyannyira szívügyének tekintette, hogy frissen avatott papokat hívott első misézni, emellett támogatta a fiatal kispapokat, diakónusokat.
Akit az Úr most másodszor is szólított
A mi Laci atyánk, szeretett plébánosunk elérte élete célját, meghívást kapott az örök életre. Hiszek abban, hogy bebocsátást nyert a mennyek országába.
RIP