Ferenc pápa homíliája Pünkösdvasárnap

„Újdonság, összhang, küldetés” – ez a három szó foglalja össze a Szentlélek működését
A Szentatya szentbeszédében nemet mondott a partikularizmusokra, az egyházzal párhuzamos utakra, amelyek megosztottságot okoznak. A Szent Péter téret zsúfolásig megtöltöttek a világ minden részét képviselő mozgalmak, új közösségek, világi társulások tagjai, akik a Hit éve alkalmából zarándokoltak el az Örök Városba. A Szentatyával együtt misézett 70 bíboros és püspök, valamint 400 pap.
Homíliájában Ferenc pápa a Szentlélek kiáradásáról elmélkedett, amelyet a feltámadt Krisztus vitt véghez az egyházban. Kegyelmi esemény volt, amely betöltötte a jeruzsálemi Cenákulumot, hogy azután elterjedjen az egész világon. A jeruzsálemi Cenákulumban az apostolok értelmét és szívét pontosan meghatározható, konkrét jelek ejtették ámulatba: mint az égből támadt zaj, a heves szélvész, a fellobbanó tüzes nyelvek, amelyek mindegyikükre leereszkedtek és eltöltötték őket a Szentlélekkel.
A Szentlélek szólásra indította őket: a magukétól eltérő nyelveken beszéltek a tömeghez Isten nagy tetteiről. Mindnyájan új tapasztalatban részesültek. De mi készen állunk erre az újdonságra? – tette fel a kérdést a pápa. Az újdonság mindig kissé félelemmel tölt el bennünket. Nagyobb biztonságban érezzük magunkat, ha mindent ellenőrzésünk alá vonhatunk, ha mi tervezzük meg életünket saját koncepcióink, bizonyosságaink, ízlésünk szerint. Ez történik Istenhez fűződő kapcsolatunkban is. Követjük és befogadjuk őt egy bizonyos pontig; azonban nehezünkre esik, hogy maradéktalan bizalommal ráhagyatkozzunk, hogy a Szentlélek legyen életünk lelke, vezére minden választásunkban – mondta a pápa.
Félünk attól, hogy Isten új utakra vezessen bennünket, hogy ki kelljen lépnünk gyakran korlátolt, bezárt, önző látóhatárunkból, és megnyíljunk Isten horizontjainak.
Az újdonság, amit Isten életünkbe hoz, nem önmagáért való, nem arra szolgál, hogy leküzdje az unalmat, mint ahogy ez gyakran történik napjainkban. Isten újdonsága adja meg számunkra a valódi örömet, lelkünk békéjét, mert Isten szeret minket és csak javunkat akarja.
Nyitottak vagyunk-e Isten „meglepetéseire”? – hangzott a pápa újabb kérdése. Vagy bezárkózunk félelemmel telve a Szentlélek újdonsága előtt? Bátrak vagyunk-e, hogy új utakra lépjünk, amelyeket Isten újdonsága kínál fel, vagy védekezünk mulandó struktúrákba zárkózva, amelyek elveszítették a befogadás képességét?
Ha a Szentlélek látszólag felfordulást kelt az egyházban a karizmák és ajándékok különbözőségeivel, mindez az ő működésével nagy gazdagságot okoz, mert a Szentlélek az egység Lelke, ami nem uniformizálást, hanem összhangot jelent. De csak a Szentlélek tud ilyen módon működni.
Amikor a különbözőségekre törekszünk és bezárkózunk saját partikularizmusunkba, exkluzív csoportunkba, megosztottságot okozunk; amikor mi akarunk egységet teremteni emberi terveink szerint, végül uniformizálunk, mindent egyformává teszünk.
Ha együtt haladunk lelkipásztoraink vezetésével, akik sajátos karizmával és szolgálattal rendelkeznek, ez a Szentlélek működésének a jele. Az egyház az, aki elhozza Krisztust és elvezet Krisztushoz; a párhuzamos utak veszélyesek – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa, arra figyelmeztetve a mozgalmakat és közösségeket, hogy ne lépjenek túl az egyház tanításán és az egyházi közösségen.
Tegyük fel a kérdést: nyitott vagyok a Szentlélek összhangjára, leküzdve az exkluzívizmus, az elkülönülés minden formáját? Hagyom, hogy Ő vezessen az egyházban és az egyházzal? A Szentlélek révén lépünk be az élő Isten misztériumába. Megment bennünket egy gnosztikus és önreferenciális egyháztól, amely bezárkózik saját korlátai közé.
A jeruzsálemi Cenákulum Pünkösdje olyan kezdet, amely tovább folytatódik – mondta a pápa, majd feltette az utolsó kérdést: Vizsgáljuk meg: hajlamosak vagyunk-e arra, hogy magunkba, csoportunkba zárkózzunk, vagy pedig hagyjuk, hogy a Szentlélek megnyisson bennünket a küldetésnek?

(vm) VR

Ferenc pp homíliája ápr. 29-én

A pápával együtt misézett Domenico Calcagno bíboros, a dikasztérium elnöke, valamint Francesco Gioa érsek, a Peregrinatio ad Petri Sedem szentszéki intézmény elnöke.
Homíliája elején Ferenc pápa az első olvasmányból, Szent János első leveléből vett szavakat elemezte: „Isten világosság, benne nyoma sincs a sötétségnek”. A Szentatya hangsúlyozta: mindnyájunk életében vannak sötét foltok, olyan pillanatok, amikor mindent sötétség borít, még lelkiismeretünket is. Azonban ez nem azt jelenti, hogy a sötétségben járunk. Sötétségben járni annyit jelent, hogy meg vagyunk elégedve önmagunkkal, meg vagyunk győződve arról, hogy nincs szükségünk az üdvösségre. Ez jelenti a sötétséget! Amikor valaki ezen az úton, a sötétség útján halad előre, akkor nem könnyű visszafelé fordulni.
Ezért János evangelista így folytatja: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság” (1Jn 1,5-2,2). Tekintsetek bűneitekre, tekintsünk bűneinkre: mindnyájan bűnösök vagyunk. Ez a kiindulási pont. De ha megvalljuk bűneinket, Jézus hűséges és igazságos, olyannyira, hogy megbocsátja azokat és megtisztít bennünket minden tisztátalanságtól.
Amikor az Úr megbocsát nekünk, igazságosságot szolgáltat – folytatta homíliájában Ferenc pápa –, elsősorban önmagának, mert azért jött el közénk, hogy üdvözítsen minket és megbocsásson nekünk, egy atya gyengédségével befogadva gyermekeit. Az Úr gyöngéd azokkal, akik félik őt, akik hozzá mennek. Gyengéden mindig megért minket, azt a békét akarja nekünk ajándékozni, amit csak Ő adhat. Ez történik a kiengesztelődés szentségében, akkor is, ha gyakran azt gondoljuk, hogy a gyóntatószék egyfajta ruhatisztító, amely kitisztítja piszkos ruháinkat.
A gyóntatószék azonban nem ruhatisztító, hanem az a hely, ahol találkozunk Jézussal, azzal a Jézussal, aki vár minket és elfogad bennünket olyannak, amilyenek vagyunk. „De Uram, hallgass meg, én ilyen és ilyen vagyok….” Szégyelljük kimondani és vállalni az igazságot, hogy ezt és ezt tettem, gondoltam.
A szégyenérzet valódi keresztény és emberi erény – mondta Ferenc pápa, majd így folytatta: nem tudom, hogy olaszul hogy mondják, de nálunk azokat, akik nem tudnak szégyenkezni azokat „szégyentelennek” nevezik. A szégyentelen nem képes rá, hogy szégyellje magát, pedig a szégyenérzet az alázatos ember erénye.
Bíznunk kell, mert amikor vétkezünk, van védelmezőnk az Atya mellett: „Jézus Krisztus, az igazságos”. Ő az, aki megvéd minket az Atya előtt és gyengeségeinkkel szemben. Szükség van azonban arra, hogy az Úr elé álljunk bűneink igazságával, bizalommal és örömmel, szépítgetés nélkül. Soha nem kell kiszépíteni tetteinket Isten előtt! A szégyenkezés erény: „áldott szégyenkezés”. Ezek azok az erények, amelyeket Jézus kér tőlünk: alázat és szelídség.
Az alázat és a szelídség mintegy a keresztény élet keretét alkotják. Jézus vár bennünket, hogy megbocsásson nekünk. Feltehetjük neki a kérdést: gyónáshoz járulni nem olyan, mintha kínzópadra mennénk? Nem! Meggyónni azt jelenti, hogy dicsőítjük Istent, mert engem, bűnöst Ő üdvözített. Azért vár rám, hogy megbotozzon? Nem! Gyöngéden megbocsátja bűneimet. És ha holnap ismét vétkezem? Menj el újból minden nap! Ő mindig vár ránk. Ez az Úr gyöngédsége, alázata, szelídsége.
„Imádkozzunk az Úrhoz, hogy adja meg nekünk ezt a kegyelmet, ezt a bátorságot, hogy mindig Hozzá forduljunk az igazsággal, mert az igazság világosság. Ne a féligazságok vagy hazugságok sötétségével menjünk Istenhez! Adja meg nekünk az Úr ezt a kegyelmet!” – zárta e fohásszal homíliáját Ferenc pápa.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Ferenc pp bérmálási homíliája

„Isten erőt ad, hogy az árral szemben haladjunk” – a pápa április 28-án, vasárnap délelőtti homíliája

A Szent Péter téren tartott ünnepélyes szentmisében  Ferenc pápa 44, a világ minden részéről érkezett hívőnek, főleg fiatalnak kiszolgáltatta a bérmálás szentségét. A tavaszi napsütésben fénylő Szent Péter teret mintegy 70 ezren töltötték meg.

Szilárdan és biztos reménnyel folytassátok a hit útját: az Úr erőt ad ahhoz, hogy az árral szemben haladjunk – buzdította a fiatalokat Ferenc pápa. A 44 hívő a bérmálás szentségének felvételével kifejezte, hogy maradéktalanul és szabad döntés alapján csatlakozik a keresztségben kapott hithez. A bérmálkozók, akiknek életkora 11 és 55 év között van, a világ számos részéről érkeztek, olyan környezetekből, ahol háború dúl, ahol a keresztények üldöztetést szenvednek hitük miatt, de a gazdag Nyugat is jelen volt, mint például az olaszországi Emilia tartomány, amely csak nehezen áll talpra a tavalyi súlyos földrengés után.

Ferenc pápa mindannyiukat arra buzdította: tegyék fel életüket a „nagy ideálok” megvalósítására. Követni az Urat, hagyni, hogy Lelke átalakítsa lelkünk „sötét zónáit”, azokat a magatartásainkat, amelyek nem felelnek meg Isten tervének, hagyni, hogy lemossa bűneinket, ez olyan út, amelyen sok akadállyal találkozunk. Ezek egyrészt rajtunk kívül esnek, a világban vannak, amelyben élünk. Azonban bennünk is jelen vannak, szívünkben, amely gyakran nem ért meg minket.
A nehézségek, a küzdelmek részét képezik annak az útnak, amely elvezet Isten dicsőségéhez, mint ahogy Jézus is a kereszten dicsőült meg. Mindig fogunk találkozni nehézségekkel életutunkon! Azonban ne veszítsük el a bátorságot: velünk van a Szentlélek ereje és legyőzi küzdelmeinket – mutatott rá homíliájában a Szentatya.
A Szent Péter tér minden sarka tele volt lelkes, főleg fiatal hívőkkel. A pápa őket és a bérmálkozókat arra szólította fel, hogy szilárdan tartsanak ki a hit útján és bízzanak reménnyel telve az Úrban.
„Jól figyeljetek ide, fiatalok: az árral szemben haladni jót tesz a szívnek, de bátorság kell hozzá és Ő megadja nekünk ezt a bátorságot. Nincsenek nehézségek. Nincs olyan nehézség, küzdelem, értetlenség, amely félelmet ébresztene bennünk, ha egységben maradunk Istennel, mint ahogy a szőlővesszők kapcsolódnak a szőlőtőhöz; ha nem veszítjük el a Vele való barátságunkat, ha egyre több helyet biztosítunk számára életünkben.
Akkor is, és főleg akkor, ha szegénynek, gyengének, bűnösnek érezzük magunkat, mert Isten erőt ad gyengeségünkhöz, gazdagságot ad szegénységünknek, megtérít és megbocsátja bűneinket” – mondta közvetlen szavakkal Ferenc pápa a fiatalokhoz fordulva. Istennel nagy dolgokat vihetünk végbe, érezteti majd velünk azt az örömöt, hogy tanítványai, tanúi vagyunk.

**
Mély meghatottság tükröződött a bérmálkozók arcán, amikor a pápa kiszolgáltatta számukra a hitüket megerősítő szentséget.
Ahogy Salvatore Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke a szertartás elején a pápát köszöntő beszédében elmondta: a Hit évében fiatalok ezrei gyűltek össze a Szentatya körül. Mindannyian idén részesülnek, vagy már részesültek a bérmálás szentségében. Elkísérték őket papjaik, szüleik, katekétáik hogy tanúsítsák a közösen végigjárt utat, amelyet ez a mostani pillanat megkíván.
A Hit évében nem hiányozhatott ez a jel, amely mindenki figyelmét felhívja annak a jelentőségére, hogy minden nap megerősítse a keresztségben kapott hitét. A világ minden részén élő fiatalok képviseletében egy kis csoport most a Szentatya kezéből fogadja majd a Szentlélek pecsétjét. Csakúgy, mint pünkösd napján, a Szentlélek bőségesen kiárad majd rájuk és mindnyájunkra, hogy termékennyé tegye az egyházban és a világon a Feltámad Krisztusról tett tanúságot.
Az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk, hogy az első pünkösdkor jelen voltak „pártusok, médek, elamiták, Mezopotámia, Júdea, Kappadócia, Pontusz, Ázsia, Frígia, Pamfilia, Egyiptom és Líbia” lakói. Ezeket a neveket ma számos más helyettesíti.
A fiatalok a következő országokat képviselik: Kongó, Libanon, Nigéria, Brazília, Zöldfoki-szigetek, Argentína, Olaszország, Madagaszkár, Németország, Kolumbia, Franciaország, India, Portugália, Egyesült Államok, Románia, Fülöp-szigetek, Írország, Kína, Srí Lanka, Spanyolország, Fehéroroszország, Tonga. Változnak a nevek, de érintetlen marad az a valóság, ami ma a szemünk előtt végbe megy.
Mint az első pünkösd napján, most is arra kaptunk meghívást, hogy higgyünk és megtérítsük szívünket, hogy befogadjuk magunkba Isten Szavát, kegyelmét, amely átalakít, és amely életet ad. Fisichella érsek arra kérte a Szentatyát: fohászkodjon a Szentlélekhez, hogy bőségesen árassza el kegyelmével ezeket a fiatalokat és töltse el őket hét ajándékával, különös tekintettel a lelki erősségre, hogy életük során mindig vissza tudjanak térni ehhez a pillanathoz.
Az egyházban mindig találják meg azt az erőt, amely támaszt nyújt a fárasztó, de örömteli úton, amely tanúsítja, hogy az Atya irgalmas szeretetének élő jelei vagyunk – mondta a pápát köszöntő beszédében Salvatore Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke.
Délután a megbérmáltak a VI. Pál teremben gyűltek össze közös ünneplésre. A találkozó alkalom volt arra, hogy meghallgassanak három tanúságtételt. Egy 34 éves kínai társuk, Huan Guozhi, aki a keresztségben a Pál nevet kapta, hazájában szerzett tapasztalatait mondta el. A 18 éves Malia Petulisa Malani Tonga szigetéről, beszámolt arról, hogy hogyan tért meg édesapja, miután ő sokat imádkozott ezért, valamint Adriana Trujillo, bogota-i katekéta mondta el tanúságtételét.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Ferenc pp homíliája

Április 26-án, pénteken reggel Ferenc pápa bemutatott szentmiséje alkalmával a  Szent Márta Ház kápolnájában mondta: „A hit nem elidegenedés, hanem az igazság útja Isten csodálatos arcának megpillantására. A hit útja arra készíti fel szívünket, hogy meglássa Isten csodálatos arcát”. Ez alkalommal a Vatikáni Tipográfia, a Csendőrség és az Apostoli Szentszék munkaügyi osztályának egyes alkalmazottai vettek részt a szertartáson.
Ferenc pápa napi evangéliumi részletből idézte Jézus szavait, amelyet tanítványaihoz intézett: „Ne nyugtalankodjék a szívetek” (Jn 14,1). Jézus ezen szavai valóban gyönyörűek – mondta a Szentatya. A búcsúzás alkalmával Jézus tanítványaihoz beszél, szavai szívből jönnek. Tudja jól, hogy tanítványai szomorúak, ezért intézi hozzájuk ezeket a szavakat. Barátként, a lelkipásztor szerepében szól hozzájuk. Ferenc pápa hangsúlyozta: Jézus ezen szavainak dallama valóban a lelkipásztor hozzáállását tükrözik: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek!” Majd a Mennyek Országáról szól nekik: „Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek” (Jn 14,2). Jézus tehát elmegy, hogy helyet készítsen nekünk az Atya házában – magyarázta a Szentatya, majd a következő kérdést tette fel:

„Vajon milyen ez a hely? Mit jelent az, hogy helyet készít nekünk?” Azt jelenti, hogy Jézus lehetőséget ajánl arra, hogy mi is meglássuk, meghalljuk, megértsük annak szépségét, ami ránk vár, vagyis annak az országnak a szépségét, amely felé életünk során haladunk.
A keresztény élet Jézus és a Szentlélek műve, hogy készen álljunk meglátni az Atyát. Szemeinknek, lelkünknek szüksége van a felkészülésre, hogy megpillantsák Jézus csodálatos arcát. Füleinknek is fel kell készülniük, hogy meghallják a szép és bátorító szavakat. Végül pedig szívünket kell felkészíteni arra, hogy szeretni tudjon egyre jobban – magyarázta homíliájában Ferenc pápa.

Életünk során – hangsúlyozta – az Úr a megpróbáltatások, a vigasz, a jó dolgok, a gyötrelmek által erősíti szívünket. Életünk tehát nem más, mint felkészülés. Olykor az Úrnak sietős dolga van, mint pl. a jobb lator esetében, ahol néhány perc alatt kellett eljárnia, de megtette. Az élet rendes menete azonban az, hogy hagyjuk szívünket, szemeinket, füleinket felkészülni arra, hogy belépjenek a Mennyek Országába. Ez ugyanis a mi országunk is – hangoztatta a Szentatya.
Példaként a következő esetet említette meg: egyszer egy ember elment a filozófushoz, aki azt mondta neki, hogy ezek a gondolatok elidegenedést jelentenek, az élet ugyanis ez a pillanat, amelyben élünk, a konkrétum. Ezen túl nem létezik semmi. Jézus azonban azt mondja nekünk, higgyünk benne, mert amit Ő mond, az az igazság.
A Mennyek Országába való belépésre készülés azt jelenti, hogy közeledünk Jézushoz, először csak távolról üdvözüljük Őt. Ez nem elidegenedés, hanem maga a valódi igazság – hangsúlyozta a Szentatya. Hagyjuk, hogy Jézus felkészítse szívünket, szemeinket a végtelenül nagy szépség meglátására. A hit a szépség útja, valamint a Mennyek Országába való visszatérés ösvénye.
A Szentatya homíliája végén azért imádkozott, hogy az Úr megadja a híveknek a reményt, a bátorságot és az alázatot ahhoz, hogy az Úr helyet tudjon készíteni a Mennyek Országában.
(hh) VR

Legyetek lelkipásztorok

Április 21-én, vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődött a Szent Péter bazilikában az az ünnepélyes szentmise, amelyen Ferenc pápa 10 papot szentelt. Ez volt az első alkalom, hogy Róma új püspöke papokat szentelt egyházmegyéje számára. A szertartásra a hivatások 50. világnapján került sor, amelynek témáját még XVI. Benedek pápa jelölte ki: „A hivatások a hitre épülő remény jelei”.
A szentmise előtt Ferenc pápa a szentelendőkkel együtt a sekrestyében imádkozott, Mária oltalmába ajánlva a leendő papokat egy régi Buenos Aires-i szokás szerint.
„Ezek a testvéreink és fiaink a papi szolgálatra kaptak meghívást” – mondta homíliájában Ferenc pápa, majd a papi szolgálat méltóságáról elmélkedett. Az Úr Jézus az Újszövetség Legfőbb Papja, de Benne Isten szent népe részesült az egyetemes papságban. Az Úr egyeseket külön kiválaszt arra, hogy nevében, az egyházban nyilvánosan gyakorolják a papi hivatást minden ember számára, hogy folytassák személyes küldetését, mint mester, mint pap és lelkipásztor.
Mint ahogyan az Atya ezért küldte el Jézust, így Jézus is ezért küldte el a világba először az apostolokat, majd a püspököket és utódait, akik a papokat, mint munkatársaikat kapták, hogy velük a papi szolgálatban egyesülve szolgálják Isten népét.
Alapos megfontolás és ima után most a papi szolgálat szentségében részesítjük ezeket a testvéreinket, hogy Krisztus, a Mester, a Főpap és Legfőbb Pásztor szolgálatában együttműködjenek Krisztus Testének építésében, ami az egyház Isten népében és a Szentlélek Szent Temploma.
Az új papok Krisztushoz, az Örök Főpaphoz fognak hasonulni, vagyis, felszentelésükkor az Újszövetség valódi papjaivá válnak és ezen a címen, amely egyesíti őket a papságban püspökeikkel, az evangélium hirdetői lesznek, Isten népének pásztorai, vezetik majd az istentiszteleti szertartásokat, különös tekintettel az Úr áldozatának ünneplésére.
„Adjátok tovább mindenkinek Isten szavát, amelyet ti magatok örömmel kaptatok. Emlékezzetek édesanyátokra, nagymamáitokra, katekétáitokra, akik átadták nektek Isten Szavát, a hitet, a hit ajándékát” – mondta homíliájában Ferenc pápa, majd így folytatta:
„Átadták nektek a hitnek ezt az ajándékát. Olvassátok kitartóan az Úr Szavát és elmélkedjetek róla, hogy higgyetek abban, amit olvastatok, hogy megtanítsátok azt, amit megtanultatok a hitben, éljetek aszerint, amit tanítotok. Emlékezzetek rá, hogy Isten Szava nem a ti tulajdonotok: Isten Szava Istené.
Az egyház pedig Isten Szavának őrzője. Tanításotok legyen Isten népének tápláléka, életetek illata legyen öröm és támasz a Krisztushívők számára, mert a szóval és az életpéldával építitek Isten házát, amely az egyház. Ti folytatjátok Krisztus megszentelő művét szolgálatotok révén. A hívek spirituális áldozata tökéletessé válik, mert Krisztus áldozatához kapcsolva a ti kezetek által, az egész egyház nevében vérnélküli áldozataként ajánljátok fel a szent misztériumokat ünneplő oltáron”.

A Szentatya emlékeztette a papi szentségben részesülő tíz fiatalembert: a Szent Hittudomány szolgálatát gyakorolva Krisztus, az egyetlen Mester küldetésének részeseivé válnak. „Legyetek lelkipásztorok, nem pedig tisztségviselők, közbenjárók, ne közvetítők”.
Részt vesztek Krisztus, a Fő és Legfőbb Pásztor küldetésében, fiúi szeretetközösségben püspökötökkel kötelezzétek el magatokat arra, hogy a híveket egyetlen családban egyesítve elvezessétek az Atyához, Krisztus által a Szentlélekben. Legyen mindig szemetek előtt a Jó Pásztor példája, aki nem azért jött, hogy szolgálják, hanem hogy szolgáljon, „hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett” (Lk 19,10).

A 10 új pap közül négyen a Pápai Római Nagyszeminárium növendékei voltak, négyen a „Redemptoris Mater” egyházmegyei kollégiumban tanultak, ketten pedig az „Isteni Szeretet Oblátusainak” szemináriumában készültek fel a papi hivatásra. A pápával koncelebrált Agostino Vallini bíboros, a Szentatya római helynöke, valamint a római egyházmegye segédpüspökei.
A pápa imádkozott az Úrhoz, hogy az új papok hűségesen végezzék szolgálatukat, amelyet Jézustól kaptak. Példájukkal vezessenek el mindenkit a következetes, integráns életmódra. Hithirdetésük által, a Szentlélek kegyelméből, az evangéliumi szó gyümölcsözzön az emberek szívében és jusson el a föld minden határáig.

(vm)