Minden élő gyanús, pláné ha magyar!

Forrás: nyugatijelen.com

 Rizikofaktor vagyunk? - Ezt a címet adta cikkének Mózes Edith újságírónő a Big Brother törvény kapcsán. Adhatta volna azt is, hogy Romániában minden élő gyanús, pláné ha magyar!
**
Jóformán ki sem hűlt a franciaországi terroristák puskacsöve, itthon azonnal kaptak az alkalmon az illetékesek, és siettek kijelenteni, hogy nagy szükség van bizonyos szabadságjogok korlátozására az Európát – és Romániát is – fenyegető terrorista bandák miatt. Azonnal intézményközi munkacsoport ült össze, hogy elemezze a mobilkommunikációs adatok visszatartásának és feldolgozásának törvényes keretét, az úgynevezett Big Brother törvényt, amelyet korábban alkotmányellenesnek nyilvánítottak ugyan, viszont most, „a legutóbbi párizsi terrormerényletek”, illetve az uniós tagállamokat érő fenyegetések nyomán szükség lenne rá. Ugyanis az internetes adatok megőrzésére, illetve a PrePay-kártyák felhasználóinak azonosítására vonatkozó jogszabály hatékony eszköz lehetne a terrorizmus elleni harcban.

Köztudott, hogy karácsony előtt pár nappal a parlament már megszavazott egy olyan törvényt, amely lehetővé teszi, hogy az állami szervek aránylag könnyen hozzáférjenek elektronikus adatainkhoz, sőt korábban is voltak kísérletek erre, ám ezeket sorra alkotmányellenesnek minősítették, és hatályon kívül helyezték. A PNL decemberben megtámadta a törvényt az Alkotmánybíróságon, döntés azonban még nem született.

Viszont a múlt heti párizsi események nyomán bizonyos intézmények és szervezetek sürgősségi eljárással kezdték el újratárgyalni, mert szerintük csak ezzel tudnánk megelőzni a párizsihoz hasonló terrortámadásokat.

A decemberben jóváhagyott törvény veszélyes kezdeményezés a személyes adatainkhoz való hozzáférés szempontjából. Eszerint bárkinek, akinek „kibernetikai rendszer” van a tulajdonában, „indokolt” kérés esetén biztosítania kell az adatokhoz való hozzáférést különböző intézmények számára. Ez a megfogalmazás tulajdonképpen minden magán- vagy jogi személyre vonatkozik, akinek van egy számítógépe, laptopja vagy okostelefonja. Ráadásul csak egy „megindokolt kérés” szükséges hozzá, és máris kutakodhatnak számítógépeinkben, laptopjainkban. És nemcsak a négy titkosszolgálat vagy a rendőrség, hanem a belügy, a védelmi minisztérium, a távközlési hatóság és az informatikai biztonsági központ is.

Az ország főügyésze szerint ugyan mind a levéltitok, mind az élethez való jog elidegeníthetetlen, személyes jog, de ha választani kell a kettő között, akkor az élethez való jog mellett kell dönteni, a levéltitkok törvény által még megengedett korlátozásának árán is. Bár hazai és külföldi politikai elemzők nagyrészt egyetértenek abban, hogy Romániát egyelőre nem fenyegeti a terrorizmus veszélye – azonban természetesen fel kell készülni minden eshetőségre. A Román Hírszerző Szolgálat igazgatója állítja, szükség van erre a törvényre, mert jelenleg, amikor terrorveszély fenyegeti a nemzetbiztonságot, a közrendet és az intézmények hitelességét, létfontosságú mindenféle „rizikófaktor” azonosítása.

Úgy látszik, Romániában mindenki gyanús, és biztonsági intézkedések ürügyén próbálják korlátozni az egyéni szabadságjogokat. Hivatalos adatok szerint 2013-ban Romániában 6,5 millió internetező volt. Ez a szám mára már bizonyára sokkal nagyobb. Ha hozzátesszük, hogy ennél sokkal nagyobb a mobiltelefont használók száma, jó néhány millió „rizikófaktort” kell majd nyomon követniük a lehallgatóknak.

Mózes Edith
e-nepujsag.ro

Ajánlott cikk:
A háborútól félnek legjobban a románok
Ceauşescu szelleme kísért - jön a Nagy Testvér

Ceauşescu szelleme kísért - jön a Nagy Testvér

Forrás: www.kozpont.ro

55 évvel ezelőtt, az elemi osztályokba majdnem mindeni ráírta vonalzójára: Isten szeme mindent lát, ne lopd el a léniát!
Azóta a nyugati világ Istenről is megfeledkezett, helyette biztonsági intézményeket és rendszereket vezetett be.
Nem kellett az Isten, el kellett némítani a lelkiismeretet, helyette a mindenhatónak kikiáltott kommunista párt és a szekuritáté próbált rendet teremteni. Emberek fölött ítéletet tartani. 1989 végén az egész rendszer összeomlott - ezt gondoltuk. De közben kiépítettek egy másikat és most jelentkezik a Big Brother-törvény.
Mi ez?
Párizsban megölnek 16 embert és ezzel akarják térdre kényszeríteni a félvilágot?
Irakban az Iszlám állam terroristái, a nigériai muszlimok, a közel-keleti dzsihadisták a keresztények ezreit gyilkolják le és erre nem reagál az Egyesült Államok, sem Európa. Izrael tömegesen írtja a palesztinokat és hallgat a világ. Szemet hunynak a nagy képmutatók, az áldemokraták. Dollár milliókat küldenek Kelet-Európa államaiban, hogy zavargásokat keltsenek a bankok rabságát magukról levetni akarok körében. És akadnak árulók, idegen bérencek, akik pénzért, a maguk érvényesüléséért mindenre képesek. És ezek akarnak egy igazságosabb világot teremteni? A józanul gondolkodók, a kulturális kreatívaknak (Van megoldás - magyar találmány) kell mostantól összefogniuk az emberi jogok védelmében.
**

 A Nagy Testvér árnyéka

A párizsi merényletek és az egész Euró­pában fokozódó terrorveszély miatt a kormány újra beterjeszti a Big Brother-törvényt, noha az alkotmánybíróság már alap­törvénybe ütközőnek minősítve visszautasította az első tervezetet, mivel sérülhetnének a lakosság emberi és szabadságjogai.

Az örökös dilemma: mit akarunk? Fo­ko­zódó biztonsági ellenőrzéseket, totális ellenőrzést, ami korlátlan jogokat biztosít a Román Hírszerző Szolgálatnak és általában a titkosszolgálatoknak? Hogy bármikor lehallgathassák az alattvalók mobiltelefonját, beléphessenek a személyi számítógépekbe..., folytassuk még? Big Brother, a Nagy Testvér Orwell 1984 című negatív utópiájának láthatatlan, ám mindenütt jelen lévő, az alattvalók életében megjelenő „hőse”, a diktátor, akinek füle mindent hall, szeme mindent lát. Nézzük, miként írja le Orwell már regénye első oldalán: „A liftaknával szemben mindegyik emeleten ott meresztgette szemét az óriási arc a falra szegezett plakátról. Olyan arckép volt, amelyet úgy rajzolnak meg, hogy tekintete mindenhová kövesse az embert, akárhonnan nézi. A Nagy Testvér szemmel tart.”

Egy ilyen törvény egyértelműen rossz emlékeket ébreszt egy olyan országban, mint Románia, ahol a Ceauşescu-diktatúra huszonöt esztendeje alatt már-már tökélyre fejlesztették az ellenőrzéseket, az akkor legmodernebb lehallgató készülékek (nemcsak az egyre érzékenyebb „poloskák”, de célmikrofonok, sőt, hangágyúk!) lehetővé tették, hogy a lakosokat a nap minden órájában, bárhol megfigyelhessék, lehallgathassák, közintézményektől a hálószobákig, koncertektől stadionokig. Akkor viszont még nem léteztek a maihoz hasonló számítógépek, így nehezen volt rendszerezhető a lehallgatások hihetetlen mennyiségű adata.

Ma viszont mindez megoldható. Tavaly robbant ki a Fekete Zsák nevű, tizennégy éve, a 2001 szeptemberi – az ikertornyok és a Pentagon elleni – repülőgép-támadások után beinduló, az egész földet behálózó amerikai titkosszolgálati akció, melynek részeként bő évtizede az amerikai szolgálatok nemcsak „ellenségeiket”, de szövetségeseiket is állandóan lehallgathatják, el egészen Angela Merkel német kancellárig. A lehallgatottak beszélgetéseit is számítógépen tárolják, egy kattintással képbe kerülhet bárki. Sokan, szakértők, tévéguruk, politikusok feltették a nagy kérdést az elmúlt napokban: ezt akarjuk?

Teljesen világos: a Big Brother-törvény visszalépés a már-már elfeledettnek hitt rendőrállam felé. Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy ez a totális ellenőrzés megelőzhetné az esetleges terrorista akciókat (Románia pillanatnyilag nem is áll célkeresztben!), arra viszont jó lenne, hogy a hatalmon lévő és a „titkos” adatok birtokába jutó politikusok (azt, hogy mi a titkos, ki döntheti el?) zsarolhassák egymást és az ellenzéket, egyébről, a lakosság totális kiszolgáltatottságáról most nem is beszélve!

A Nagy Testvér árnyéka újra ránk vetül.

Háromszék