Nemzeti Összetartozás Napja

1920. június 4-én, a trianoni békediktátum napján gyászosan szóltak az ezer éves Magyarország harangjai. Az Országházban 11 óra 5 perckor összeült a nemzetgyűlés, amelyről a nemzetiségek képviselői tüntetőleg nem jelentek meg. Rakovszky István házelnök rövid beszédet mondott. Az elszakított országrészek lakóinak ezt üzente: „Ezerévi együttlét után válnunk kell, de nem örökre.” A képviselők felállva és tapsolva fejezték ki egyetértésüket az elnökkel, aki Nagy-Magyarország utolsó nemzetgyűlését 11 óra 15 perckor berekesztette. 

Délután 4 óra 30 perckor a magyar delegáció aláírta az un. „békediktátumot” a versailles-i kastély Kis Trianon épületében és elsőnek távozott. 

Az első hivatalos elszakítás 20 évig tartott. 

A második diktátum már átment az EU-s közösségbe és a határok átjárhatók. 

A Magyar Országgyűlés 2010. évi XLV. törvénye a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről, a trianoni tragédiára emlékezve, június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. A sebek gyógyulnak, közben soraink ritkulnak. Ezért a lármafák lobognak, s arra intenek, hogy maradjunk együtt, sokasodjunk és érdekvédelmi szövetségünkkel dolgozzunk egy igazságosabb társadalomért.

Ima népünkért:

Mindenható örök Atya, a Te kezedben van az emberek sorsa és Te szabod meg a népek jogait: tekints kegyesen reánk, akiknek jövőjét és boldogságát első szent királyunk a te Szent Fiad édesanyjának,  a mi Nagyasszonyunknak kezébe tette le.

Tekints reánk, válságos időket élő népedre, és áraszd ránk Szentlelkedet, hogy segítségével mindnyájan meglássuk az igazság útját, építsük nemzetünk egységét és szolgáljuk javát.

Adj, Urunk, vezetőinknek kellő bölcsességet és elszánt, erős akaratot, hogy a te szíved szándéka szerint előmozdítsák a szociális igazságosságot és az emberhez méltó életet.

Világosíts meg és támogass minket, hogy szentjeink és nagyjaink példája nyomán felelősséget érezzünk szülőföldünkért és a szükséget szenvedőkért. Kérünk, áldd meg mindennapi fáradozásunkat, hogy az a Te dicsőségedre és ami boldogulásunkra váljék.

Magyarok Nagyasszonya Csíksomlyói Boldogasszony, Szent Mihály arkangyal, Szent István király, Szent László király -  könyörögjetek érettünk a mi Urunk, Jézus Krisztusnál.Ámen.

Ránk bűnösökre, nagy irgalmad ránk fér,

Hogy lelkesedjünk Isten országáért.

Hadd legyünk mi is: tiszták, hősök, szentek.

Népünket így mentsd meg!

Hogy el ne felejtsük!

Jézus Szent Szívének ünnepén Isten emberszeretetét ünnepeljük, ami abban érte el csúcspontját, hogy Egyszülöttét adta nekünk, aki a végtelen szeretet eszközévé tett „emberi szívvel” szerette a világot.

Istenszolgája II. János Pál pápa 2004-től Jézus Szívének ünnepét a Papok Megszentelődésének Világnapjává tette. A megszentelődés az a folyamat, amikor Isten életét öltjük magunkra. 

Az életszentség Istenhez való hasonlóság Jézus Krisztus követésében, ezért nekünk az ő belső életét kell magunkra öltenünk. S ezt jelenti Jézus Szívének tisztelete. A régiek tudták, hogy Jézus Krisztusnak kívül ábrázolt szíve őt magát jelenti – ”belülről”. A Jézus Szíve-tisztelet sürgeti, hogy akarjak „a pap és Jó Pásztor Krisztus szeretetével és érzületével összhangban élni; azzal a szeretettel, mellyel Ő szereti az Atyát a Szentlélekben, és szereti az embereket egészen addig, hogy életét adja értük” (PDV).

A júniusi Jézus Szíve-ájtatosság imádkozása is segít bennünket, hogy Jézus benső világába, lelkiségébe, szándékainak és érzelmeinek ismeretébe behatoljunk, és hozzá való viszonyunkat, ennek megfelelően szeretetteljesen elmélyítsük. Ő hozzá segít bennünket, hogy társadalmunk erkölcsileg megújuljon. 

Jézus Szíve, azt az emberi 'szívet' jelenti, amely az ember erkölcsi életének forrását, a szeretet székhelyét jelöli. Szükségünk van rá, mert semmi sem rendezettebb, mint az, amit a Szeretet rendez el, és semmi sem szabadabb, mint amit a Szeretet köt össze. 

Egyházi énekünkkel kérjük:  

Jézus Szíve, szűz Anyának

Drága szép virága;

Az ő szíve alatt támadt

Lelkünk boldogsága.

Jézus Szíve s Máriáé

Hajoljatok össze,

Szíveinket, ha szétválnak,

Ti fűzzétek össze.”

A Nemzeti Összetartozás napjára mi mást kívánhatnék, mint a pünkösdi Lélek kiáradását nemzetünkre azért, hogy mindenki még igazabban, még jobban és még szebben akarja nemzetünk egységet.

Június 4. A Nemzeti Összetartozás Napja

1920. június 4-én egész Magyarországon gyászoltak az emberek. Az iskolákban és a hivatalokban szünetet rendeltek el, az újságok gyászkeretben jelentek meg, a zászlókat félárbocra eresztették. De. 10 órakor, mielőtt az ünnepi istentisztelet megkezdődött volna, megkondult a főváros összes harangja, megálltak a villamosok és öt percre a vonatok is az egész országban. Budapesten fekete szalaggal vagy zöld gallyas jelvénnyel a kabátjukon az emberek már a kora reggeli óráktól gyülekeztek a Hősök terén. A tömeg csak a Himnuszt énekelte. Innen sokan a Bazilika felé vették útjukat, ahol a program szerint 10 órakor Páter Zadravecz, a Nemzeti Hadsereg tábori püspöke prédikált. Az istentisztelet után, 11 óra 5 perckor összeült a nemzetgyűlés. Rakovszky István házelnök rövid beszédet mondott. Beszéde végén az elszakított országrészek lakóinak ezt üzente: „Ezerévi együttlét után válnunk kell, de nem örökre. E pillanattól kezdve minden gondolatunk, éjjel-nappal minden szívdobbanásunk arra fog irányulni, hogy régi dicsőségben, régi nagyságban egyesülhessünk velük. És amikor őket a búcsúnál még egyszer szívünkhöz szorítjuk, szíveink úgy egybeforrnak, hogy azokat semmi ármány, semmiféle erőszak, semmi hatalom elválasztani nem tudja.” A képviselők felállva és tapsolva fejezték ki egyetértésüket az elnökkel, aki Nagy-Magyarország utolsó nemzetgyűlését 11 óra 15 perckor berekesztette. Délután 4 óra 30 perckor a magyar delegáció aláírta az un. „békediktátumot” a versailles-i kastély Kis Trianon épületében és elsőnek távozott.

Az első hivatalos elszakítás 20 évig tartott. 

A második 1947óta tart, de a határok már átjárhatók.

A Magyar Országgyűlés 2010. évi XLV. törvénye a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről, a trianoni tragédiára emlékezve, június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. 

A sebek gyógyulnak, közben soraink ritkulnak. A lármafák égnek, maradjunk együtt, sokasodjunk és érdekvédelmi szövetségünkkel küzdjünk jogainkért. 

Vegyünk részt június 5-én az erdélyi választásokon!!!

 

Június 4-i megemlékezés Csíkszeredában

„Részei vagyunk a magyar nemzetnek” 

A trianoni békediktátumra emlékeztek Csíkszeredában június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján az Erdélyi Magyar Ifjak csíkszéki szervezete és a Minta szervezésében. A rendezvényt az esős időjárás miatt az 1956-os tér helyett a református templomban tartották meg 16,45 órakor. A Millenniumi-templomban 19 órakor kezdődött a megemlékező istentisztelet.

 
Közösen emlékeztek meg a trianoni békediktátum aláírásáról a református templomban
Tőke Ervin, a Minta országos elnöke elmondta, június negyedike kettős jelentéssel bír a magyar emberek számára, egyrészt fájó emlék a trianoni békediktátum minden magyar ember számára, hiszen a nemzet egyharmada idegen fennhatóság alá került, másrészt 2010-ben a magyar országgyűlés törvénybe foglalta, hogy ez a nap legyen a Nemzeti Összetartozás Napja. „Mi, székelyek is részei vagyunk, egyénenként és közösségként egyaránt a magyar nemzetnek. Ugyanakkor határvédői vagyunk az ősi magyar földnek, a Kárpát-medencének, amely a mi otthonunk” – fogalmazott Tőke.
A megemlékezésen beszédet mondott Gyenge Mónika, a csíkszéki EMI elnöke, illetve felszólaltak a történelmi egyházak képviselői, Darvas Kozma József katolikus esperes, valamint Szatmári Szilárd református lelkész is. A magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult az esemény.
A magyarok sorsát megpecsételő békediktátum aláírásának időpontjában, 17:32 perckor több csíki templomban megszólaltak a harangok.
(székelyhon.ro)

Darvas Kozma József katolikus esperes beszéde:

Tisztelt emlékező Testvéreim!

“Fél világot is befuthatod,

más ember földjén testvértelen leszel,

s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot,

ha nemzetedről megfeledkezel” – írta Wass Albert.

Kereken 100 éve tört ki az I. világháború, melynek végén átrajzolták Európa tárképét. Ma a Nemzeti Összetartozás Napján a Trianoni békediktátum okozta nyílt sebeinkre, a nemzet szétszakítottságára is emlékezünk. Feltesszük a kérdést, hogy kapta meg Erdélyt és a Partiumot Románia 1920-ban Trianonban, amikor még 1918. május 7-én a Bukaresti béke alapján békét kötött a központi hatalmakkal és kiszállt a háborúból?

1916. augusztus 17-én Románia titkos megállapodást kötött az antanttal, hogy hátba támadja Magyarországot, ha Erdélyt és Partiumot megkapja. Augusztus 27-én este 20,30 órakor az Ojtoz-, Úz-, Gyímes-, Békás-, Tölgyes-szorosnál megindította a támadást, és 100 nap után, 1916. december 6-án az osztrák-magyar-német csapatok elfoglalták Bukarestet, s majdnem két évig megszállva tartották. A Román Királyság kapitulált és 1918. május 7-én aláírta a központi hatalmak diktálta Bukaresti békét, amellyel lezárultak a Romániában folyó harcok. Erre a románok fájdalommal emlékeznek, ahogy mi Trianoni békediktátumra.

1918. októberben Magyarországon kitört az őszirózsás forradalom. Véget ért a háború. A magyarok 1918. november 3-án Páduában megkötötték Magyarország ezeréves határait garantáló békeszerződést az olasz Armando Diaz tábornokkal, főparancsnokkal...  

Ugyanekkor Károlyi Mihály miniszterelnök embereivel 1918. november 8-án villámgyorsan kiutazott Belgrádba, hogy bizonyítsa az antant felé, hogy Magyarország szakított Ausztriával, s ezzel a tettével Magyarországra nézve új, katasztrofális békét kötött november 13-án, Franchet d'Esperay tábornokkal, a balkáni antant főparancsnokával. Beleegyezett, hogy a környező államok haderői bevonuljanak a demarkációs vonalak és demilitarizált övezetek antant-csapatok általi megszállásához. Ezzel hozzájárult Magyarország összeomlásához.

1920. június 4-i Trianoni diktátummal szétdarabolták az ezer éves Magyarországot. Még aznap az Erdélyi Tudósítóban megjelent Ft. Veress Ernő bátorítása: „Temetés után hazamegyünk, s dolgozni kezdünk újra… Kulturális, társadalmi és gazdasági munkára vetjük magunkat. Egymást megértve, egymást gyámolítva mi sem veszhetünk el a népek tengerében”. Az elszakított részek magyarsága megőrizte a Szent István-i felajánlást és tudatában a történelmi Magyarország képe tovább élt. A Kárpát-medencében egy szellemi Magyarország született. Ennek határai a nemzeti nyelv, a nemzeti kötődésű irodalom, a hitélet, a művészetek, a népi alkotások, a hagyományőrzés, a viselkedési szokások továbbélése révén a fizikai-földrajzi, állami és jogi széttöredezettség ellenére az országhatárok fölött is átívelőn élt tovább. És jött 1940, 1989, és 2010. május 31, amikor a Magyar Országgyűlés törvényt hozott a Nemzeti Összetartozásról és kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.

2012. január 1-jével életbe lépett a Magyar Alaptörvény, melynek 6. §. 3-ik bekezdése kimondja, hogy „A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.” A szellemi-lelki kapcsolat mellett, létrejött a visszahonosítás és honosítás. A gyakorlatban az történt, amit Salamon király a jeruzsálemi templomszenteléskor kért Istentől: légy a többi népnek is Istene, legalább annyiban, hogy ha itt a templomban kérnek téged, hallgasd meg őket. Isten meghallgatta Szűz Mária népét, és a kiteljesedő Európában határok nélkül járhatunk, de feladatunk marad szülőföldünk szeretete. A szülőföld azé, aki belakja. Ha a fiatal családok vállalják a gyermekáldást, akkor egy generáció múltán másképpen lehetne emlékezni.

Most, amikor múltunkra és összetartozásunkra emlékezünk, nézzük a jelent, a jövőt és kérjük bizalommal Istent nemzetünkért:

Mindenható örök Atya, a Te kezedben van az emberek sorsa és Te szabod meg a népek jogait: tekints kegyesen reánk, akiknek jövőjét és boldogságát első szent királyunk a te Szent Fiad édesanyjának,  a mi Nagyasszonyunknak kezébe tette le.

Tekints reánk, válságos időket élő népedre  és áraszd ránk Szentlelkedet, hogy segítségével mindnyájan meglássuk az igazság útját, építsük nemzetünk egységét és szolgáljuk javát.

Adj, Urunk, vezetőinknek kellő bölcsességet és elszánt, erős akaratot, hogy a te szíved szándéka szerint előmozdítsák a szociális igazságosságot és az emberhez méltó életet.

Világosíts meg és támogass minket, hogy szentjeink és nagyjaink példája nyomán felelősséget érezzünk szülőföldünkért és a szükséget szenvedőkért. Kérünk, áldd meg mindennapi fáradozásunkat, hogy az a Te dicsőségedre és ami boldogulásunkra váljék.

Magyarok Nagyasszonya Csíksomlyói Boldogasszony, Szent Mihály arkangyal, Szent István király, Szent László király -  könyörögjetek érettünk a mi Urunk, Jézus Krisztusnál. Ámen.