Lamborghini Huracánt ajándékozott Ferenc pápának

Egy Lamborghini Huracánt ajándékozott Ferenc pápának az olasz autógyár vezetősége november 15-én. A luxusautót árverésre bocsátják, és a bevételt jótékony célra fordítják.

Az átadásra a vatikáni Szent Márta-ház előtti téren került sor: Ferenc pápa a küldöttség jelenlétében megáldotta az autót, majd ellátta kézjegyével a motorháztetőt. A gépjárművet a Sotheby’s aukciósháznál azonnal árverésre bocsátják, majd a Szentatyának átadják a bevételt, mellyel különböző jótékonysági szervezetek tevékenységét támogatják.
Az autó eladásából befolyó összeg egy részét a Ninivei-fennsíkon lerombolt keresztény települések újjáépítésére használják fel a Szükséget Szenvedő Egyház (Kirche in Not) pápai jogú alapítványon keresztül. A terv célja, hogy biztosítsák a keresztények visszatérését a területre – ennek érdekében újjáépítik otthonaikat, a középületeket és a templomokat. Miután három évet eltöltöttek országon belüli kitelepítettként az iraki Kurdisztánban, a projekt megvalósításának köszönhetően a keresztények végre visszatérhetnek gyökereikhez és visszanyerhetik méltóságukat.

A Lamborghini árverésre bocsátásának bevételéből egy másik részt a XXIII. János közösségnek juttat majd a Szentatya. A szervezet az emberkereskedelem és a prostitúció női áldozatainak gondozásával foglalkozik. A közösség idén emlékezik alapítója, Oreste Benzi atya halálának tizedik évfordulójára, illetve 2018-ban a szervezet alapításának ötvenedik évfordulójára.
A befolyt összeg egy további részét Ferenc pápa két olasz szervezetnek adományozza, amelyek elsősorban Afrikában végzik tevékenységüket: a Marco Lanzetta orvos által alapított Gicamnak, illetve a Közép-Afrika Barátainak (Friends of Central Africa), amelyek évek óta elsősorban nőket és gyermeket segítenek projektjeikkel.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: News.va
Magyar Kurír

"Miért lettél pápa?" - Ferenc pápa válaszol gyerekeknek

A szentatya január 20-án, a római Szent Mária Jozefa-plébánián tett látogatása alkalmával a szentmise előtt gyerekekkel is elbeszélgetett, válaszolt a kérdéseikre.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

„Mi volt az élete legnehezebb pillanata?” – szólt az első kérdés Ferenc pápához, aki azt válaszolta, hogy amikor egy fertőzés következtében majdnem meghalt, és el kellett távolítani tüdejének egy részét.

„Az élet általában könnyű?” – érkezett a következő kérdés. „Nem, az élet nem könnyű – válaszolta a pápa. – Isten ajándéka, de vannak rossz pillanatok, amelyeken túl kell lenni: nekem sok ilyen volt, de leginkább a betegségre emlékszem. Nehézségek mindig vannak és mindig lesznek is, de hittel és bátorsággal le lehet győzni őket.” Hozzátette, hogy hitre és bátorságra az Egyház képviselőjének is szüksége van.

Egy kislány arról kérdezte, milyen érzés pápának lenni. Mosolyogva válaszolt: „Nagy felelősséget érez az ember. (…) Egy olyan ember, aki az Egyházat képviseli, nem járathatja le magát a viselkedésével, nem teheti. A pápa lejárathatja magát? Nem, vigyáznia kell. A pápa Róma püspöke, de a többi püspökkel együtt az egész világ Egyházának lelkipásztori gondozása is a feladata. Püspök és apa: ha egy püspök nem érzi, hogy apa, akkor ott valami hiányzik.”

Egy kisfiú azt kérdezte, miért lett pápa. A szentatya elmagyarázta, hogy vannak emberek, akik összegyűlnek a konklávéra: „Arról beszélgetnek egymással, mire van szüksége az Egyháznak, megvitatják, mi lenne a legjobb számára: ennek az az előnye, annak az… De leginkább imádkoznak. A bíborosok emberi észjárás szerint gondolkodnak, de az Úr elküldi a Szentlelket, aki segíti a választást. Aztán mindenki leadja a szavazatát, és azt választják meg, aki a szavazatok kétharmadát kapja. Sok imádságra van azonban szükség, nincsenek hatalmasok, akik nyomást gyakorolnak a választásra.”

Elmondta, hogy amikor őt megválasztották, 115-en voltak. Megkérdezte a gyerekektől, ki volt a legokosabb közülük, mire ők kórusban válaszolták: „Te!” Ferenc pápa így válaszolt: „Nem, nem lehet tudni. Akit megválasztanak, az talán nem a legokosabb, talán nem a legötletesebb, sem a leggyorsabb abban, amit tennie kell, de ő az, akit Isten szeretne az Egyház számára abban a pillanatban.” Hozzátette, hogy amikor egy pápa meghal, vagy lemond, ahogyan Benedek pápa tette hanyatló egészségi állapota miatt, akkor jön majd egy másik pápa, talán ő ugyanúgy nem az lesz, aki a legokosabb, de ugyanígy választják majd meg, a Szentlélek fényénél.

Gyermekként egészen másra készült – vallotta meg Bergoglio pápa, és közvetlen módon válaszolt arra a kérdésre, mi akart lenni: „Nem viccelek, megmondom az igazat. Hentes akartam lenni.”

A beszélgetés végén rövid tanítást adott a gyerekeknek a Szentháromságról. „Isten egy vagy három?” – kérdezte tőlük. A válaszok után így szólt: „Ha egy, akkor az Atya az Isten? Vagy a Fiú? Vagy a Szentlélek? Hárman vannak… nem könnyű ezt megérteni. Három személy van, de ez a három alkotja az egyetlen Istent, rendben?”
Forrás: Zenit.org
Fotó: News.va
Magyar Kurír
(tzs)

Ferenc pápa a török és az örmény nép kiengesztelődését kéri

Andrea Riccardi az olasz Corriere della Sera napilapban április 13-án Ferenc pápának az örmény népirtásra emlékező szentmisén elhangzott beszédét értelmezte. A két nép ma nem ugyanolyan, mint száz évvel ezelőtt volt: eljött az ideje a kiengesztelődésnek – írja az egyháztörténész.

A „népirtás” szó, mint egy szakadék, elválaszt egymástól két népet, az örményeket és a törököket. A törökök szerint az első világháborúban nem történt népirtás az örményekkel szemben. A diaszpórában élő örmények, a lemészárolt nép utódai viszont azt mondják, hogy az ifjútörök kormány tervezett népirtást követett el, az etnikai tisztogatás során másfél millió ember halt meg. Ez az örmény állam álláspontja is, ezért az emlékezés biztonsági kérdés is. Az ország határai Törökország felé zárva vannak, és Hegyi-Karabah miatt konfliktusban állnak Azerbajdzsánnal is.
Ferenc pápa tegnap (a Corriere della Sera-beli cikk a beszéd másnapján jelent meg – a szerk.) egyházdoktorrá avatta Náregi Szent Gergely 10. századi örmény teológust. Azonban nem feledkezett meg az 1915-ös mészárlásról, a Szent Péter-bazilika boltívei alatt az örmény vallási és állami vezetők előtt kimondta a népirtás szót.
A törökök negatívan reagáltak a pápa szavaira. A kormány megbotránkozását és nemtetszését fejezte ki szavai miatt, és kijelentette, hogy ez bizalmi problémát okoz a Szentszékkel kapcsolatban.
Egészen tegnapig úgy tűnt, hogy a pápa ügyel az óvatosságra. Így tettek elődei egészen 2000-ig, amikor II. János Pál – elsőként a pápák közül – elismerte a népirtást. Ha Ferenc pápa nem beszélt volna a népirtásról, mulasztást követett volna el az örményekkel szemben, de azokkal a törökökkel szemben is (akik nincsenek kevesen), akik igaz kapcsolatokra törekszenek az örményekkel.
A pápa számára létezik azonban még egy érv ezen túl is: napjainkban „zajlik egy népirtás, amelyet az általános közöny okozott”. A mészárlás centenáriumából kiindulva (amelyre az örmények minden évben április 24-én emlékeznek, amikor az isztambuli örmény elit letartóztatásával elkezdődtek a deportálások) a pápa a 20. századról elmélkedett: „Úgy tűnik, az emberiség nem képes abbahagyni, hogy ártatlan vért ontson.”
Ferenc pápa úgy véli, hogy a második világháború után megérlelődött lelkiismeret eltűnőfélben van. Az emberiség elutasítja, hogy tanuljon saját hibáiból. Éppen ezért nem szabad elfelejteni az 1915-ös őrült mészárlást: mert „ha nem működik az emlékezés, az azt jelenti, hogy a gonosz még nyitva tartja a sebet”.
Ez az a nagy lecke, amit Primo Levi is tanít a Soáról. A pápa tegnap beszélt a nácizmus és a sztálinizmus által elkövetett népirtásokról is, nem feledkezett meg Kambodzsáról, Ruandáról, Burundiról és Boszniáról sem. Az 1915-ös mészárlást a pápa a 20. század első népirtásának nevezte: ha megfeledkezünk róla, azzal utat nyitunk annak, hogy esetleg megismétlődjön.
Az 1915-ös mészárlás nemcsak az örményeket érintette, hanem az Oszmán Birodalomban élő minden keresztényt: szír katolikusokat és szír ortodoxokat, asszírokat, káldeusokat, görögöket. Most először történt, hogy egy pápa ilyen világosan emlékeztetett erre. Az ifjútörök – nem vallásos, nacionalista – kormány félt a keresztény etnikai csoportoktól (amelyek alapul szolgálhattak volna egyes nemzetek birodalomból való kiválásához), ezért a gyaurok elleni muzulmán vallási gyűlöletre buzdított, meghirdette a dzsihádot, a szent háborút, hogy ezzel tudja mozgósítani a nacionalizmusra nem fogékony anatóliai parasztokat és a kurdokat. Vége lett annak az évszázados világnak, amelyben muzulmánok és keresztények együtt éltek.
A pápa nem vett fel törökellenes pozíciót. De az nem lehet, hogy örökre egy évszázados szembenállás rabjai maradjunk. Egy mai török és örmény nem olyan, mint amilyenek száz évvel ezelőtt voltak: „Az örmény és a török nép lépjen a kiengesztelődés útjára – írja a pápa. – Olyan népek ezek, amelyek a múltban hosszú időszakokon keresztül együtt éltek”, és a mészárlás alatt is megvoltak a szolidaritás gesztusai. A századik évforduló ne arra legyen alkalom, hogy még jobban megerősítsük a kikristályosodott álláspontokat, hanem arra, hogy egy másfajta történelmet írjunk.
Fotó: IlFoglio.it
Magyar Kurír
(tzs)

Hódított a rögtönzött beszéd

Március 21-én, szombaton délután három órakor találkozott Ferenc pápa a nápolyi székesegyházban a város papjaival, szerzeteseivel, szerzetesnőivel. A kész beszédét átadta Sepe bíboros érseknek azzal a meghagyással, hogy majd tegye közzé. A pápa rögtönzött beszédét a Vatikáni Rádió közölte.

Első tanúságtétel: az életem középpontjában Jézus áll

„A felolvasott beszédek unalmasak, inkább a tanúságtétel néhány kérdéséről szeretnék beszélni” – kezdte Ferenc pápa a rögtönzött megszólalását. „Azt tanácsoljátok nekem, hogy üljek le és így beszéljek, mert közben pihenhetek. Köszönöm. Az előbb egy nagyon idős szerzetesnővér „in articulo mortis, a halál pillanatában” áldást kért tőlem. „Miért kéri, kedves nővér?” – kérdeztem tőle. – Azt felelte, hogy éppen most indul misszióba, ahol egy kolostort kell megnyitnia. Íme, igen, ez a szerzetesi élet lelkülete! Ez a tanúságtétel azt mondja, hogy mindig úton vagyunk, Jézus követésében. Papként és a megszentelt élet képviseletében. Egyszer egy idős pap azt mondta nekem – folytatta a pápa –, hogy számára nincs nyugállomány, mert tovább dolgozik, és ha mégis otthonba kerül, akkor ott is dolgozik, imádkozik, ugyanazzal a lelkesedéssel, Jézus nyomában. Tehát lelkesedéssel – Jézus nyomában. Ez a tanúságtétel közepe. Ennélfogva az életünk központja, legyen Jézus maga! Előfordulhat persze, de biztosan nem itt Nápolyban, hogy az életünk közepében valami probléma van, a püspökünkkel, a plébánosunkkal, a papunkkal, vagy a szerzetes-elöljárónkkal, és ha emiatt veszekedünk, akkor ez nem tanúságtétel, mert Jézus már nincs az életünk középpontjában. Tehát az első tanúságtétel abban áll, hogy az életem közepében Jézus áll. Lehetnek gondjaink, problémáink, de az örömünket, hogy Jézus a szívünkben él, senki és semmi nem veheti el. Látom, vannak itt szeminaristák, hadd mondjak nektek egy dolgot! Ha nincs a szívetekben ott Jézus, halasszátok el a szenteléseteket! Ha nem vagytok biztosak, hogy Jézus a szívetek közepe, akkor még várjatok egy kicsit!”

Második tanúságtétel: Jézus mellett ott van Mária

„Honnan is vagyok biztos abban, hogy mindig Jézussal vagyok?” – kérdezte a pápa. „Itt van Mária, aki a Fiát hordozza! Egy pap, egy szerzetes és szerzetesnővér, aki nem szereti a Szűzanyát, aki nem imádkozik hozzá, aki nem mondja a rózsafüzért, aki nem akarja Máriát, annak ő nem adja oda a Fiát. Tehát a központban Jézus mellett ott van az Anyja is! Hiszen ő Anya! Tehát a tanúságtétel közepe Jézus, és mellette egy szép segítség a Szűzanya, aki nekünk adja Jézust.”

Harmadik tanúságtétel: a szegénység lelkülete

„Egy másik tanúságtétel számunkra a szegénység lelkülete – lépett tovább a pápa gondolatban. Ez még a papokra is vonatkozik, akik nem tesznek szegénységi fogadalmat, de élnek a szegénység lelkületével. De amikor az egyházba belép a kalmárkodás szelleme, akár a papság, akár a szerzetesség életébe, akkor az egy csúnya dolog. Az Istennek szentelt személyek, legyenek papok vagy szerzetesek, nem lehetnek kalmár-szelleműek! Ugyanakkor a szegénység lelkülete, az nem nyomorúságot jelent! Hanem a boldogságok lelkületével, ahogy Jézus mondja: Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa! Mindenki tartson lelkiismeretvizsgálatot: Hogyan állok a szegénységgel? Ez tehát a harmadik tanúságtétel!”

A negyedik tanúságtétel: Az irgalmasság testi és lelki cselekedetei

„A negyedik tanúságtétel – folytatta a pápa – az irgalom. Ne feledkezzünk meg az irgalmasság lelki és testi cselekedeteiről! Ilyen dolog például a keresztvetés! Az irgalmasság jele, az idősek még tudják ezt. Hány megkeresztelt gyermek nem tud ma keresztet vetni! Az irgalmasság cselekedete az, hogy megtanítom nekik! Ilyen tett, hogy meglátogatom a szomszédban az idős beteget. Aztán egy másik példa. Egyházmegyémben az egyik kollégiumot nővérek vezették, volt egy öreg, nagyon egyszerű házuk, amit fel kellett újítaniuk. Meg is csinálták gyönyörű szépen, minden szobában még tévé is volt. Aztán mi történt? A tévésorozat idején mindenki a szobájában nézte a filmet. Ezek olyan dolgok, melyek a világiasság felé visznek és nem az irgalmasság cselekedetei felé. Ezek közé tartozik az imádság lelkülete. Ezt lehet látni, az emberek észreveszik és azt mondják: Én olyan pap szeretnék lenni, mint az, aki úgy imádkozik! Nővér szeretnék lenni, ahogy az a szerzetesnővér imádkozik! Ez tanúságtétel! Aztán ilyen szép tanúságtétel a papi testvériség! Nem könnyű ezt ápolni, mert a kísértő irigységet, féltékenységet szít, rokonszenvet és ellenszenvet kelt! De vigyázzatok a pletykálásra, az olyan mint a terroristák bombája, robban aztán ott a baj! Mert a pletykálás rombol, hiszen az a testvériség elleni terrorizmus!”

Ötödik tanúságtétel: az öröm lelkülete

„Végül az örömről szeretnék szólni, ami tanúságot tesz az igazi papi és az Istennek szentelt életről. Az öröm abból fakad, hogy az én életem teljes, hogy jól döntöttem, hogy az Úr hűséges hozzám és ha kell, megyek a kiengesztelődés szentségéhez. Szomorú arccal nem lehet az örömről tanúságot tenni!”

Ferenc pápa végül rövid hármas tanácsot adott a nápolyi dómban összegyűlt papoknak és szerzeteseknek: „Az első az imádás! Imádkozom, hálát adok, dicsérem az Urat. A második: nem szeretheted Jézust anélkül, hogy ne szeretnéd a jegyesét, az egyházat! Rengeteg papot látunk, akik szeretik az egyházat. És a harmadik: az apostoli lelkesedés, a missziós lelkület! Az egyház szeretete arra indít, hogy megismertesd másokkal, ehhez kilépsz önmagadból, belépsz a transzcendensbe, az imádságba és onnét tovább, hogy átnyújtsd a legnagyobb kincset, Jézust!
Forrás és  fotó: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír

Ferenc pápa beszéde az Olasz Szövetkezetek Szövetségének hétezer tagjához

Szombaton délelőtt a VI. Pál teremben fogadta Ferenc pápa az Olasz Szövetkezetek Szövetségének 7000 tagját. Hozzájuk intézett beszéde nagyjából kétszerese volt a megszokott pápai beszédek terjedelmének, ami annak a fontosságát mutatja, amit Ferenc pápa a szövetkezeti mozgalomnak tulajdonít.

Olasz katolikus szövetkezeti tagok megszámlálhatatlan sokasága a pápával - AFP

Olasz papok, plébánosok Itáliában elsőként alapítottak szövetkezeteket
„Az olasz egyház nagy kincsének élő emlékezete vagytok” – szólította meg a szövetkezeti dolgozók népes és színes seregletét a pápa, majd arra emlékezette őket, hogy „már az 1800-as években olasz papok, plébánosok Itáliában elsőként alapítottak szövetkezeteket. Ma is vannak olasz egyházmegyék, ahol a papok és hívek a szövetkezethez folyamodnak, mint a munkanélküliség és a társadalmi problémák hatékony orvoslásának az eszközéhez”.     
„Az egyház mindig elismerte, megbecsülte és bátorította a szövetkezeti tapasztalatot” - Ferenc pápa az egyház társadalmi tanításának az alappontjait emelte ki beszédében, kezdve XIII. Leó pápa 1891-ben írt Rerum Novarum enciklikájával, ahol ezt olvassuk: “tutti proprietari e non tutti proletari”, vagyis  a szövetkezetben a tagok  „mindannyian tulajdonosok, de nem mind proletárok”. A Leó pápától, VI. Pál pápán át egészen Benedek pápáig tartó „megszólalások a szövetkezeti mozgalom elismerésére és bátorítására a mai napig érvényesek és időszerűek”.
Vigyétek tovább az eddigi eredményeket!
Ferenc pápa kiemelte, hogy ebben a párbeszédben ő a jövő felé tekint: az új távlatok, az új felelősségek, a szövetkezeti vállalkozások új formájú kezdeményezései felé fordul. Ez egy igazi misszió, mely teremtő fantáziát igényel az új módszerek megkeresésében és megvalósításában, hogy legyőzze a „kiselejtezés kultúráját”. Ehhez szükség van a szolidaritás globalizálására, a személy integráns egészét biztosító igazi haladásra. Ne elégedjetek meg az eddig elért eredményekkel – bíztatott a pápa – hanem tökéletesítsétek, erősítsétek meg és újítsátok meg, amit eddig felépítettetek. Arra emlékeztette őket, hogy a szövetkezeti mozgalomnak van egy „prófétai jellege” is, mely a jövőbe néz, és új formákat próbál feltalálni a népi mondás jegyében: „Amikor a fa új ágakat hajt, akkor épek a gyökerek és erős a törzs”. A pápa felsorolt néhány szektort, ahol a  szövetkezeti mozgalom különösen is fontos: a mezőgazdaság, az építőipar, a halászat, az ipari tevékenység, az elosztás szolgálata, majd néhány konkrét bátorítást ajánlott a figyelmükbe.

A szövetkezetek a közöségek és a civil társadalom leggyengébb részének a motorjai
A szövetkezetek legyenek a felemelő és fejlesztő motorjai a helyi közösségek és a civil társadalom leggyengébb részének. Új szövetkezeti vállalkozások kellenek, főként új munkahelyek megteremtése céljából. Ezzel elsősorban a fiatalokat sújtó drámai munkanélküliségen lehet és kell segíteni, de a nők is rászorulnak arra, hogy a munka világába kapcsolódhassanak. A nehézséggel küzdő szövetkezetek megmentésére a pápa a „Workers buy out”, a „visszaszerzett, visszavásárolt vállalkozások” módszerét ajánlja.

Főszereplők a Welfare területén, főként az egészségügyben 
A második bátorító szempontja a pápának azt sugallja, hogy a szövetkezeti mozgalmak legyenek főszereplői a Welfare, a jóléti világ új megoldásai megvalósításában, főként az egészségügy területén. Tudom, hogy mennyi mindent tesztek annak érdekében, szólt elismerőleg a pápa, hogy szeretettel és szenvedéllyel segítsétek a városok és a társadalom peremein élő családokat, gyerekeket és betegeket. A szeretet az egy adomány! Nem egy egyszerű gesztus, mely megnyugtatja a szívet! Az egyház társadalmi tanítása e tekintetben erővel hangsúlyozza a szubszidiaritás elvét, ami azt jelenti, hogy az adott szinte egyesítsük az erőket. Milyen szép lenne, ha az ellátási rendszerek - mint például az egészségügyi ellátás – egész hálózatát hoznátok létre, hiszen tiétek a feladat, hogy új gyakorlati megoldásokat találjatok ki! Azt azonban soha nem lehet elfelejteni, hogy mindig az embert állítsátok a középpontba!” – buzdított a pápa.  
A szövetkezet az együttműködést jelenti, minden szinten
Ferenc pápa harmadik bátorító gondolata a gazdaságot érintette, a társadalmi igazságosság, az emberi méltóság és a személy értéke összefüggésében. A szabadelvűség azt hiszi, emlékeztet a pápa, hogy elegendő csak gazdagságot termelni és az elosztás kérdése az már nem fontos. Mások úgy vélik, hogy a vállalkozások felhalmozott  gazdagságának a morzsáit kell kiszélesíteni, így oldva meg a társadalmi felelősség kérdését. Mindkét megoldás becsapja önmagát, mert csak a marketinggel foglalkozik, anélkül hogy kilépne a személyes és a vállalkozói önzés végzetes zárt köréből. Arra gondolok konkrétan – folyatta a pápa – hogy egy munkás, egy beszállító, egy alkalmazott ne csak a bérét kapja meg, hanem tegyük őt főszereplővé. Szükséges, hogy növekedjék a bevétele, de ez sem elég, hanem még az is kell, hogy a szövetkezet által vitt vállalkozás növekedjék valóban szövetkezeti módon, vagyis hogy abban részesedjék mindenki. A „cooperari” kifejezés, magyarázta a pápa a szó etimológiáját, azt jelenti, hogy együtt-működünk, közösen cselekszünk a cél eléréséért. Soha ne elégedjetek meg a „szövetkezeti” szóval, az együttműködés valódi, lényegi tudatosítása nélkül”.
A szövetkezetek a családért és a nőért
A negyedik pápai bátorítás a családok világát érintette. Ha körülnézünk azt látjuk, hogy egy gazdaság soha nem újul meg ott, ahol a társadalom elöregszik. A szövetkezeti mozgalom jelentős hatást gyakorolhat, hogy fenntartsa, megkönnyítse és bátorítsa a családok életét. A munka és a család összebékítése, jobban mondva harmonizálása egy olyan feladat, amit eddig is csináltatok. Ez azt is jelenti, hogy segítitek a nőket abban, hogy teljesen megvalósíthassák küldetésüket és gyümölcsöztethessék a talentumaikat, otthon a családban és a vállalkozásokban is, mint főszereplők!

Működjenek együtt pénzügyi szövetkezetek és szövetkezeti vállalkozások!
Az ötödik bátorításom bizonyára meglep benneteket! A vállalkozásokhoz ugyanis pénz kell. A szövetkezeteket általában nem gazdag tőkések alapították, sőt azok, szakmai szóval élve, „alultőkésített” vállalkozások voltak. Ellenben, mint pápa mondom nektek: „Szükség van a beruházásokra, kell hogy jól befektessetek!”. Olaszországban most biztosan nehéz közpénzt elnyerni, hogy a gyér forrásokat kipótoljátok. Megoldásként a következőt javaslom: „Tegyétek össze meghatározott célkitűzéssel a jó eszközöket, hogy együtt valósítsátok meg a jó műveket!”. Működjenek együtt pénzügyi szövetkezetek és szövetkezeti vállalkozások! Bánjatok jól a pénzzel, de ne legyen bálvány, hanem a pénz álljon az élet szolgálatában és ne a tőke parancsoljon az emberek felett, hanem álljon az emberek szolgálatában!    

A szövetkezet a közjót szolgálja 
Vigyázzatok a hamis szövetkezetekre, intett pápa józanul és prófétai módon. Ha a szövetkezeti gazdaság hiteles, akkor erős társadalmi szerepet vállal magára. Mozdítsátok elő a becsületesség gazdaságát! Az igazi gazdaságot arról lehet felismerni, hogy csak a közjót veszi figyelembe. A nemzeti szinten túl azonban ápolni kell a nemzetközi kapcsolatokat is, amelyben szintén úttörő szerepet vállaltatok.
Végül Ferenc pápa arra buzdította az Olasz Szövetkezetek Szövetségének 7000 tagját a VI. Pál teremben, hogy a múlt örökségének megfelelően ápolják a kapcsolatokat a plébániákkal és az egyházmegyékkel és céljaik elérése érdekében fogjanak össze ne csak a többi katolikus szövetkezettel, hanem minden jóakaratú emberrel.

(vl)  VR

Megtalálták Ferenc pápa szülőházát

Mindeddig nem tudta senki, hogy Buenos Aires Flores városnegyedének melyik részében, melyik épületében született Jorge Mario Bergoglio. Egy háromlakásos, földszintes, szegényes ház kis lakásában – adja hírül a Famiglia Cristiana olasz keresztény hetilap internetes portálja.

Daniel Vargas Buenos Aires-i történész kutatást indított annak kiderítésére, hogy Flores városnegyed melyik részében született Ferenc pápa. A Szentatya megválasztásakor elterjedt a hír, hogy a Membrillar utcában (szintén a Buenos Aireshez tartozó Flores városnegyedben) született, az argentin történész azonban kutatásba kezdett, mert az anyakönyvi adatok nem ezt igazolták.
Amikor Ferenc pápa tudomást szerzett Vargas szándékáról, felhívta telefonon, és a maga közvetlen stílusában buzdította, hogy járjon utána az igazságnak. A születési anyakönyvi kivonat azt írja, hogy édesapja, a 28 esztendős Mario José Francisco Bergoglio a Varela utcában látta megszületni fiát 1936. december 17-én.
Az ugyan nem derült ki a kutatásokból, hogy a család mikor költözött a Varela utcából a Membrillarba, de a szülőházat sikerült azonosítani: a Varela utca 268-as szám alatti házról van szó. Egy kis ház, amelyben egy folyosóról három kis lakás nyílik, ezek egyikében született meg a pápa.
A Buenos Aires-i hatóságok készek a város kulturális-történelmi örökségévé nyilvánítani a házat; 2014. december 17-én, Ferenc pápa 78. születésnapján helyeznek el emléktáblát az épületen.
Fotó: Famiglia Cristiana
Magyar Kurír
(tzs)

Miért lett a legesélyesebb?

 2014. okt. 2. Sajtószemle
A Magyar Nemzet (14. o.) Nobel-békedíjra esélyes a pápa című beszámolója szerint a legnagyobb fogadóirodáknál Ferenc pápa számít a legesélyesebbnek az idei Nobel-békedíjra. A William Hill, amennyiben a Szentatya kapná a kitüntetést, kétszeres pénzt fizet. Hatszoros oddsszal a második Denis Mukwege, az a kongói orvos, aki a fegyveres konfliktusban nemi erőszakot elszenvedő nők számára nyitott kórházat, a harmadik pedig Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár nyolcszoros szorzóval.
A Heti Válaszban („A jóság hiánycikk” 22–25. o.)

Müller Péter író nyilatkozik, aki elmondta: Ferenc pápából „sugárzik valami, amit ma a legfontosabbnak tartok: a jóság. Nem egy nagy teológus, hanem egy jó ember szól hozzád, ezt tévedhetetlenül megmondja mindegyikünk szíve. Több előadást tartottam Böjte Csabával vagy Pál Feri atyával, aki nagy pszichológiai tudással képes megszólítani a nem hívőket is. Ahhoz persze, hogy valaki ezt tegye, forró drót kell a benne élő Istenhez; e nélkül nem működik.” Müller Péter elmondta azt is, miért nem foglalkozik politikával: azért, mert a politikus azt hirdeti: „ha átalakítom a társadalmat, azzal harmóniát teremtek a lelkemben. Így működött a kommunizmus, a fasizmus, de így működik a demokrácia is – holott a nagy változások mind belülről fakadnak. Ha például Saul csak úgy érdeklődésből kezdi figyelni, milyen különös dolgokat beszélnek Krisztus követői, abból nem lett volna kereszténység. Azzal viszont, hogy legbelső valójában villámcsapásként érte Isten üzenete, s lelke átélte a nagy megfordulást, a metanoiát, megváltoztatta a világ történelmét.”

MK

Ferenc pápa váratlan látogatása a vatikáni menzán

Július 25-én, pénteken délben Ferenc pápa meglepetésszerűen felkereste a vatikáni menzát, ahol a szentszéki alkalmazottak ebédelnek.

A Vatikáni Rádió munkatársa interjút készített a menza konyhafőnökével, aki elmondta:

„Igen, a pápa ma a mi vendégünk volt. Úgy érkezett, mint a legegyszerűbb munkások. Beállt a sorba, kiszolgálta magát, mint a többiek: magához vette a tálcát és az evőeszközöket. Tésztát és halat evett. Nagyon jó érzés volt: körülvette őt nagy családja. Bemutatkoztunk neki, érdeklődött munkánk felől, tetszését fejezte ki, nagyon jól érezte magát.

Végül megáldott bennünket és közös fénykép is készült, majd eltávozott. Mindössze egy órácskát volt velünk. Olyan meglepetés volt, mint derült égből a villámcsapás! Ki gondolta volna? A pápa hozzánk jön ebédelni? Mindnyájan meglepődtünk, de az egyik legszebb élmény volt, ami az életben csak ritkán fordul elő” – nyilatkozta a Vatikáni Rádiónak Franco Paìni, a vatikáni menza konyhafőnöke.

VR

Ferenc pápa húsvéti vigilíája

A teljesen sötétbe borult Szent Péter bazilikában kezdődött a vigília szertartása, amelyen Ferenc pápa tíz embert keresztelt meg, olaszokat és külföldieket is - tudósít az MTI.

A szertartás a bazilika bejáratánál indult, ahol az egyházfő megáldotta a tüzet és a húsvéti gyertyát.

Innen Ferenc pápa és a vele koncelebráló kétszáz pap a bazilika főhajóján át az oltárig haladt. A Szent Péter bazilika teljes csendben és sötétben volt, csak a papok és a hívők kezében levő gyertyák világították meg. A bazilikában akkor gyulladtak meg a fények, amikor a pápa az oltárhoz ért. A szertartás során megszólaltak a Szent Péter bazilika három napja néma harangjai is.

Beszédében Ferenc pápa úgy fogalmazott, a krisztusi feltámadással a szeretet melege és fénye éledt fel. "Ezt vigyük el mi is a világ legtávolabbi részére is fivéreinket és nővéreinket segítve!" - hangoztatta a pápa.


A vigília szertartásán az egyházfő tíz személyt részesített a keresztség, első áldozás és bérmálkozás szentségében. A legfiatalabb közöttük hét éves, a legidősebb 58 éves volt. Olaszországból, Franciaországból, Fehéroroszországból, Szenegálból, Libanonból és Vietnámból érkeztek.

A Vatikán szombaton bejelentette, hogy miközben Ferenc pápa nagypéntek este a római Colosseumnál a keresztutat vezette, két bizalmasa, Konrad Krajewski pápai főalamizsnás és Diego Ravelli pápai szertartásmester végigjárta a Termini római központi vasúti pályaudvaron éjszakázó hajléktalanokat és mindegyiküknek egy-egy borítékot adott át. Ebben a pápa húsvéti üdvözlete volt és fejenként 50 euró (több mint 15 ezer forint) készpénz. Ugyanezt kapták egy másik római pályaudvaron, valamint a Santa Maria Maggiore bazilikánál levő hajléktalanok is. A Vatikán nem közölte, hogy hány ember részesült segítségben. Karácsonykor Ferenc pápa tömegközlekedési jegyeket és telefonkártyákat küldött a római hajléktalanoknak.

Fotó: Europress/AFP
Magyar Kurír

Egy különös vallomás

Ferenc pápa tegnap több személyes történetet osztott meg a római papokkal, egyházmegyéje lelkipásztoraival. Többek között elmesélte egy mindig magánál hordott kis kereszt történetét, melyet a Vatikáni Rádió spanyol nyelvű honlapja és a Catholic Herald írása nyomán összegezünk.

A Szentatya híres gyóntatókról emlékezett meg, köztük a Buenos Aires-i José Aristi atyáról, aki szinte a város összes papjának gyóntatója volt, s még II. János Pál is gyónt nála argentínai látogatása alkalmával a nunciatúrán.
Ferenc pápa általános helynökként szolgált a Buenos Aires-i egyházmegyében, amikor José Aristi atya 95 éves korában meghalt. Az egyik húsvét reggelén kapta a hírt, hogy hajdani gyóntatója előző este, nem sokkal a vigília kezdete előtt elhunyt. Jorge Mario Bergoglio húsvét vasárnapján elment a Legszentebb Oltáriszentségről nevezett (Santísimo Sacramento) templomba, hogy végső búcsút vegyen Aristi atyától, aki egész életében ott szolgált.
Lement a templom kriptájába, ahol csak két idős asszony imádkozott a ravatal mellett, és megdöbbenéssel látta, hogy sehol egy szál virág. Arra gondolt: „Itt van ez az ember, aki az egész Buenos Aires-i papság bűneit megbocsátotta, köztük az enyémeket is, és sehol egy virág...” Kiment egy virágárushoz és rózsákat vett, hogy feldíszítse velük a ravatalt. Amint rendezgette a rózsákat, észrevette Aristi atya kezében a szentolvasót – és valami hirtelen bátorságot érezve leszakította róla a keresztet, ránézett Aristi atyára, és azt kérte a szent paptól: „Add nekem a felét a te irgalmasságodnak”.
A kis keresztet mindig az inge zsebében hordta, egészen pápává választásáig. Mivel a pápai reverendának nincs zsebe, azóta a reverendája alatt hordja, kis textil tasakban, a szíve fölött. „Amikor eszembe ötlik valami rossz gondolat valakivel kapcsolatban, odateszem a kezem – mutatott a szíve felé –, akkor rögtön érzem a kegyelmet, és jobban leszek.”
Magyar Kurír
(vn)

A pápa üzenete az argentin püspökökhöz

„Missziós nem pedig öntetszelgő egyházra van szükségünk” – a pápa üzenete az argentin püspökökhöz

A közgyűlésüket tartó argentin püspökökhöz intézett üzenetében Ferenc pápa elnézést kér, hogy nem lehet közöttük. A Szentatya tréfásan arra hivatkozik, hogy a „nemrég vállalt új elkötelezettsége” akadályozza meg abban, hogy jelen legyen az argentin főpásztorok értekezletén. Buenos-Aires érsekeként természetesen Jorge Bergolio bíboros is ott lett volna az értekezleten, ha közben nem választották volna meg pápának. A Szentatya megragadja az alkalmat és rendkívüli köszöntését küldi honfitársainak a következő kéréssel: „imádkozzatok azért, hogy ne bízzam el magamat és meghalljam azt, amit Isten akar tőlem, ne pedig azt, amit én akarok.”

Üzenetében a pápa megismétli és kiegészíti azokat a gondolatokat, amelyeket már a római papoknak is kifejtett Nagycsütörtökön a krizmaszentelési szentmisén mondott homíliájában. Azt kéri argentin püspök testvéreitől is, és rajtuk keresztül minden paptól, hogy lépjenek ki önmagukból, menjenek az egzisztenciális peremvidékekre és növekedjenek az igazmondásban. „Az olyan egyház, amely nem tud kilépni önmagából, előbb utóbb megbetegszik azoknak a szobáknak az áporodott levegőjében, amelyekbe becsukta magát. Igaz, hogy ha elmegyünk otthonról, akár baleset is érhet minket. Én azonban egy beteg egyház helyett jobban kedvelném, ha csak baleset érné az egyházat” – olvassuk Ferenc pápa spanyol nyelvű üzenetében.

Az egyház tipikus betegségei kapcsán a pápa a következőket jelölte meg: az auto-referencia, az hogy saját magát szemléli, hogy önmagára csukódik. A pápa még öntetszelgő, nárcisz egyházról beszél, amely egyfajta spirituális világiassághoz és affektáló klerikalizmushoz vezet és nem segíti elő az evangelizáció vigasztaló és édes vidámságát. A Szentatya végül szerető köszöntését küldi az argentin népnek, testvérként magához öleli a főpásztorokat és minden ember imáját kéri péteri szolgálatára.

Az argentin főpásztorok plenáris ülésük alkalmával foglalkoznak az igazságosság, a demokrácia és az alkotmány reformjával kapcsolatos kérdésekkel és vitákkal. Egy most közzétett jegyzékben nagy örömüket fejezték ki Ferenc, az első argentin pápa megválasztása kapcsán.

(ik) VR

Ferenc pápa üzenete április 7-én

Isten irgalma, türelme és gyengédsége legyen a hívő ember bizalma, reménye, amely által ismét bátorságot nyer ahhoz, hogy visszatérjen Teremtőjéhez az életében elkövetett hibák és bűnök ellenére is. Ez a gondolat állt Ferenc pápa szentbeszédének középpontjában, a Lateráni Szent János-bazilika ünnepélyes birtokba vétele alkalmából bemutatott szentmisén mondott április 7-én, vasárnap. Ferenc pápa a szentmisét megelőzően megáldotta a II. János Pálról elnevezett teret jelző táblát, amelyet Róma polgármestere, Gianni Alemanno leplezett le.
A Római Egyházmegye hívei nagy örömmel fogadták főpásztoruk érkezését, megtöltve a Lateráni Szent János-bazilika előtti teret. Ferenc pápa szokásához híven szeretetteljesen üdvözölte a jelenlévőket, köztük gyermekeket, betegeket, mozgáskorlátozottakat. A pápa azzal fordult a hívekhez, hogy haladjanak mindnyájan együtt – papok, szerzetesek, szerzetesnők, diakónusok, családok, világi hívek – a feltámadt Krisztus világosságában. Az Isteni Irgalmasság vasárnapja lehetőséget jelent a pápa számára, hogy hangsúlyozza a hit szépségének és Isten irgalmának jelentőségét.
Ferenc pápa szentbeszédében elmondta, hogy Isten irántunk érzett szeretete oly nagy és mély, hogy sosem múlik el, hanem mindig támogat minket, segít az újrakezdésben és vezet életünk útján. Isten irgalma az evangéliumokban is több alkalommal megmutatkozik, ilyen pl. Jézus türelme Tamás hitetlenségének láttán. Tamás elismeri parányi hitét, lelki szegénységét, és hagyja, hogy Isten irgalma átjárja szívét. Látván Jézus sebeit, ismét visszanyeri bizalmát, hitét, új emberré lesz, aki már nem hitetlen többé, hanem hívő – magyarázta a híveknek a Szentatya.
Jézus türelemmel tekint Péterre is azok után, hogy háromszor megtagadta Őt. Így szól hozzá: Péter, ne félj gyengeségedtől, hanem bízz bennem. Péter megérti Jézus szavait, szeretetteljes tekintetét, és sírva fakad. Kedves Testvérek! – szólt Ferenc pápa a hívekhez – Sose veszítsük el az Isten irgalmába vetett bizalmunkat!
Jézus az emmauszi tanítványokat sem hagyja magukra, Isten Ádámot sem hagyja el, amikor száműzetésbe kerül. Nem türelmetlen, hanem türelmes, mert szeret minket, és aki szeret, az reményt ad, megértő, nem hagy el, meg tud bocsátani. Keresztényként emlékezzünk arra, hogy Isten mindig vár ránk, akkor is, amikor mi eltávolodunk tőle! Isten azonban közel van hozzánk, és ha visszatérünk hozzá, tárt karokkal ölel át minket. Fontos azonban, hogy tudjuk: Isten türelme bennünk kell, hogy bátorságot nyerjen bármely bűnünk vagy hibánk ellenére is. Sokan azt gondolják, hogy bűnük, Istentől való eltávolodásuk, hitetlenségük oly nagy, hogy nincs bátorságuk visszatérni Istenhez. Isten azonban mindig vár, csakis bátorságot kér az embertől, hogy visszatérjen Hozzá – buzdította Ferenc pápa a híveket.
A Szentatya személyes tapasztalatát osztotta meg a hívekkel: lelkipásztori szolgálata során sokszor szembesült a kijelentéssel: Atyám, nagyon sok bűnöm van. Isten azonban szeretetteljesen várja minden teremtényét. Ferenc pápa szentbeszédében végül a következő szavakkal buzdította a jelenlévőket:
„Bízzunk Isten türelmében, aki mindig elegendő időt biztosít számunkra. Legyen bátorságunk ahhoz, hogy visszatérjünk az Atyához és hagyjuk, hogy szeretetével vegyen minket körül, hogy irgalmával találkozni tudjunk a Szentségekben. Érezni fogjuk gyengédségét, ölelését és ezáltal mi is képessé válunk az irgalmasságra, a türelmességre, a megbocsátásra, a szeretetre” – mondta Ferenc pápa Isteni Irgalmasság vasárnapján a Lateráni Szent János-bazilika birtokba vétele alkalmából bemutatott szentmisén.

Ezt követően a bazilika központi loggiájáról köszöntötte a híveket a következő szavakkal:
„Köszönöm, hogy részt vetettek a mai szentmisén. Azt kérem tőletek, hogy imádkozzatok értem, nagy szükségem van rá, ne feledkezettek meg erről. Köszönöm mindannyiótoknak. Haladjunk együtt ezen a közös úton, a nyáj és pásztora, a püspök a feltámadt Jézus örömének fényében, aki mindig mellettünk áll. Az Úr áldjon meg benneteket!”

VR/MK

Ferenc pápa - jó egy asztalnál enni és beszélni

Ferenc pápa felhívta argentin pap barátját, Jorge Chichizola Posadas-i plébánost Húsvét vasárnap délután. Együtt szentelték őket pappá.

„Délután öt óra után hívott, hogy felköszöntsön születésnapomon. Rögtön gondoltam, hogy ő az: néha előfordult, hogy egy nappal korábban telefonált, hogy biztos szabad legyen a vonal.”

A hívás azért meglepte, mert arra gondolt, húsvét vasárnap a pápa biztosan elfoglalt.

A Szentatya így szólt a telefonba: „Hogy vagy?” – Chichizola az  LT4 Red Ciudadana rádiónak számolt be a telefonhívás tartalmáról, és elmondta, hogy néhány órával a konkláve kezdete előtt is beszéltek egymással – írja a Vatican Insider.

Ferenc pápa a telefonbeszélgetésben megerősítette, hogy decemberben Argentínába utazik, és hangsúlyozta, hogy továbbra is mindig megemlékezik barátairól. Azt is elmondta, hogy a Szent Márta-házban fog maradni, nem költözik át a pápai lakosztályba. „Az túl nagy nekem” – jegyezte meg, hozzátéve: úgy gondolja, hogy „jó egy asztalnál enni, megosztani egymással a híreket, beszélni róluk, és nem elszigetelődni a többiektől”.

Azt is megjegyezte – számol be a plébános –, hogy kezdi „megőrjíteni a testőreit, a biztonsági szolgálat alkalmazottait – mert szeret az emberek közé menni –, de már kezdik megszokni”. Olyan ember ő, aki nem fél kockáztatni, és folytatni fogja a maga útját. Elmondta például, hogy az egyik testőre hozott egy levelet, amit a gyermekei írtak neki, és ő válaszolt rá.