Angyali doktor

Tamás 1225. Január 28-án a nápolyi Aquinói grófok családjából született Roccasecca várában. Már öt éves korában a közeli montecassinói bencés kolostorba adták nevelésre. Tizennégy éves korában a papi hivatás forgott a fejében. Ezért magasabb tanulmányokra Nápolyba küldték, és itt megismerte a dominikánusok rendjét. Elhatározta, hogy életét a szent tudományoknak áldozza. 1244-ben a nápolyi domonkosok kolostorába ment, ahol a rendbe való fölvételét kérte. Családja hevesen ellenezte, hogy kolduló szerzetbe lépjen. Rendi elöljárói tudományos kiképzésre Rómán és Bolognán át Párizsba irányították. Rómától északra testvérei elfogták, majd az atyai várba hurcolták és ott fogva tartották. Tamás végig ellenállt minden csábításnak, míg végül is tizenöt hónap után a domonkosok segítségével kiszabadult. Johannes Teutonicus általános rendfőnök személyesen kísérte 1245-ben Párizsba. 

Itt találkozott először a rend nagy tekintélyű hittudósával, Nagy Szent Alberttal, kinek előadásait három éven át hallgatta. 1248-ban Tamás együtt ment tanárával Kölnbe az új rendi főiskolára, és négy évet töltött tanulással. Tamás 1252-1259 között Párizsban főiskolai tanár. Akadémiai előadásaiban elsősorban eredetiségét, nyitottságát és önállóságát dicsérték. Ez időben számos kommentárt, értekezést írt. 1259-1269 között Itáliában teológiát tanított. 1260-ban IV. Orbán a pápai udvarba hívta, ahol a görög császárral folytatott uniós tárgyalásokat. 1262-ben közben jár IV. Orbán pápánál, hogy fogadja a magyar alapítású remeterend elöljáróját, Boldog Özsébet. 

Tamás 1265-ben átvette Rómában a rendi főiskola vezetését, 1267-től 1269-ig pedig VI. Kelemen udvarában tartózkodott. Közben fáradhatatlanul végezte tudományos munkáját, köztük a legjelentősebb hittudományi munkáját a Summa Theologiaet. 

1269-1272 között a párizsi egyetem teológiai professzora, tudományos munkásságának csúcspontjára ér. Termékeny irodalmi munkásság és súlyos harcok évei ezek. 1272-ben Nápolyban központi teológiai főiskolát szervez. 1274-ben X. Gergely pápa a lyoni uniós zsinatra küldte Tamást, aki súlyos betegsége ellenére útra kelt, de nem jutott messzire. Március 7-én a kora reggeli órákban Terracina mellett meghalt a fossanuovai ciszterci kolostorban. 

XXII. János pápa 1323-ban szentté avatta. XIII. Leó 1880-ban minden katolikus tanító tevékenység védőszentjévé tette. Földimaradványait 1369. január 28-án szállították Toulouse-ba. Megújította és egységbe foglalta a hittudományt, ebből alakult ki az úgynevezett tomizmus.

Egyedül csak téged...

Azt akarta, hogy az egész ember testestül-lelkestül táruljon ki Isten előtt. Ezért szembefordult azzal az egészségtelen, természetellenes aszkézissel, amely túlzó test-ellenességével a lelki és vallásos élet elkorcsosulásához és elnyomorodásához vezet. ,,Mivel az ember természete lélekből és testből, szellemi és érzéki összetevőkből áll, jó az embernek, hogy teljes egészében az erényt szolgálja, azaz szellemi és érzéki részével, testével egyaránt. És ezért az ember erényességéhez szükséges, hogy az igazságos viszonzás szándéka ne csak a lélek szellemi felében éljen, hanem érzéki felében, sőt magában a testben is, és hogy maga a test is arra törekedjék, hogy az erénynek szolgáljon.''

Tamás azonban csak azért lehetett nagy hittudós, mert nagy imádkozó is volt. Jól tudta, hogy az embernek latba kell vetnie szellemének és akaratának minden erejét: ,,Ha valaki elmulasztja megtenni, ami erejéből telik, és odafentről csodát vár, tulajdonképpen kísérti az Istent.” Az ember nem ülhet ölbe tett kézzel. A mennyország ugyanis olyan, mint egy kiterjedt tenger, de nekünk kell belévetnünk a hálót; olyan, mint egy értékes gyöngy, de a gyöngyöt nekünk kell megkeresnünk; olyan, mint az elrejtett kincs, de a kincset nekünk kell kiásnunk.

Azt is tudta, hogy minden emberi tudás csak töredék, hogy semmiféle földi képesség sem tudja elvezetni az embert igazi céljaihoz: Istennek kell az ő kegyelmével hozzánk jönnie. Az ember alázatos szívvel csak odaléphet Isten elé, és föltárulkozhat előtte. Tamás tisztában volt azzal, hogy ,,csak a kicsinyek részesülnek kinyilatkoztatásban'' - ,,Az alázat teszi az embert alkalmassá Isten befogadására, az teszi képessé a bölcsességre.”

Tudjuk, hogy Tamás valahányszor el akart mélyedni a szellemi világban, a feszülethez vagy a tabernákulum elé lépett és megvilágosításért imádkozott. Mindig tudatában volt saját kicsinységének és szegénységének. 

A legenda elmondja, hogy egyszer a kereszt előtt állva az Úr hangját hallotta: ,,Helyesen írtál rólam, Tamás. Milyen jutalmat szeretnél érte?'' 

Tamás ezt felelte: ,,Egyedül csak téged, Uram. Minden, amit írtam, előttem csak pelyva.''

Akit a lángoló szeretet hajtott

Tamás 1225/26-ban a nápolyi Aquinói grófok családjából született. Már öt éves korában a közeli montecassinói bencés kolostorba adták nevelésre. Tizennégy éves korában a papi hivatás forgott a fejében.  Ezért magasabb tanulmányokra Nápolyba küldték, és itt megismerte a dominikánusok rendjét. Elhatározása, hogy életét a szent tudományoknak áldozza. 1244-ben a nápolyi domonkosok kolostorába ment, ahol a rendbe való fölvételét kérte. Családja hevesen ellenezte, hogy kolduló szerzetbe lépjen. Rendi elöljárói tudományos kiképzésre Rómán és Bolognán át Párizsba irányították. 

Rómától északra testvérei elfogták, majd az atyai várba hurcolták és ott fogva tartották. Tamás végig ellenállt minden csábításnak, míg végül is tizenöt hónap után a domonkosok segítségével kiszabadult. 

Johannes Teutonicus általános rendfőnök személyesen kísérte 1245-ben Párizsba. Itt találkozott először a rend nagytekintélyű hittudósával, Nagy Szent Alberttal, kinek előadásait három éven át hallgatta. 1248-ban Tamás együtt ment tanárával Kölnbe az új rendi főiskolára, és négy évet töltött tanulással. Tamás 1252-1259 között Párizsban főiskolai tanár. 

Akadémiai előadásaiban elsősorban eredetiségét, nyitottságát és önállóságát dicsérték. Ez időben számos kommentárt, értekezést írt. 1259-1269 között Itáliában teológiát tanított. 

1260-ban IV. Orbán a pápai udvarba hívta, ahol a görög császárral folytatott uniós tárgyalásokat. 1262-ben közben jár IV. Orbán pápánál, hogy fogadja Esztergomi Özsébet, a magyar alapítású remeterend elöljáróját. Tamás 1265-ben átvette Rómában a rendi főiskola vezetését, 1267-től 1269-ig pedig VI. Kelemen udvarában tartózkodott. Közben fáradhatatlanul végezte tudományos munkáját, köztük a legjelentősebb hittudományi munkáját a Summa Theologiaet. 1269-1272 között a párizsi egyetem teológiai professzora, tudományos munkásságának csúcspontjára ér. Termékeny irodalmi munkásság és súlyos harcok évei ezek. 1272-ben Nápolyban központi teológiai főiskolát szervez. 

1274-ben X. Gergely pápa a lyoni uniós zsinatra küldte Tamást, aki súlyos betegsége ellenére útra kelt, de nem jutott messzire. Március 7-én a kora reggeli órákban Terracina mellett meghalt a fossanuovai ciszterci kolostorban. XXII. János pápa 1323-ban szentté avatta. XIII. Leó 1880-ban minden katolikus tanító tevékenység védőszentjévé tette. Földi maradványait 1369. január 28-án szállították át Toulouse-ba.

**

Urunk Istenünk, add meg nekünk, hogy értelmünkkel átlássuk, amit Tamás szolgád tanított, és szívünkkel kövessük, amit cselekedett!