„Hagytam, hogy megszervezzék. Csak annyit mondtam, hogy találkozni szeretnék, és átölelni ortodox testvéreimet. Ennyi” – fogalmazott egy korábbi interjújában Kirill pátriárkával való találkozójáról Ferenc pápa, aki az „ügyes püspökök” érdemének titulálta az esemény tető alá hozását. A közeledés a két egyház között a II. vatikáni zsinat végén, 1965-ben kezdődött meg, amikor kölcsönösen visszavonták egymás kiközösítését, ám azóta nem sikerült összehozni a találkozót. Bár a pápa a konstantinápolyi pátriárkával viszonylag rendszeresen tartja a kapcsolatot, a legnagyobb ortodox közösség vezetőjével, az orosz pátriárkával eddig nem közeledett.
Ferenc pápa február 12. és 18. közötti mexikói látogatása előtt, a havannai José Martí nemzetközi repülőtéren találkozik Kirill pátriárkával. „A pénteki találkozó helyszíne remek választás, hiszen senkit sem sért, azt pedig akár a Jóisten humorának is betudhatjuk, hogy az oly régóta várt találkozó egy híresen egyházellenes országban valósul meg” – fogalmazott Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára az MTI-nek. A várható közös dokumentum aláírása szimbolikus jelentőségű, hiszen jelzi, hogy a keresztények képesek az összefogásra. A két egyház között egyébként a különbség mind jogi, mind teológiai. Az ortodox közösségek ugyanis egymástól független és egyenrangú, úgynevezett autokefál egyházak, melyek a konstantinápolyi ökumenikus ortodox pátriárkát tekintik „elsőnek az egyenlők” között. A keleti rítusú kereszténységen belül az orosz egyháznak van meghatározó súlya, amely 165 milliót képvisel a világon élő 250 millió ortodox hívő közül.
Az egyik legnagyobb ellentétet jelenti a római katolikusokkal, hogy az ortodox egyházak nem fogadják el a pápai primátust, azaz a római katolikus egyházfő elsőségét. Teológiai értelemben talán a legnagyobb különbség, hogy míg a nyugati kereszténység szerint a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik, addig a keletiek nem fogadják el az „és a Fiútól” betoldást a hitvallásba. Emellett egyes közösségek gyanakvással nézik a nyugati kereszténység „liberalizálódását”, a liturgiában, az öltözködésben vagy éppen az egyházi nyelvben végbement változásokat, míg Keleten változatlan formában maradtak fenn a hagyományok, emelte ki Kránitz Mihály. Mint Ferenc pápa korábban nyilatkozott, „nem szabad semmilyen lehetőséget elszalasztani a hidak építésében és a háborúk elkerülésében. Annál kevésbé, mivel nem állíthatjuk, hogy békés világ vesz bennünket körül, akármerre nézünk, konfliktusokat látunk.”
Zetelaki Réka - magyaridok.hu
