Január 18-án Szent Margit mellett, ha a világi naptárra
nézünk, egy másik Árpád-házi magyar királylányt is köszönthetünk:
Piroskát, aki Eiréné néven bizánci császárné volt. Szent László magyar
király és Adelhaid rheinfeldi hercegnő elsőszülött leányára Sághy
Marianne történész emlékezik.
Az Isztambulba látogató magyarok meghatottan nézik a Hagia Sophia
tündöklő aranymozaikját, mely Eiréné császárnét ábrázolja férje, II.
Komnénosz János császár és fia, Alexiosz trónörökös között, amint bőkezű
adományt nyújtanak át az Isteni Bölcsességnek: a Szűz Mária ölében ülő
Jézusnak. Eiréné császárné ugyanis „a mi Piroskánk”: Szent László magyar
király lánya, akiből a Bizánci Birodalom legnagyobb, legszentebb és
legtiszteltebb császárnéja lett. Minden útikönyv megemlíti a „magyar
királylányt”, kiemeli szépségét és szentségét. Az Ayasofya
könyvesboltjában azonban hiába keresünk bővebb felvilágosítást róla,
pedig szarkofágja is a híres templomban áll!
Információ pedig bőven akad Piroskáról. Nemcsak korabeli arcképe,
hanem korabeli életrajza is fennmaradt: jóval többet tudunk róla, mint
bármelyik Árpád-kori királynénkról. Moravcsik Géza kiemelkedő munkássága
és Nagymihályi Géza remek könyve dacára a magyar történettudomány és a
magyar kultúrdiplomácia elszalasztott lehetősége ez a nagyszerű
császárné, a görögkatolikus és az ortodox egyház szentje, aki a
középkori bizánci építészet legcsodálatosabb remekét alapította. A Hagia
Sophia és a Pantokrator-kolostor honlapján egyaránt
Piroska-Eiréné-Xenia a „reklámarc”: ikonját legutóbb Kalota József
görögkeleti érseki vikárius festette meg Budapesten.
Piroska (Prisca), Szent László király és rheinfeldi Adelhaid
legidősebb leánya, 1088 táján született. Nevét arról a vértanúról kapta,
aki a hagyomány szerint Szent Pál első híve volt Rómában és akinél
Szent Péter is megszállt. A névválasztás azonban valószínűleg nemcsak a
királyi pár vallásosságára utalt, hanem az újszülött nagyapja, a IV.
Henrik császárral szemben a trónra törő Sváb Rudolf ellencsászár római
ambícióira is. Névtelen bizánci életrajzírója szerint Piroska „boldog
szülőktől, nyugati császároktól származott: pólyás korától kezdve, mint a
nemes növények, elárulta és jelezte, hogy idővel milyeneknek fognak
mutatkozni sajátságai, mert mindjárt telve volt minden illemmel és
bájjal, s dús testi és lelki szépségtől tündöklött.”
Adelhaid 1090-ben halt meg, László 1095-ben: a serdülő Piroska
unokabátyja, Könyves Kálmán udvarában nevelkedett mint az uralkodó
gyámleánya. 1104-ben Kálmán feleségül adta Komnénosz Jóannész bizánci
trónörököshöz, húgát pedig Jaroszláv orosz fejedelemmel jegyezte el. A
királylányok házassága diplomáciai szövetség volt: Piroska és Jóannész
frigye a Magyar Királyság és a Kelet-Római Birodalom kapcsolatát volt
hivatott megerősíteni. A két ország határát a Duna képezte, a Magyar
Királyság balkáni terjeszkedési politikája Horvátország és Szerbia
irányába azonban Géza, László és Kálmán uralkodása alatt egy évszázadon
át szembeállította a két hatalmat. A magyar-bizánci összecsapásokat
látványos diplomáciai kiegyezések követték, melyek során a bizánciak
remekmívű ajándékokat, többek között diadémokat ajándékoztak a magyar
uralkodóknak: 1050 táján IX. Konsztantinosz Monomakhosz I. Andrásnak,
1074-ben VII. Dukasz Mihály I. Gézának ajándékozott egy koronát.
Piroska-Eiréné bizánci életrajzírója nem a magyar-bizánci diplomácia
szövevényeit feszegeti, hanem a menyasszony szépségét és erényeit
dicséri: „Amikor a dicső és kegyes császárok és házastársak, Alexiosz
Komnénosz és Eiréné szép és jellemileg kifogástalan leányt kerestek, és
őt találták olyannak, aki minden tekintetben gazdag szépségekben,
feleségül adták Istentől ajándékozott sarjukhoz, bíborbanszületett
Jóannész császárhoz.”
Piroska és a „szép” Jóannész (Kalojóannész) fényes esküvői szertartását ortodox rítus szerint tartották.
Piroska a trónörökös feleségeként a bizánci császárnék kedvelt nevét,
Eiréné (Béke) vette fel: így hívták anyósát is. Eiréné azonban nem
egyszerűen szép női név volt Bizáncban, hanem teológiai fogalom is, mely
Isten attribútumaira – Béke (Eiréné), Bölcsesség (Sophia), Hatalom
(Dünamisz)– utalt. Ezeknek szentelte Nagy Konstantin új fővárosa három
főtemplomát.
Komnénosz Jóannészt 1118-ban, huszonegy éves korában császárrá
koronázták. Negyedszázados uralkodásáról kortársai és az utókor egyaránt
elismerően nyilatkozott, a Komnénosz-dinasztia legnagyobbjaként tartják
számon. Mély vallásossága, mértékletessége, bőkezű adományai és
igazságossága népszerűvé tették alattvalói körében, megfontolt, de
energikus politikája révén pedig mind nyugaton, mind keleten sikereket
ért el.
Eiréné nyolc gyermekkel ajándékozta meg férjét: Alexiosz (1106-1142);
Mária (1106-1144/51); Andronikosz (1108-1142); Anna (1110 -?), Izsák
(1115-1154); Theodora (1116 -?); Manuél (1118-1180); Eudokia (1119 -?).
Életrajzírója hangsúlyozza, hogy a császárné „egyenlő számú fiú-és
leánygyermeket szült, összesen nyolcat, és ezeket pompásan és császári
módon nevelte fel.”
Piroska-Eiréné
jámborságával, karitatív és szociális tevékenységével is kitűnt: „az
alattvalóknak a császári udvarhoz intézett ügyeiben jó közvetítő volt, a
nélkülözőket felkarolta, nekik mindenben kezét nyújtotta, szíves volt
az alamizsnálkodásban, az özvegyek és árvák támogatásában, a szerzetesek
szállásaira való kiadásokban és adományokban”. Udvarában sokszor
fordultak meg külhoni delegátusok; sűrűn fogadott szentföldi
zarándokokat, valamint küldötteket Magyarországról; többször közvetített
politikai ügyekben a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között.
Az életrajzíró cizellált bizánci retorikája mögül egy rokonszenves,
jóindulatú, békés lelkű asszony portréja bontakozik ki: „Hogyan tudná
valaki elbeszélni erényei többi fajtáját és bájainak raját, lelkületének
szelídségét, nyugalmát, alázatosságát, mindenkivel való együttérzését,
jóságát, kedvességét, nyájasságát, haragnélküliségét, hogy soha senkivel
szemben nem volt indulatos, bántalmazó, gyalázkodó.”
Vallásossága nemcsak az imádságban teljesedett ki, hanem az
alamizsnálkodásban és a templomoknak, kolostoroknak juttatott
adományokban is. A Hagia Sophia mozaikképe is adakozás közben ábrázolja a
császári családot. Eiréné alapította Konstantinápoly legnagyobb
vallásos alapítványát, a Pantokrator-kolostoregyüttest, mely három
templomot –Mindenható Krisztus-, Istenszülő (Métér Eleusza)-, és Szent
Mihály-templomok –, két szerzetesi kolostort, idősotthont, kórházat,
rokkantmenhelyet és árvaházat foglalt magában.
Eiréné császárné aktívan részt vett az épületek tervezésében az
építésszel, Nikeforosszal együtt és Xenia („Idegen”) néven belépett a
kolostor szerzetesnői közé. A név nem idegen származására utal, hanem a
keresztény hit alapvető teológiai tanítására: a keresztények idegenek a
földön, mert ők a mennyei haza gyermekei és oda vágyódnak vissza.
Ahogyan a Pantokrator-kolostor felavatására készült költemény írja: „Az
építtető Xéné császárnét, aki reád, Ige, az idegenre vágyódott és
idegennek mutatkozott az egész világgal és minden látszatával szemben,
és akit már régen elköltöztettél, sorold be a szentek karába.”
Eiréné 1134-ben elkísérte a császárt bithüniai hadjáratára, ott halt
meg augusztus 13-án. „Magával vitte lelkem felét” – írta a
vigasztalhatatlan férj. A Pantokrator-kolostor Szent Mihály-kápolnájába,
a Komnénosz-dinasztia temetőkápolnájába temették. Zöld márványból
készült szarkofágját itt találták meg a többi Komnénosz-szarkofággal
együtt: jelenleg a Hagia Sophia előcsarnokában áll.
Piroska-Eiréné-Xenia sírfeliratát a nagy bizánci költő, Theodórosz
Prodromosz írta meg. A görögkatolikus egyház augusztus 12-én, az ortodox
egyház augusztus 13-án ünnepli. Piroska-Eiréné a családjában és a
közéletben egyaránt helytálló szelíd és okos asszony példaképe, aki a
keresztény lelkiség, az egészségügy, a szegénygondozás, a szociális
gondolkodás és az egyetemes művészet számára hihetetlen gazdagságú
örökséget hagyott. Olyan örökséget, melynek megismerése és megértése a
magyar kultúrtörténet feladata is.
Piroska az Árpád-ház egyetlen tagja, akiről korabeli portré maradt
fenn, mely 1118-ban készült. A Komnénosz-mozaik a konstantinápolyi Hagia
Sophia-bazilika emeleti galériáján látható: II. Komnénosz János
baszileusz (Βασιλεύς), az augusta Piroska-Eiréné és fiuk, Alexiosz
caesar ajándékot ad a Szűzanya ölében ülő Jézusnak.
Sághy Marianne/Magyar Kurír
